Miért életképtelen a tervgazdálkodás?

Azért, mert ez a hülye világ nem képes 3-5-10 évre előre pontosan, kiszámíthatóan viselkedni.

Tegyük fel, hogy megtervezed: egy adott földterületről minden évben 20 tonna búzát fogsz betakarítani, amit majd tonnánként 50.000 Ft-ért adsz el. Örülsz neki, hogy ki tudod számolni, mennyi pénzed lesz a végén.

Az első éven be is jön a dolog, sőt, nem 20, hanem 23 tonnát termelsz. Örülsz, mert előre teljesítetted a tervet. A második éven megvan a 20 tonna, aztán a harmadik évben jön tavasszal egy jégverés, örülsz annak a 12 tonnának, amit sikerül betakarítanod. Na, akkor abban az évben honnan fogják beszerezni a malmok azt a 8 tonna búzát, amit te nem adtál el nekik?

Vagy ha mondjuk nincs szerencséd és 5 év alatt nem jön össze a 100 tonna búza, csak 95, honnan lesz meg a hiányzó öt tonna? Meg lehet oldani, csak akkor ki kell igazítani a tervet. De ugye a tervben meghatározott árak, mennyiségek nem változhatnak, tehát ha te nem adod el a malomiparnak az 50.000 Ft-os búzát és 65.000 Ft-ért kell megvenniük a hiányzó 5 tonnát, akkor a különbözetet valakinek ki kell fizetnie. Ők ugyanis vállalták, hogy feldolgoznak 100 tonna búzát a tiédből, hogy abból lehessen 3,60-as kenyér a dolgozóknak (na, jó, ha egy tonna búza ára 50.000 Ft, akkor egy kenyér nem 3,60-ba fog kerülni, de ugye ez a tervgazdálkodás egyik máig velünk élő emléke).

Na, ki fogja kifizetni a tonnánként 15.000 Ft-os pluszt? Te veszel külföldről tonnánként 65.000 Ft-ért búzát? Nem fogsz, mert hát te szegény gazdálkodó vagy, alig volt termésed, nem telik rá. A malmok fogják megvenni? Köszönik szépen, nekik éppen egy kicsi hasznuk van az üzleten, nem hiányzik nekik a több gabona. Majd bekopogtatnak az állam bácsihoz, hogy "Látod, hát ez van, segíts már ki minket!". Az állam bácsi meg segít nekik. Neked, mint termelőnek jó, mert akkor is megvan a pénzecskéd, ha nem teljesíted a tervet (nem annyi, mint egyébként lenne, de egy kevés van), a malmoknak is jó, mert megvan a kellő mennyiségű búza olcsón, a népnek is jó, mert 3,60 a kenyér... De valaki csak rosszul járt a többletköltséggel, nem gondolod?

Aztán ugye ott vannak azok a hülye igények. Mi van, ha két év múlva az a sok idióta ember ne adj' Isten előveszi a szabad akaratát és azt mondja, hogy neki nem elég, ha csak rendes fehér kenyér van, hanem rozslisztes készült kenyeret akar enni?

Te nem fogsz rozsot termelni, mint ahogy a többi gazda sem, mert nem arra szerződtél. Van ugyan rozstermelés itthon, de nem sok, mert ahhoz a kevés rozskenyérhez, ami korábban fogyott, elég volt annyi is. A malmoknak külföldről, tervgazdaságon kívülről kell beszerezniük a rozsot, csak azért, mert az a sok hülye állampolgár képes volt valami másra gondolni, mint ami a tervben van.

Na de ott van a rozskenyér ára, amit nem lehet módosítani. Amíg csak a forgalom 1-2%-át tette ki, jó volt neki a búzakenyérnél kicsit drágább ár, de mikor már a forgalom 10-20%-a rozskenyér és több, importból származó rozs kell, nem lehet tartani ezt az árat. De emelni meg nem lehet, mert a tervben alacsony ár van. Na, ki fogja kifizetni a többletet? Illetve mi lesz azzal a búzával, ami nem fogy el, mert csökken a búzakenyér forgalma?

Ezért nem életképes a tervgazdálkodás: nem lehet több éves távlatokban meghatározni a keresletet és a kínálatot. Nem mondhatod azt az embereknek, hogy két évig senkinek sem nőhet a lába, mert legfeljebb 46-os cipőket gyártunk, nem lehet megtiltani nekik, hogy az évi milliós tételben gyártott ruhák helyett mást akarjanak hordani vagy mondjuk a nagyiparilag termelt bor helyett a sört szeressék. Ráadásul nem is lehet az egyedi igényeket központilag kiszolgálni. Ha valaki a konfekciómérettől jelentősen eltér, nem tud majd ruhát venni, a nagy büdös tervgazdaság mellett is varratnia kell - és ez csak egy példa, ami nem is feltétlenül luxusigényt jelent. Nem az 1984 világát éljük, ahol a nép egységes, igénytelen, szürke tömeg.

Persze ezeket a változásokat is lehet követni a tervvel. Újra lehet tárgyalni, meg lehet változtatni a tervszámokat, tervcélokat, de egyrészt egy öt évre tervezett beruházást a maga 5 évre számított bekerülési költségeivel, amortizációjával nehéz módosítani, másrészt nem sok értelme van a nagy, központi, sok éves tervnek, ha mondjuk évente többször kell toldozni-foldozni és végül már senki sem ismer rá.

"Mert figyelmen kívül hagyja a kereslet-kínálat törvényét."

A kereslet-kínálat törvénye meg nem biztosítja a javak igazságos, hatékony eloszlását.

Nagyon tömören, de jól leírta az első, a második meg kifejtette. Ezenkívül még annyit hozzátennék, hogy lehetetlen felülről átlátni teljesen a gazdaságot, a tervgazdaságnak pedig pont ez lenne a lényege.

Ezen kívül mivel mennyiség szemléletű volt ez a rendszer a minőségre egyáltalán nem figyeltek, rengeteg volt a selejt. Ráadásul eleve irreálisak voltak a tervszámok, gyakorlatilag sose jött be, ezért kozmetikázták az eredményeket.

Volt is erről egy vicc. (Nem mondom, hogy jó, de jól szemlélteti a tervgazdaság működését.)

A pártvezetés meghatározta előre, hogy a disznónak 8 malaca kell hogy legyen. Megellik a TSZ-ben a malac, látja a dolgozó, csak 2 született. Nagyon megijed, gondolja, talán nem üti meg annyira a bokáját, ha hármat mond. El is mondja a TSZ vezetőnek, hogy hát, uram három malac van. Ő is nagyon megijed, gondolja füllent kicsit és azt mondja a városi pártvezetésnek, hogy 4 született. Persze ez megy egészen fentig, fent pedig megkapják a hírt, hogy a terv sikeres, sőt túlteljesítettük! 10 malac született! Nagyszerű, mondják a vezetők, akkor ebből kettőt importálunk, a többit pedig megesszük!.... Na, ebből nagyjából érthető?