Állandó pesszimizmus Magyarországon. A családomban is, a suliban, a tévében is. Miért kell így lelombozni mindenkit?

Nem utazok gyakran, de ide muszáj volt, mert idegileg kimerültem és az egészségem miatt szükség volt erre az útra, hogy ne ezt a begyöpösödött izét hallgassam állandóan, ami rátelepszik az egész országra. Olyan, mint ha kilépnék a határon, és kitisztulna minden, és ha belépek a határon, minden ködös és mogorva lesz. Elég, ha csak ránézek az arcokra. Máshol sincs kolbászból a kerítés, de határainkon túl miért tudnak az emberek többet mosolyogni, azok is, akik ugyanilyen színvonalon élnek, mint mi? Számomra ez nagyon elszomorító hazánkra nézve. Lehet, hogy tudok valamit, lehet, hogy értek a pénzhez, elképzelhető, ha 2 év alatt 1milliót csináltam a semmiből (tisztességes munkával). De lehet, hogy csak annyi, hogy ahelyett, hogy siránkozásra fordítanám az időmet, odafigyelek másra is, tudok mosolyogni, és nem siklok el a lehetőségek mellett, hanem mindig tudok vele élni, mert nem ködösíti el a szememet a siránkozás.

Kilépni a nyomorból csak akarattal és tettekkel lehet, siránkozással csak visszasüllyed az ember, és nem fog tudni kimenekülni, akkor se, ha már ellepi a víz, és ott van mellette a mentőöv, nem fogja meglátni, ha csak kapálózik, de nem figyel.

Magyar mentalitás, szokták mondani, hála Istennek, én nem vagyok olyan, sokáig tagadni akartam, de elszomorít, hogy most már sajnos én is látom, hogy külföldhöz képest tényleg van egy ilyen jellegzetes mentalitás, ami lehúzza az embert, és annyira, hogy én már tényleg ott tartottam, hogy ha nem megyek, akkor bedilizek. 1 nap alatt sikerült úgy felüdülnöm (pedig a vonaton aludtam csak, ülőkocsiban, semmi extra), mint ha egy évet pihentem volna a legjobb wellness helyeken.

Nekem nincs szerető családom, vannak, csak nem szeretnek, engem nem érdekel, ha nincs meg anyagilag mindenem, ha szerető családban nőhettem volna fel, az is elég lenne, ha csak a mindennapi 1 szelet kenyerem lenne meg. De nekem nem jutott szerető háttér, én csak magamra számíthatok. Mindenki, akinek legalább a szerető családi háttere megvan, gazdagabb nálam.

Én PESSZIMISTA ember vagyok.

Szerintem Magyarországon pesszimistának kell lenni.

Nincs kiút a válságból, nyomorból, szegénységből...

Gyurcsány meg Orbánt mikor meglátom, legszívesebben öngyilkos lennék az idegességtől.