Tényleg visszaszerezhettünk volna 1990 körül, vagy után, néhány elcsatolt területet? Viszont az aktuális magyar kormány elutasította?

A kárpátaljai autonómia törekvésekről itt lehet olvasni:

[link]

Lehetőségünk 1992-ben lett volna, amikor az ukránok a Ruszin Köztársasággal (pontosabban annak megakadályozásával) voltak elfoglalva.

Csehszlovákia szétesését nem kell különösebben magyarázni. A szlovák állam csak papíron létezik 1993-ban, nincs szövetségi rendszere, nincs hadserege és a kiépített bürokratikus rendszer is alig-alig működik. Semmit nem tudtak volna tenni, ha az akkor még 80-100ezer fő körüli magyar hadsereg bevonul a magyar-lakta vidékre.

A Vajdaság kérdése ennél jóval bonyolultabb. A szerb-horvát háború idején csak akkor lett volna lehetőségünk, ha végül belépünk a horvát oldalon (de végül csak fegyverekkel támogattuk a horvátokat: [link] )

Jugoszlávia bombázásakor 99-ben a NATO hadban állt Jugoszláviával, a magyar reptereket használva a bombázásokhoz. Kérdem én, a Vajdaság autonómiájának felvetése NATO tagként ilyen helyzetben mégis miért számít "abszurdumnak"?

Persze lehet azon vitatkozni, hogy ezek mekkora lehetőségek voltak. Nem elutasította az éppen aktuális magyar kormány őket, hanem szimplán elment mellettük. Ennyi.

"Semmit nem tudtak volna tenni, ha az akkor még 80-100ezer fő körüli magyar hadsereg bevonul a magyar-lakta vidékre."

Ez igaz lehet, de mindenképpen MEGSZÁLLÁSNAK minősült volna. Ez pedig nem lett volna jó (nézd meg a szerbek jelenlegi megítélését), jól elástuk volna magunkat.

"a Vajdaság autonómiájának felvetése NATO tagként ilyen helyzetben mégis miért számít "abszurdumnak"?"

Mert nem mi irányítjuk a NATO-t. Csak tagjai vagyunk 1999 óta. Ráadásul akkor még csak társult tagok, tehát semmi beleszólásunk nem volt a NATO politikájába - még csak szavazati jogunk sem.

"Nem elutasította az éppen aktuális magyar kormány őket, hanem szimplán elment mellettük."

Igen. Elmentek a nem létező lehetőségek mellett.

"Egyesek nem bírják elviselni hogy a revízió nem is olyan reménytelen dolog."

Nem reménytelen dolog, de NEM ÚGY, ahogyan azt itt sokan elképzelik! Fegyverrel, erőszakkal SEMMIKÉPP SEM FOG MENNI! Már csak azért sem, mert ha Magyarország megtámadja mondjuk Szlovákiát, az ÖSSZES ország, aki részesült Nagy Magyarország területeiből, azonnal ellenünk fordul... És ha körülnézek, körülöttünk CSAK ILYEN országok vannak. Emiatt (is) az erőszakos revíziónak nincs esélye.

Persze nem csak erőszakkal lehetne visszaszerezni területeket, hanem például az autonóm törekvések támogatásával is... Sokkal értelmesebb dolog AZT elérni, hogy a magyarlakta területek hozzánk akarjanak tartozni, nem pedig azokhoz, akik elvették tőlünk.

De most őszintén nézzetek már körül, hogy hogy áll Magyarország gazdasága, és hogy áll a környező országoké? Az övék (többnyire) gyorsabban fejlődik, mint a miénk... Nézzétek meg, hogy hogy viszonyulunk mi magyarok egymáshoz itt, Magyarországon belül...

Biztosak vagytok abban, hogy a határon kívüli magyarok feltétlenül EHHEZ a Magyarországhoz akarnak tartozni???

Pedro

Kedves Pedro!

"Ez igaz lehet, de mindenképpen MEGSZÁLLÁSNAK minősült volna. Ez pedig nem lett volna jó (nézd meg a szerbek jelenlegi megítélését), jól elástuk volna magunkat."

Nem. Azért nem, mert egy állam csak akkor létezik, ha mások elismerik azt. Egy nem létező országot nem lehet megszállni. Azok a bizonyos magyar-lakta területek 1993-ig soha nem tartoztak az önálló Szlovákiához, simán megtehettük volna, hogy csak a szlovák-lakta területekre ismerjük el Szlovákia igényét. A szerbeket nem lehet ehhez a helyzethez hasonlítani, ők népirtást követtek el a bosnyákok, albánok és horvátok ellen.

"Mert nem mi irányítjuk a NATO-t. Csak tagjai vagyunk 1999 óta. Ráadásul akkor még csak társult tagok, tehát semmi beleszólásunk nem volt a NATO politikájába - még csak szavazati jogunk sem."

Magyarország igenis nagy kockázatot vállalt, amikor teljesen friss NATO tagként átengedte reptereit az USA gépeinek, hogy egy szomszédos országot bombázzanak. A "valamit valamiért" elv egy szövetségben érvényesülhet. Természetesen Magyarországnak nem kellett volna semmilyen "parancsot" adnia a NATO-nak, csak kifejezni azon szándékát, hogy támogatná a vajdasági autonómia törekvéseket.

"Nem reménytelen dolog, de NEM ÚGY, ahogyan azt itt sokan elképzelik! Fegyverrel, erőszakkal SEMMIKÉPP SEM FOG MENNI! Már csak azért sem, mert ha Magyarország megtámadja mondjuk Szlovákiát, az ÖSSZES ország, aki részesült Nagy Magyarország területeiből, azonnal ellenünk fordul... És ha körülnézek, körülöttünk CSAK ILYEN országok vannak. Emiatt (is) az erőszakos revíziónak nincs esélye."

Van benne igazság, de 93 pont nem jó példa. A szerbek a horvátokkal voltak elfoglalva, Szlovákia nem létezett, a románoknál meg akkora volt a káosz a forradalom után, hogy nem vállaltak volna be egy háborút Szlovákiáért.

"Persze nem csak erőszakkal lehetne visszaszerezni területeket, hanem például az autonóm törekvések támogatásával is... Sokkal értelmesebb dolog AZT elérni, hogy a magyarlakta területek hozzánk akarjanak tartozni, nem pedig azokhoz, akik elvették tőlünk.

De most őszintén nézzetek már körül, hogy hogy áll Magyarország gazdasága, és hogy áll a környező országoké? Az övék (többnyire) gyorsabban fejlődik, mint a miénk... Nézzétek meg, hogy hogy viszonyulunk mi magyarok egymáshoz itt, Magyarországon belül...

Biztosak vagytok abban, hogy a határon kívüli magyarok feltétlenül EHHEZ a Magyarországhoz akarnak tartozni???"

Ebben teljesen egyetértünk.

"simán megtehettük volna, hogy csak a szlovák-lakta területekre ismerjük el Szlovákia igényét."

Igen, megtehettük volna. És ezzel igen hatékonyan meggyorsíthattuk volna az önálló Szlovákia nemzetközi elismerését. :-D

"csak kifejezni azon szándékát, hogy támogatná a vajdasági autonómia törekvéseket."

És szerinted ezt a NATO-n belül ki nem tojta volna le? A NATO tagsággal mi önként alávetettük magunkat a NATO biztonsági tanácsa döntéseinek. Persze, mondhattunk volna sok mindent, de csak mint szerény KÉRÉST, és nem mint FELTÉTELT.

"A szerbek a horvátokkal voltak elfoglalva, Szlovákia nem létezett, a románoknál meg akkora volt a káosz a forradalom után, hogy nem vállaltak volna be egy háborút Szlovákiáért."

Szlovákia nem létezett? Ki szerint is? Mert szépen mindenki elismerte, aki meg MÉG nem, annak Csehszlovákia létezett - tehát SEMMIKÉPP sem Magyarország jogos területeként tekintették. A románoknak tényleg megvolt a maguk baja, de azt hiszem nekünk csak úgy önmagában Ukrajna is elég nagy falat lett volna :-)

Meg a NATO leszögezte, hogy Európán belül semmiféle határ-revízióra nem kerülhet sor. (A volt Jugoszláviát EGY országnak tekintették még akkor, ezért annak felbomlásakor a belső határokat nem tekintették meghatározottnak - ezért alakulhatott ki a délszláv háború.)

De azt hiszem, felesleges erről vitázni, egyszerűen a mostani helyzet nem olyan (és egyre kevésbé olyan), hogy háborút lehetne indítani. Tehát alapvetően csak békés megoldásokban lehet gondolkodni. Ehhez viszont azt kellene elérni, hogy a magyar gazdaság, az életszínvonal, és nem utolsósorban a többi ember, a másság elfogadása olyan szintre kerüljön, ami miatt az elszakadt országrészek hozzánk AKARJANAK tartozni. Ehhez pedig még úgy gondolom, van még jócskán fejlődni valónk...

Pedro

Kedves Pedro, és a vele vitázó!

Igen...

Erdélyi magyar fiatal lányként, mellemet verve állítom, hogy nem szeretnék a MAI Magyarországhoz tartozni.

Ugyanekkor Romániához sem.. Szeretném, ha Erdély újra külön lenne..

És nem azért, mert finnyás magyargyűlölő vagyok, hanem azért, mert az anyaországi magyarok mocsok oláhnak tartanak minket, az elszakított magyarságot. Ha odamegyünk, akkor tűnjünk el, mocskos paraszt oláhok, románok, ha meg Romániában vagyunk, akkor ki kell írtani minket, a szemét kizsákmányoló bozgorokat..Ezt rég óta tűrnie kell egy itteninek..és ha elegünk van, és ha panaszt teszünk, akkor köszönjük meg, hogy eltart minket a "drága" Románia, és hallgassunk..Nem a gazdasági helyzetetek a baj, hanem a viselkedésetek(tisztelet a kivételnek)...

És nem vagyok egyáltalán felháborodva..már beletörődtem, hogy a székely hazátlan, kitagadott, kisemmizett, csak ő maradt magának...