A győri Kossuth-utca rehabilitációja után visszaköltöztetik azokat, akiket idetettek a nyakunkra?

Kedves Dogmatix91!

Megértem az indulataidat, mivel nekem is nap, mint nap csodálkoznom kell azon, hová lett belőlem a korábbi emberbarátságom, a béketűrésem, nyitottságom és a mások iránti tolerancia. Évekkel ezelőtt szívesen segítettem, adtam másoknak, de ezekre ma már nem tudok egyenértékű emberként tekinteni. Elmegyek mellettük, és látom, ahogyan ülnek a földön, telehugyozzák a kirakatok alját a Partner diszkont előtt, ahogy pattogatott kukoricával meg szotyolával teleszórják a járdát, ahogyan a gyerekeik eszeveszetten, normális emberhez méltatlan stílusban tombolnak, üvöltenek és szemetelnek mindenfelé, a szüleik meg mindezt bambán, vagy idióta röhögéssel szemlélik. Este 10 után ott áll a húsz év körüli nőszemély a virágtartókban ücsörgők mellett, kezében a kisgyereke. Ezeknek a torkán folyik le az a sok millió, milliárd forint, amelyet a mi, felelősségteljes és kemény munkánkkal megtermelt adónkból fizet ki nekik a kormány, bele a nagy semmibe. Elmegyek mellettük, ökölbe szorul a kezem és megtelik a szívem undorral, csömörrel, és fájdalommal, mert látom pusztulni, rohadni azt a környéket, ami a gyerekkoromat jelenti, és sokkal szebb napokat is megért már.

Keresztény vagyok, képtelen lennék bárkit megölni, csupán a származása miatt. Viszont eljutottam odáig, hogy ha katonák masíroznának a házak közt, és összefogdosnák őket, mint 70-80 éve, nem éreznék semmiféle részvétet. Élném az életemet vidáman, minden lelkiismeret furdalás nélkül. És ez borzalmas. Erre tanított a lakótelep, és az ide betelepített, Európába nem való népség. Nem volt jó ötlet erőltetni.