Mit szóltok a pogiblog mostani írásáról?

[link]

Idézek pár érdekes mondatot:

"A krízisre a rendszer a keynesiánus gazdaságpolitika legitimálásával válaszolt: pár évtizedre, a hetvenes évekig elfogadta, hogy a magángazdaság nem képes az önkorrekcióra, az államnak szerepe van a kereslet visszapumpálásában értelmes gazdasági beruházásokkal. (A keynesiánizmus persze mindig is egyfajta konstipált marxizmus volt. Üvölt benne egy önellentmondás: amennyiben az állam képes értelmes befektetéseket eszközölni recessziós időszakban, nem kellene ezeket azon kívül is bevezetnie? Ha ugyanis egy szűk keresztmetszet megszüntetésével recessziós időszakban képesek vagyunk egy gazdasági térség vagy szektor potenciáljának felszabadítására, és tisztában vagyunk azzal, hogy az idő pénz, nem lenne-e akkor racionális akkor ezt gazdasági ciklustól is függetlenül megcselekednie az államnak adóbevételekből? Azaz nincs-e akkor az államnak állandó érdemi szerepe a gazdaság működtetésében?"

"Kevesen tudják, hogy az amerikai gazdaságot a második világháborúban gyakorlatilag hadi tervgazdasággá állították át. Ami addig polgári termelés volt, az Pearl Harbour után háborús célokat szolgált, méghozzá a kormányzat tervei szerint. A nagyvállalatok először profitálni akartak az állam kénytelen megrendelésein, ekkor a kormányzat az árfixálás hallatlan eszközéhez nyúlt. Hasonló folyamatok zajlottak az Egyesült Királyságban is..."

"A neoliberális válasz a kapitalizmus válságára máig ható következményekkel járt. A nagyvállalati szektor felismerte, hogy túltermelésének piacot kell találnia akkor is, ha az emberek nem hajlandóak vagy nem képesek többet venni. Több megoldás bontakozott ki. Egyrészt csúcsrajáratták a reklámipart, amivel a mediatizált fogyasztót beszippantották a fogyasztói társadalom világába. Az emberi kapcsolatok örömét felváltotta a fogyasztás öröme. Másrészt a világ újabb területeit kapcsolták be a globális kapitalizmusba (Kelet-Európa, Oroszország, Kína, harmadik világ), a maguk sok száz millió új fogyasztójával. Harmadrészt a hitelkártyák, a jelzáloghitelek és a nemzetgazdasági deficitfinanszírozás időszakában óriási adósságállományt halmoztak fel a családok, a vállalkozások és az államok. Negyedrészt a globális kapitalizmus eddig sosem látott mértékben kizsákmányolta a természet erőforrásait (foszilis energiahordozók, nyersanyagok kimerítése, motorizáció urbanizáció, környezetszennyezések, fajpusztulás, klímaváltozás), anélkül, hogy ezeket az externáliákat kénytelen lett volna megfizetni..."

"Nos, ez a neoliberális hullám érkezett most el végső kríziséhez. A földrajzi terjeszkedés lehetőségei kifulladtak: ha már alig van olyan ország, amelyik ne lenne a globális kapitalizmus része. A természeti erőforrások lehasználása is kritikus szintet ért el. Az adósság kérdése maga a jelenlegi válság központi eleme. Az adósságállományok olyan kritikus szintre emelkedtek, hogy újrafinanszírozásuk már csak igen magas kamatráta mellett történik, és ez minden eddiginél súlyosabb helyzetbe sodorta Görögországot, Írországot, Portugáliát, Olaszországot, Spanyolországot, az Egyesült Királyságot, az eurozónát és az Egyesült Államokat."

"Mindez azt jelenti tehát, hogy minden eddiginél súlyosabb válságához érkezett a globális kapitalizmus. A valódi megoldást ma már nem lehet rendszeren belüli (parametrikus), csakis a rendszer logikájának és intézményeinek radikális átalakításában (paradigmatikus)."

"A világ többi részén azt látjuk, hogy a bal- és jobboldali neoliberális főáramú politikai pártokat befolyása alá vonta a nagyvállalati szektor (ezt hívja az angolszász irodalom „captured state”-nek, elfoglalt államnak)."

Mit gondoltok?