A globális (pénz? ) hatalom vajon elpusztítja önmagát?

Miután eltettek minket a lecsóba kiírták egymást is mint a maffia.

a gond ott van., hogy addigra mi már kampec

Ha komolyan a dolgok alá nézek, akkor a pusztító folyamat már 30 éve elkezdődött. Ha nem csak a felszín érdekel akkor látszik hogy a neoliberalizmus éppen olyan életképtelen mint az ellen példája a kommunizmus!

Ugyanis a tőke egyre nagyobb tejhatalma csak azon az áron nem volt a társadalmak számára zuhanórepülés hogy az államok eladósodtak ahogy az emberek is.

A globális kapitalizmus pedig még intenzívebben a nagytőke malmára hajtja a vizet.

Teljesen egyenes út vezet a pusztuláshoz a háborúkhoz.

A pénz egy közönséges univerzális csereeszköz, erre találták ki. A hatalom embert jelent, akinek céljai szándékai vannak. Ehhez pénz csak akkor kell neki, ha konkrét dolgot akar intézni, aminek ellenértékét így a legegyszerűbb megadni (mindegy, hogy a cselekvés atomerőmű vagy atombomba feltalálása, tömeggyilkosság, vagy vasúti hálózat létrehozása). A hatalomban a pénz nem a lényegi rész, csak eszköz. A lényegi rész az a sok ember, akivel kapcsolatban van, és akik mind arról vannak meggyőződve, hogy teljesíteniük kell, amit emez mond. A lényegi rész, hogy akinek hatalma van, mire és hogyan használja. Ez rendkívül sokféle lehet.

A hatalom a versenyből keletkezett. Az egyik ember úgy érezte, ő többet tud, mint a másik. Eleinte ennek bizonyításához többet dolgozott. Aztán rájött, hogy ugyanilyen "munka" a gondolkodás is. Sőt arra is rájött, hogy ha másoktól elveszi a gondolkodás lehetőségét, az is elég, mert mindig a különbség számít. Aztán ezt a különbséget elkezdte annak növelésére használni.

Ma azért gondolják sokan, hogy "pénzhatalomról", meg "globálisról" kell beszélni. mert a pénz a legkönnyebben mobilizálható csereeszköz, a működéséhez a legtöbben nem értenek, tehát ebben verhetők át a legjobban, továbbá a technika fejlődésével ma már lehetőség van nemcsak a szomszédot átverni, hanem a föld túlsó sarkán élő embertársunkat is. Oda se kell menni ezért.

De valójában arról van szó, hogy mára kialakult egy olyan rendszer, amelyben mindenki kényszert érez (ezt sugallja minden), hogy versenyezzen, ha kell, ha nem. És ez azt jelenti, hogy mindenki másban a potenciális versenytársat kell látni, kényszert érzünk a legyőzésére. A hatalom lényege, hogy mindenki ezt érezze, mert ekkor ezt is akarja csinálni, nem kell külön energia az ellenőrzésre. Vagyis több marad a hatalom (különbség) növelésére.

Az ebből a mókuskerékből való kilépéshez első dolog annak megértése, hogy a fejlődést nem a verseny, hanem az együttműködés hozza. Ez nagyon nehéz, mert eleinte mindenki az ellenkezőjét mondja, és annak ellenére sem fogadjuk el, hogy a verseny minden hátrányát a bőrünkön érezzük. Utána jöhet csak a többi. Az egész bonyolultságának a feltérképezése, és annak belátása, hogy a verseny nem minden fajtájától kell megszabadulni. De ez már nagyon messzire vezető kérdés.