Az lenne a normális, fenntartható, minimum 2 gyerekes család, ahol csak az egyik szülő dolgozik?

Abban egyáltalán nem látok problémát, hogy egy nő karriert épít. Miért ne tehetné? Igazságtalan lenne, ha a neme miatt nem lehetne neki.

Viszont a legtöbb embernek nem karrierje van, hanem melója! Éntőlem tényleg mindenki azt csinál, amit akar, tehát amelyik nőnek nem valami nagy karrier jut, csak valami szar meló, éntőlem nyugodtan foglalkozhatna inkább a háztartással meg a gyerekekkel. Csakhogy itt a probléma az, hogy ma a legtöbb családban ez luxus lenne, mert egy ember fizetése nemigen tart el egy családot. Tehát fel se merül opcióként, hogy a nő otthon legyen vagy dolgozzon.

Kérdező, mit akarsz kérdezni VALÓJÁBAN?

Miért lenne ez, ki állított ilyet és hol lenne ez?

Az egy szép álom, hogy 1 keresetből meg tudjon élni egy 4 fős család. Van akinél ez megvalósítható lenne. A párom pl. keres annyit, hogy minket is eltarthatna pedig 5-en vagyunk, még se merült fel soha, hogy én soha ne dolgozzak. Van saját végzettségem, képesítésem és van saját munkám. A testvéreméknél is simán meg tudnának élni 4-en a sógorom fizetéséből, jól, mégis a testvérem is ment dolgozni és a gyerekek előtti munkáját folytatta. annyi különbséggel, hogy nem napi 8 órában hanem 6 órában dolgozik.

Szóval mi a kérdésed valójában?

Mikor még egy keresős modell volt, akkor egyrészt nem volt ennyi háztartási gép, ami könnyítse a munkát, másrészt az asszony a kenyértől a túróig szinte mindent maga csinált, de a ruhákat is többnyire ő varrta, a háztáji gazdaságban végzett "női munkákról" nem is beszélve.

Szóval, az azért nagyon nem az a világ volt, mint most.

#5 Azért érthetetlen a kérdés (többek között) mert Magyarországon és a volt szocialista régió országaiban úgy a '60-as évektől szépen megszűnt a háztartásbeliség és minden nő tanult és ment utána dolgozni, pont úgy mint a férfiak is. Itt pont azt kellett visszaszerezni, hogy a nő - a család - dönthessen úgy is, hogy csak a családdal foglalkozik az anya és nem megy dolgozni. 1993-ban vezették be a gyermeknevelési támogatást, amivel ma is csak a legkisebb gyermek 8 éves koráig lehet otthon maradni, ezen felül a nőnek már saját magának kell fizetnie a társadalombiztosítását és nem számíthat nyugdíjra sem.

Nálunk azok az amerikai szlogenek nevetségesek (amik már ott sem igazak), hogy a nők hátrányban vannak a munkaerő piacon, hogy nem egyenlően vannak megfizetve a férfiakkal stb. stb. Ami a nyugati országokban még ma is természetes, hogy a jól kereső férfi eltartja az egész családot, az nálunk közel 60 éve már nem létezik csak a kifejezetten gazdagok körében.

Jelenleg nincs olyan, hogy normális valami, vagy deviáns.

Ha egy családban közös megegyezéssel (!) szétosztódnak, átvállalódnak, kicserélődnek "hagyományos" szerepek, az a házasságot szolgálja. Lényeg, hogy mindkét (mindhárom, mindanégy, ...) tagja jól érezze magát abban a közösségben.

Ne legyen (verbális) terror, ne érezze senki elnyomva magát vagy különbnek, több jogokkal rendelkezőnek magát a két fél közül.

A (helyükön kezelt) gyerekekről legyen, aki gondoskodik. Ne hánykolódjanak ebben a családban.