Mi lett volna, ha 1526-ban Mohácsnál a magyarok győztek volna?

Pro Patria, érdekes az érvelésed, szívesen olvastam. De azért azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem volt probléma a megosztottság. Pláne a csata után. Koronázást persze részben azért nem lehetett tartani, amit te mondasz, mert nem volt sem esztergomi érsek, sem egyértelmű, vitathatatlan trónörökös - de részben azért sem, mert a választandó király személyében sem voltak egységesek a rendek. Tudod, rákosi végzés, idegen királyt többé nem választunk -> Szapolyai; ezzel szemben Habsburg-Jagelló házassági szerződés -> Ferdinánd. Ki emellett, ki amellett sorakozott fel, meggyőződése vagy érdeke szerint.

Arról nem is beszélve, hogy az egész, nem csak Mohács, hanem már Nándorfehérvár bevétele is elkerülhető lett volna, ha II. Lajos megújította volna a békét, amelyet még Mátyás kötött, és mind Mátyás, mind II. Ulászló rendszeresen megújított. Lajosnak és udvartartásának ez valamiért nem tartozott a prioritásai közé.

00:23

"...hogy mikor Szulejmán 1520-ban szultán lett, továbbra is megszerette volna tartani a békét, de ettől a magyarok elzárkóztak. "

Legenda. Szulejmán mindenképpen Magyarország ellen fordult volna 1521-ben, mivel elődje Szelim szultán kelet felé, muszlim népek ellen vezetett háborúi nem voltak túl népszerűek a hadsereg körében.

13:28

"Vagy ugyanaz történik, mint 1456-ban, (...) amely olyan véres és rémképeket idéző kudarc volt számukra, hogy hét évtizedig nem is próbálkoztak újra az ország meghódításával. "

Csakhogy it van egy óriási különbség. Az Oszmán Birodalom hatalmát, kiterjedését, erejét 1526-ban össze sem lehet hasonlítani az 1456-os helyzettel. 1526-ra akkora túlerőbe kerültek a Magyar Királysággal szembe, hogy egy magyar győzelemmel végződő Mohács is csak néhány évvel tolhatta volna ki az ország szétverését, jó részének megszállását. Szulejmánnak ugyanis semmiféle gondot nem okozott volna 2-3 év múlva egy ugyanakkora haderőt felvonultatnia Magyarország ellen, mi viszont aligha lettünk volna képesek még egyszer ugyanekkora sereg összeszedésére. Moháccsal az ország mindenképpen ellőtte volna az utolsó puskaporát is.

15:25

"...ha II. Lajos megújította volna a békét, amelyet még Mátyás kötött, és mind Mátyás, mind II. Ulászló rendszeresen megújított. Lajosnak és udvartartásának ez valamiért nem tartozott a prioritásai közé."

Bevett gyakorlat volt a követek visszatartása mindkét fél részéről, II. Lajos nem követett el itt semmiféle mulasztást. Szulejmánnak egyszerűen ürügy kellett a támadás megindításához.

Kedves rémuralom!

Igen, Mohács után anarchia lett, és széthúzás. A Ferdinánd-pártiak abban reménykedtek, hogy a Német-római Birodalom fog a trónja védelmére kelni. Szapolyait pedig azért választották, mert - helyesen - felmérték, hogy ténylegesen sajátjának tekinteni, és érte mint az egyetlen otthonáért harcolni csak egy magyar király fog az országért, egy olyan nem, aki nem is itt született, és több trónt is birtokol.

Kedves rémuralom!

"Arról nem is beszélve, hogy az egész, nem csak Mohács, hanem már Nándorfehérvár bevétele is elkerülhető lett volna, ha II. Lajos megújította volna a békét, amelyet még Mátyás kötött, és mind Mátyás, mind II. Ulászló rendszeresen megújított. Lajosnak és udvartartásának ez valamiért nem tartozott a prioritásai közé."

- Nem lehetett volna hosszútávon elkerülni. A magyarokkal és lengyelekkel való való békekötést egy évvel a mohácsi csata után, 1527-ben Ibrahim azzal utasította el, hogy a csapatoknak háború kell, különben elpuhulnak. Nem lehet őket tétlenségre kárhoztatni:

"Mi magunk elzsibbadnánk, lovaink, embereink már meg lennének fosztva az utánpótlástól [ugyanis a katonák zsoldját könnyebb volt portyázásokkal és szabad fosztogatásokkal "fizetni"], mert az ilyen baráti Magyarországon nem mennének át. Ha még Lengyelországot is hozzá tesszük, hol kellene hadakoznunk? Mert a hadviselés a gyakorlatból él, onnan nyeri az erejét, nem az embertömegből."

A Mohácsot megelőző években alakult úgy, hogy a török birodalom figyelme keletről újra nyugatra fordult, különböző okokból.

--------------

Kedves 63%-os!

"1526-ra akkora túlerőbe kerültek a Magyar Királysággal szembe, hogy egy magyar győzelemmel végződő Mohács is csak néhány évvel tolhatta volna ki az ország szétverését, jó részének megszállását"

- A török had ekkor sem jelentett többet 80-100 ezer főnél.

"Szulejmánnak ugyanis semmiféle gondot nem okozott volna 2-3 év múlva egy ugyanakkora haderőt felvonultatnia Magyarország ellen"

- Ezt azért kétségbe vonom. Nem jó az sem, ha misztifikáljuk az Oszmán Birodalmat.

Másfelől ha túl kemény ellenállásba ütköznek, akár már önmagában ez elég lehetett volna, hogy ne vállalkozzanak a közeljövőben újabb hadjáratra, legalábbis ne ellenünk. elgondolkodva azon, hogy nyernek-e vele annyit, mint amibe kerül.

(Ne felejtsük el, Kőszeg ostroma után sem nagyon akartak megütközni a közel egyenlő létszámú, jól felszerelt német zsoldossereggel Bécs alatt, nekik is pénzt jelentett a csata, és az elvesztett emberek utánpótlása, kiképzése, felszerelése.)

"mi viszont aligha lettünk volna képesek még egyszer ugyanekkora sereg összeszedésére."

- A cseh és lengyel seregek elsősorban a hozzájuk is kötődő Jagellók miatt jöttek. A horvát-szlavón tartomány is része volt Magyarországnak. Igaz, még egyszer ugyanakkora sereg kiállítása hatalmas - talán vállalhatatlan - anyagi terhet rótt volna ránk, de egy 35-40 ezer fős sereg újból meg tudott volna alakulni.

Bonfini, aki Mátyás, majd pedig később II. Ulászló történetírója volt, jegyzi le, hogy veszély esetén "a törökkel minden szomszédos várat katonával, ágyúval, élelemmel és fegyverrel raknak meg, [...] ha a török folytatná az előrenyomulást, azalatt míg az ország szélső várainak az ostromával tölti az időt, két hónapon belül könnyen összegyűjthet egy hatvanezer főből álló sereget."

A számot némiképp módosítja, hogy ekkor még beleszámolták a később nem összehívott népfelkelést, és a határokon túl nem - vagy csak bizonyos korlátozásokkal - bevethető székelyeket is.

Persze, hosszútávon ez nem járható út, de Magyarország a sajátos - nyugatitól eltérő - hadszervezete miatt mindig ki tudott állítani legalább 20-25 ezer főnyi sereget, mivel nem zsoldosok voltak, hanem telkenként kiállított katonák. Ilyen számokkal nyugaton szinte sehol nem találkozhatunk, mert ott ez anyagi csődöt jelentett volna.

Viszont így is sok pénzt és élelmet emésztett fel, logisztikai problémát okozott, ezért a Mohács előtti időkre már "immúnissá" vált a királyi udvar, a sok valótlan híresztelés, és az emiatt elköltött súlyos aranyforintok miatt. Ez eredményezte, hogy Tomori később azt írta:

"Szent György vértanú ünnepén [április 24-én] indult hadba Konstantinápolyból a császár felséged ellen; szinte minden héten írtam levelet felségednek, de felséged és az urak még a lovak lábát sem patkoltatták meg."

Minden baj forrása a pénz volt.

Ekkor ugyanis még nem tudhatták, hogy valóban Buda ellen indult-e a török sereg (noha mozgásáról a jelentések miatt tudtak), sőt, még 1526 februárjában is elképzelhetőnek tartották, hogy Itália, vagy Moldva ellen mennek.

"Moháccsal az ország mindenképpen ellőtte volna az utolsó puskaporát is."

- Mint én is mondtam, ez is egy lehetséges alternatívája lett volna a győztes mohácsi csatának. Nem vitatom.