A kozmopolita ember, és az internacionalizmus, miért a nyugat mintájára alakul ki?

Szerintem ez több kérdés is egyben, így sorba mennék.

Szerintem az, hogy valaki világpolgár nem zárja ki a saját nemzeti hovatartozást. Működhet az, hogy úgy érzem, hogy én magyar vagyok, magyar is akarok maradni, szeretek is az lenni, de emellett jól érzem magam New Yorkban, Zürichben, Tokióban, akárhol máshol is. De attól még nem érzem majd magam mondjuk svájcinak, csak úgy érzem, hogy ott, azon a földrajzi helyen is otthon tudom érezni magam.

Szerintem nem feltétlenül a nyugatot majmolja a dolog, hiszen egy kínai is lehet világpolgár, aki attól, hogy naponta repked a világban ugyanúgy a kínai újévet fogja megünnepelni és csípős levest eszik. Akkor ő a kínai szokásokat viszi majd magával mindenfelé.

Így a világpolgárság és a nemzeti, egyedi dolgok létezhetnek egymás mellett.

Az, hogy az angol és az amerikai kultúra terjed leginkább, az azért van, mert ezt a kultúrkört vitték szét leginkább a világban. McDonald's pl. mindenhová került, míg kínai kultúrával üzemelő étteremlánc nem terjedt szét. A filmek is amerikaiak főleg. Tehát azzal találkozni a leginkább. De ha elmész egy mondjuk japán vállalathoz dolgozni, könnyen érezheted úgy Budapesten is, hogy a japán kultúra terjedt át ide, mikor a főnökeid reggel hajolgatnak egymás előtt.

"Szerintem nagy hiba, ha valaki nem tartja fontosnak a saját nemzeti hovatartozását, és világpolgárnak tekinti magát!"

Ööö, miért kéne a kettőnek együtt járnia, avagy miért ne érezhetné valaki úgy világpolgárnak magát, hogy egészséges nemzet tudata van? A nagy humanisták közül sokan voltak kozmopoliták, még se hinném, hogy ettől kevésbé voltak osztrákok, németek, amerikaiak, stb.

Én nem érzem úgy, hogy itthon annyira minta lenne mondjuk angol, francia, svéd vagy amerikai életmód. Már csak azért sem, mert olyan messze vagyunk tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.