Erdélyben mikor kerültek többségbe a románok? És a magyarok miért engedték ezt?

Török kor. Erdély és a Magyar Királyság szétvált. Tudniillik, hogy Erdély akkor független volt a Habsburgoktól és az Oszmán-Török Birodalomtól is! A románok épp akkor pedig Török megszállás alatt álltak, ahol nagy volt az elnyomás. Ez azt eredményezte, hogy nagy számban özönlöttek be Erdélybe a románok.

Ez kedvező volt a románoknak és a székelyeknek egyaránt, hisz értelem szerűen többen lettek - ami nagyon lényeges volt- ráadásul adóztak.

És akkor még nem volt kifejezetten ez a fajta nemzeteszme, ami most van. Az számított magyarnak, aki magyar uralkodó alatt adózik, függetlenül a nyelvtől és a kultúrától.

Összegzés:

Azért engedték, mert nem gondolták volna, hogy évszázadokkal később ebből még probléma lesz, de a hatalmas török veszély miatt egyébként se érdekelte volna ez őket. Amúgy ezt Gimnázium 10-11. osztályában elvileg kellene tanulni.

Részben a románok a török elöl vndoroltak be, részben a magyar főurak telepítették le őket mint olcsó munkaerőt.

Akkor még ez mind a két félnek előnyös volt.

Azután a nemzeti eszme ébredésének az időszakában vezetett ez csak ellenségességhez.

Ahogyan a magyarok függetlenedni igyekeztek a habsburgoktól, és szabadulni vágytak a törököktől, éppen úgy kezdtek igyekezni a románok, szlovákok is, hogy a magyaroktól elkülönüljenek.

A fenti adatok méltóak arra, hogy tankönyvben szerepeljenek. Van még egy pár olyan dolog, ami jelentősen befolyásolja a dolgok alakulását, mégsem szerepel sehol. Pl. az, hogyan laktak. A magyarok korábban telepedtek le, nyilván a földművelésre alkalmasabb helyeken, völgyekben, dombvidéken. Szem előtt voltak katonáskodás szempontjából, a törökök, tatárok, más népvándorlási hordák elsősorban beléjük ütköztek. Tehát ha halni kellett (és sűrűn kellett), akkor előbb ők haltak. Ugyanakkor a zártabb helyeken, hegyvidéken meghúzódó románok szép csendesen szaporodtak.

Egy másik fontos tényező: az ortodox egyház pár száz évvel korábban vett részt tevékenyen a nemzettudat és maga a nemzet formálásában. Csak egy apróság erről: egy móc-vidéki pópa már az 1700-as években azzal kezdte és végezte a miséjét, hogy akinek nincs 6 gyermeke, azt elviszi az ördög. Meg is lett az eredménye.

Ismeretes, hogy ez a gyermekszám mértani haladvány szerint gyarapodik. Pl. az 1780-beli extra 100 gyermeknek 1810-ben már 600 utóda van. Ennek a 600-nak 1840-re már 3600 utóda, ezek 1870-re 21.600-an vannak, 1900-ra majdnem 130 ezren, 1930-ra 777.600 1960-ra pedig négy és fél millióan.

Ez persze csak illusztráció, de mutatja, hogy minden egyes gyermek számít, egy helyi orvos és pap csodákat tehet, ha akar, mert nemzetstratégiánk nincs.