Lesz még Erdély Magyarországé? És ha igen kinek lenne érdeke?

Végre tudomásul kellene vennie minden embernek, hogy MINDEN döntésnek következménye van. Erdély is egy roszz politikai döntés KÖVETKEZMÉNYE.

Az országhatárok nem tologathatók a jónép kénye-kedve szerint, igaz?

Nem kellene inkább azon gondolkodnunk, hogyan lehet normális, kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolnunk a határok meghagyásával? (Elfogadva végre, hogy egykori politikusaink rosszul döntöttek, de élni kell tovább...?)

-

Mondok egy példát: ha valaki baleset következtében elveszti a fél karját, jobb, ha inkább a lelki felépülés után azon gondolkodik, hogyan tovább - és nem az elvesztett testrészét siratja egész hátralévő életében, mert úgy csak egy frusztrált, kibírhatatlan személlyé válik.

Nos, sokan ilyen állapotban vannak ma Magyarországon Erdély miatt. Ráadásul frusztráltságuk olyan, mint a rákos fekély... csak terjed... terjed...

<Amikor a kínaiak elhatároznak valamit, akkor "eldobják az órát"> /Habsburg Ottó/

Nagyobb kérdés, hogy mi meddig leszünk?

"Elsa" Bölcseket írsz, csak nagyon nehéz ezeken túl tenni magunkat, különösen akkor ha a kifosztóink úgy viselkednek

velünk szemben, ahogy az elmúlt évtizedekben viselkedtek.

Min. bocsánatkérést elvárhatunk, de azt sem kapjuk meg, mert ök úgy gondolják nekik van igazuk és amit kaptak az nekik jár.Kénytelen-kelletlen bele kell törődnünk, mást nem tehetünk.

A közeljövőben biztosan nem, de hosszú, kitartó, kemény munkával, tudatos építkezéssel megteremthetjük annak az esélyét, hogy unokáink, déd- vagy ükunokáink korában Magyarország része lehessen.

Az egy dolog, hogy nem tudjuk, hogyan alakul majd a szóban forgó országok sorsa, de arról sincs fogalmunk, milyen lesz az általános politikai, gazdasági, szociológiai, kulturális keret. Jövőre valószínűleg útlevél sem kell ahhoz, hogy Erdélybe utazzunk - 20-25 évvel ezelőtt nem sokan gondolták volna, hogy valaha is így lesz. Ne értsen félre senki, nem állítom, hogy Schengen vagy általánosságban az európai integráció megoldást nyújt a probémára, csupán azt érzékeltetem, hogy a környezet folyamatosan változik, és ezért nagyon nehéz bármit is jósolni.

A 150 éves török uralomnak is vége lett egyszer - nemzedékek sora nőtt fel és élte le egész életét úgy, hogy remény sem volt a változásra. Persze Trianon esetében nehezebb a helyzet, de sosem reménytelen. Gondoljatok bele, a románok a jobb élet reményében folyamatosan települtek át Erdélybe, és szép lassan megváltoztatták az etnikai arányokat, és most magukénak tudhatnak egy földet, amely sosem volt az övék. Nyersen megfogalmazott jelmondat, de igaz: azé a Kárpát-medence, aki teleszüli.

És igaz a másik jelmondat is: nem siránkozni kell, hanem építkezni.

"Ráadásul frusztráltságuk olyan, mint a rákos fekély... csak terjed... terjed..."

Terjedjen csak, terjedjen, legyen minél nagyobb az elégedetlenség... Annál előbb takarodik el ez a demokratikus mocsok.

"Vagy csak én gondolom úgy, hogy a primitívek háborúznak?"

Nem, nem csak te, vannak még hozzád hasonló primitívek, akik szerint a háború hülyeség. A hódító-háború az, nem pedig a felszabadítás... Nem az a cél, hogy a román parlamentben szotyit zabáljunk, hanem az, hogy kitakarodjanak a földünkről...