A Starship Troopers demokráciája vajon meglehet és milyen formában valósítani?

Már régen olvastam, akkor se végig, annyi dereng, hogy valami utópisztikus, militáns katonai demokrácia-szerűség van benne.

A marx- és libsikritika okés. :)

Egy ilyen rendszert utópiát csak erőszakkal lehet létrehozni és fenntartani, illetve kisgyerekkortól következetes neveléssel. Az ember természetéből fakadóan, alapból kényelmes, lusta és szereti hárítani a felelősséget. Ez a rendszer pedig olyan dolgokat követel, ami ellentmond a kényelemnek.

+ Az emberek többsége alkalmatlan a politikai részvételre! Elhitetik vele, hogy ő irányítja a dolgokat, pedig nem...

Minden tömegdemokrácia egy burkolt diktatúra.

A legfőbb kritikám a könyvben leírt berendezkedéssel kapcsolatban az, hogy szerintem roppant önkényes dolog pont a katonai szolgálatra korlátozni azt a "társadalom iránti elkötelezettséget és érettséget". Vajon nem ugyanazért a társadalomért áldozza fel magát a szénbányába alászálló vájár, a rendőr, a börtönőr, a gyermeket szülő nő, a gyermeket felelősségteljesen eltartó apa, a tanár, az orvos? (Nota bene az, hogy valamin keményen dolgozol, nem jelenti azt, hogy hasznos, amit csinálsz. Ha a gyermekét felelősen eltartó apa, mondjuk egy dohánygyárban dolgozik, akkor sok ezer embernek okoz betegséget élete folyamán, hogy felnevelje a maga három gyerekét. Ha valaki egy erőszakszervezetben - katonaként - dolgozik pl. az emberi jogok korlátozásán, akkor szolgálata nem a társadalom egésze iránti elkötelezettségét bizonyítja, legfeljebb a felsőbb kaszt irántit, de lehet, hogy csak megalkuvó hajlamát.)

Erre talán magyarázatot kínál az, hogy a Starship Troopers rendszere háborúban született (a harmadik világháborúban) és háború konzerválta (az emberiség háborúja a "csótányok" ellen). Meglehet, hogyha a csótányok helyett baktériumok támadtak volna az emberiségre, akkor az a katonai diktatúra helyett az orvosok diktatúráját hozná, és a jogképesség feltétele két évnyi betegápolói szolgálat vállalása lenne, a katonai helyett. Ha azonban meg tudjuk úszni a világháborút és az űrlények támadását, akkor semmi okunk nincs arra, hogy a társadalom fennmaradásához tett hozzájárulást egyedül a katonai erények gyakorlásaként határozzuk meg.

Ráadásul a hatalom egyenlőtlen elosztása tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy visszaéljenek vele, a korlátozott jogképességűek rovására. Egy ilyen rendszerben feldúsulnak azok, akik nem azért mennek két év katonai szolgálatra, mert felelősséget éreznek a társadalom iránt, hanem azért, mert szeretnek hatalmaskodni, dirigálni és más emberek jogait tiporni, és a katonaság megadja nekik az ehhez szükséges technikákat - vagy éppen azért, hogy a teljes jogúak effajta visszaéléseit elkerülhessék. Így aztán előbb-utóbb elvész vagy a társadalom szolgálatának való elkötelezettség, vagy az önkéntes jelleg, vagy mindkettő, és egy közönséges katonai diktatúra jön létre, olyan, amilyenből már sokat láttunk a történelem fennállása folyamán, és amely nem szolgálja senki másnak a hasznát, mint a hatalmon lévőkét.

(Érdekes egyébként, hogy semmi nem derül ki abból, hogy ténylegesen van-e lehetősége a veteránoknak a politikai részvételre. Választókerületi határok, van-e lehetőségük jelöltetni magukat közhivatalra, ki dönt a választások kiírásáról, vissza lehet-e hívni a kormányt ciklus közben stb. Lehet, hogy valójában van egy legfelsőbb vezéri kaszt, aki senkinek nem tartozik számadással, és a médián keresztül ügyesen manipulálja a veteránokat.)