Ha választhatnátok? Olyan országban élnétek mint Görög. Portugál, Olaszország, vagy nálunk?

Akinek pénze nincs, az nem sok örömet lelhet benne.

Mondjuk engem akkor sem boldogított, mikor volt. Lehet, hogy nem volt nekem elég sok. Viszont álítólag a pénzből soha sincs elég.

Sok tehetős ember "lelki szegény". Ezeket nem a sok pénz boldogítja, hanem ez az állapot.

Szerintem ezt te is tudod, mert ha választanod kellene (kívánom, hogy sose kelljen) a vagyonod, és a családod között, akkor biztosan tudnád, hogy mi boldogít, és mi nem.

Érdekes lelki gyakorlat a kövekező:

Képzeld azt, hogy egy léghajóban vagy, ami egyre sűlyed. Minden ott van veled, amit az egész életedben megszereztél, és most egyesével ki kell dobnod egymás után mindent, és mindenkit. Különben a léghajó az utasokal együtt elvész.

Biztosan te is tudod, hogy milyen sorrendben szórnád a holmit...

A csóró mindenütt csóró, de legalább nem akarják elvenni amilye van.

Ebben az országban, mióta törtnelmet írnak, mindíg nagyon hírtelen, és nagyon gyorsan változtak a rendszerek. Én itt talán még gazdag sem szeretnék lenni, mert egyszer még valaki megkívánja a mindenemet, és viszik.

Vitték itt már minden második-harmadik generációban, a széljárásnak megfelelően.

Nem állítottam, hogy te lelkiekben szegény volnál, és én nem vagyok fanatikus, sőt vallásos sem. Az is igaz, hogy nekem "nem jött össze az élet", legalábbis abban az anyagi értelemben nem, amit te értessz alatta. Viszont ez engem újabban egyre kevésbé érdekel, pedig vallásos sem vagyok.

Sokan menekülnek egy valamilyen Istenhez, és ez sokuknál a gyengeség jele. Ez a rokonod is talán nem akart "nyilvánosan" összeroppanni. Van aki magának sem vallja be, hogy gyenge, inkább elbújik a papok palástja mögött.

Amúgy abban a lelki gyakorlatban az a nehéz, hogy ha komolyan veszed, akkor semmi nem maradhat a léghajóban.

Éppen az a lényeges, hogy kinek mi az, ami, vagy aki legutoljára marad bent a kosárban, az mutatja, hogy te ki is vagy valójában.

Valóban, de ez nem egy köznapi logikai játék. Nincsen "logikus" megoldása, ez egyfajta "tanmese" önmagunknak, önmagunkról.

Ha nem akarod, akkor nem gondolod végig, de eredetileg a feladat szerint a léghajó mindenképpen lezuhan. Talán azt szimbolizálja ez, hogy az élet is mindenképpen véges. Lényegében "átvitt értelmű". Amit, akit a legfontosabbnak tartassz, az marad legtovább veled, mielőtt "lezuhan a léghajó".

Végülis arra próbálja az embereket ráébreszteni eza gyakorlat, hogy kinek mi a igazán fontos, az egyetlen legfontosabb.