Miért nem szabályozzák be az ingatlan és albérlet árakat?

Na jól van, ne abból éljetek, hogy kiadjátok a (valamilyen szerencsével hozzájutott) lakásaitokat, házaitokat a bérlő jövedelmének 95%-áért, hanem fogjátok magatokat, azt menjetek el dolgozni! Munkaalapú társadalom van!

De jó volna, ha az ilyeneket beraknák albérletbe, minimálbéres fizetéssel, egy két szobás albérletbe, a fizetésük 95%-áért havonta, egy olyan ellenszenves főbérlőhöz, akire ha nem lennének rákényszerülve, még az utcán is átmennének a túloldalra, ha meglátnák, és miközben a munkahelyükön egy toxikus főnök mind fizikailag, mind mentálisan úgy kifárasztják őket, hogy még a nevüket is épp hogy csak tudnák nap végére, még azon kelljen gondolkozniuk, hogy hogyan játszanak rá főbérlő szociális érzékenységére, hogy ugyan ne emeljen albérlet árat, mert azt már végképp nem tudja kifizetni, miközben a főbérlőnek lennének olyan albérlő jelöltjei, akik az emelt árnál többért is hajlandóak lennének kivenni a két szobás panellakását.

Azt hiszem megtanulnák egy életre, mi az az általános élethelyzet.

Mert akkor sok lakástulajdonosnak el kellene mennie dolgozni.

Könnyebb másokon élősködni, mint dolgozni.

A munkaalapú társadalom csak a szegényeket érinti.

#13 Ugye? (Már ha van munka)

Lehet kézbe venni egy hólapátot, gerblyét, virágültető lapátot, azt lehet menni dolgozni napi 8 órában. (És akkor még lightos voltam)

Nem azokat akarom leszólni, akik durván megváltozott munkaképességűek és tényleg ez az egyetlen jövedelem lehetőségük, hogy kiadják ami van (bár ha ők is ezzel a kizsákmányoló mentalitással teszik, akkor onnantól irántuk se érzek szociális érzékenységet), hanem akik dolgozni nem akarnak és így nyerészkednek, és/vagy élik ki magukat az albérlőjük kiszolgáltatott helyzetén. Társadalmunknak nem való az albérlet kiadás, mert túl nárcisztikus és függésben tartó ahhoz.

#14

Engem az sem érdekel, ha valaki nem akar dolgozni, de konkrétan ott tartunk, hogy 2 dolgozó ember termeli ki egy harmadik megélhetését ingatlankiadással.

Ahol meg több lakás van, vagy, jó helyen van, ott van, hogy, egy családban senki se dolgozik szinte, ebből élnek.

És nem akárhogyan, hanem jobban élnek, mint, aki dolgozik.

Mert nem nagyon lehet máshogy beszabályozni, mint ahogy a piac beszabályozza. Az albérletárak ugye nem egységesek, egy somogyi zsákfaluban olcsóbban laksz, mint a Rózsadombon. Egy darabig még lehet persze azzal játszani, hogy emlékszünk a régi szabadpiaci árakra, és azok százalékában adjuk meg a plafont.

Ekkor is bekövetkezik az, hogy a frekventáltabb helyeken a nem piaci ár miatt nagyobb lesz a kereslet, mint a kínálat. Ha valaki a magasabb árat is ki tudná fizetni, de nem jut neki jobb helyen lévő kecó, akkor ráigér az árplafonra, kialakul a rögzített ár piacosításának valamiféle mechanizmusa. (Kötnek valami színlelt szerződést az albérleti szerződésen kívül másról.) Szóval a piaci erőkkel nem igazán lehet szembe menni. A piaci mechanizmusokat felhasználva lehet csak változásokat elérni. Pl. van egy csomó lakás üresen, még Budapesten is. A tulajok félnek kiadni, mert a nem fizető, lakást lelakó bérlők ellen nem védi őket a törvény. Ez szűkíti a kínálatot, ami emeli az árakat. Ha lenne elég kollégium az egyetemistáknak, az szűkítené a kereslelet, az is árcsökkentő lenne. Ha lennének szociális bérlakások, az szintén.

Mivel Magyarország a kapitalizmus fiatal, még 35 éves sincs meg, ezért az átlagmagyar így képzeli el a kapitalizmust, számára az egésznek az a lényege, hogy ne kelljen dolgozni, de más munkáján lehessen nyerészkedni és nulla munkával más kizsákmányolásából lehessen megélni. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy Magyarországon egy zsidó ország (mindenben kiáll Izrael mellett, a legfontosabb dolgokban mindig zsidók döntenek stb) és ennek a kettőnek a kombinációja eredményez egy középkorihoz hasonló jobbágy alapú társadalmat.

Azokban az országokban, ahol a kapitalizmus sokkal idősebb és már van bevett gyakorlata (illetve a zsidóknak nincs olyan korlátlan hatalmuk) ott ezt sokkal jobban tudják szabályozni, hogy a társadalom teljes rétegére gondoljanak, hogy egy win-win helyzet alakuljon ki.

Azért, mert a magántulajdonhoz (még) nem mertek hozzányúlni.

A magántulajdonommal pedig én rendelkezem, amibe az is beletartozik, hogy én döntöm el, hogy kinek, mikor és mennyiért adom bérbe.

#19

Ez a tipikus újgazdag frisskapitalista mórickás hozzáállás.