Miért van itt ennyi olyan ember, aki szidja az országunkat?

1. Egyrész elkeseredettek vagyunk, és valamit szidnunk kell. Sajnos a KORMÁNY ellen érzett dühünket és elkeseredettségünket sokszor kiterjesztjük az ÁLLAMRA és az ORSZÁGRA, vagy mert nem vagyunk teljesen tisztában ezekkel a fogalmakkal, vagy mert nem is érdekel minket.

2. Másrészt haragszunk magunkra, mert kicsinek és jelentéktelennek érezzük magunkat, holott tudnunk kellene, hogy ezt csak bemagyarázzuk magunknak. A világ szemében kicsik vagyunk és jelentéktelenek, de a magunk szemében nekünk kellene a világnak lennünk. Ha egy fiatal az önismereti kérdéseknél föltesz egy olyan kérdést, hogy "mit gondolnak rólam ezért meg azért", mindannyian azt írjuk, hogy "ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad, csináld azt, ami tetszik, amíg nem bántasz senkit". Ezt miért nem tudjuk magunknak is mondani nemzeti szinten?

3. Harmadrészt sajnos a fenti okok miatt sokszor sem a szüleink, sem az iskolánk nem fordít elég figyelmet fiatalkorunkban hazaszeretetünk és hagyománytiszteletünk kifejlesztésére. Szándékosan nem hazaszeretetre és hagyománytiszteletre nevelést írtam, mert az egy kényszer, és nem vezet semmi jóra. Mivel sokunknál hiányzik a hazaszeretet és a hagyománytisztelet, mert nem fejlődtek ki, nem is érzünk felelősséget sem az egyes honfitársaink, sem az országunk, sem a kultúránk iránt. Így nem érzünk lelkifurdalást vagy szégyent, ha megvetően nyilatkozunk saját népünkről, saját országunkról, saját kultúránkról. Sajnos ez az kárörömmel vegyes önócsárlás egyre inkább divattá is válik.

4. Negyedrészt politikusaink olcsó módon kiürítettek minden nemzetit a nemzeti ünnepeinkből, ócska patvarkodásaik színterévé züllesztve a megemlékezés helyett már lassan rutinszerűen tüntetésnek hívott eseményeket.

5. Ötödrészt a média (filmek, reklámok, zene, stb.) hatására a hazaszeretet és hagyománytisztelet hiányában elfordultunk hagyományainktól, kultúránktól, őseinktől. Emiatt érzett gyökértelenségünk egy újabb stressz, ami további frusztrálódásunkhoz vezet, ami tovább szítja oktalan dühünket, és ez visszavisz az első ponthoz.

Folytathatnám még az okok sorolását (banki hitelek, felelőtlen politikai ígéretek, nem megfelelően kommunikált, és az ellenzék által befeketített intézkedések, az ellenZÉK ellenSÉGgé válása, stb...) de itt befejezem.

Látható, hogy igen összetett a válasz, és könyvtárnyi kötetet lehetne megtölteni vele.

szerintem a két dolgot gyakran keverik. az, ha valaki nem elégedett a hazájával, még nem jelenti azt, hogy gyűlöli. én speciel még nem láttam ilyen hozzászólást itt a GYK-n, hogy "utálom Magyarországot".

szerintem például anyukád is szidott téged néha, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeret, csak azt, hogy tudja, hogy hozhatnál ki többet magadból.

én támogatom az egészséges hazaszeretetet, de a "kiállok és verem a mellem hogy mekkora magyar vagyok" formáját nem. nem szokásom nyilvánosan dicsőíteni az országot, mert az szerintem túlzás lenne, + azt hiszem, a hazaszeretetnek valahol belül kell megmutatkoznia és tudatossá válnia, nem pedig kifelé ordítani és mutogatni...

Másik, hasonló kérdésre már egyszer írtam választ, most kicsit aktualizálva bemásolom ide:

---

Mert összekeverik a kormányt az országgal, az államot a nemzettel és az egyént a csoporttal.

Bár azt mondják, de nem a magyarságot utálják, vagy az országot, hanem a korrupt és kizsákmányoló cégeket, politikusokat és a kormányt.

Nem a magyar embereket utálják (pl. engem), hanem a bunkókat (akikből máshol is vannak bőséggel).

Csak egyszerűbb általánosítani, és mondani egy valamit (magyarok, egész ország), mint elgondolkozni, és megnevezni azt, amit tényleg utál.

Szóval ezek az emberek csak puffogtatják, hogy utálják a magyarokat, de ha megkérdezed tőle, hogy "akkor a dédapádat is utálod?", akkor nyel egyet, elgondolkozik és csöndben marad.

Ha pedig azt mondja, hogy igen, akkor azzá válik, amit utál.

Ez a véleményem."

...Még mindig tartom.

22:55

"Egyrész elkeseredettek vagyunk, és valamit szidnunk kell."

KELL? Erről beszélj majd egy pszichológussal, mert nem egyértelmű az összefüggés. Érettebb reakció ugyanis nem hisztizni, hanem megpróbálni megoldani a problémákat.

"Másrészt haragszunk magunkra, mert kicsinek és jelentéktelennek érezzük magunkat"

Önutálat, kisebbrendűségi érzés. Mondom: pszichológus.

"Ötödrészt a média ... hatására a hazaszeretet és hagyománytisztelet hiányában elfordultunk hagyományainktól, kultúránktól, őseinktől."

Soha, semmi sem történik a "média hatására". Ez mindig csak kifogás. A média nem mászik bele csak úgy magától az ember fejébe. Ahhoz, hogy a tévé vagy az újság hasson ránk, olvasni/nézni kell őket. Akire bizonyos módon hat a média, az ezekre a hatásokra fogékonnyá tette magát, vagy ezekkel a hatásokkal szemben nem volt kritikus.

Kicsit unalmas ez a "mindenki hibás, csak én nem" megközelítés.