Mennyi esélyt adtok annak, hogy Magyarországon 2030 előtt népszavazás lesz arról, hogy lépjünk e ki az Unióból?

Nos, Orbánnál már sajnos semmiről sem lehet tudni, hogy mit és mikor gondol/mond/tesz komolyan, illetve, hogy mit és mikor mond/tesz csupán fenyegetőzésképpen, vagy erőfitogtatásból. A beteg elmék már csak ilyenek.

A kérdésed alapos megválaszolásához viszont kénytelen vagyok szétszálazni egy kicsit magát a feltett kérdésedet is, ugyanis tárgyi, és időbeni tévedéseket is tartalmaz egyszerre.

A tárgyi tévedés abból fakad, hogy ugyan Magyarország az EU csatlakozásról népszavazással döntött elsöprő többséggel -magas részvételi arány mellett-, viszont a már akkor is egymással kollaboráló, ill. egymást zsaroló kormányzó- és ellenzéki pártok szándékosan nem változtatták meg az Alkotmányunkat oly módon, hogy a népszavazásokkal elfogadott törvényeinket és nemzetközi szerződéseinket, szintén csak népszavazás útján változtathassa meg a mindenkori országgyűlés.

Ebből pedig egyenesen az következik, hogy hiába tartottunk egy sikeres népszavazást az EU-s csatlakozásunkról, az Unióból való kilépésről az akkori -és az azóta is érvényben lévő- törvényi szabályozások szerint sem kell népszavazást tartani, azt az országgyűlés kétharmados többségével az országgyűlési képviselők is megtehetik bármikor -képviselői, vagy Államelnöki kezdeményezésre- a nép teljes kizárásával.

Az már egy teljesen más kérdés, hogy Orbán meg merné-e lépni azt, hogy népszavazás nélkül -a kétharmados többségét felhasználva- léptetné-e ki Magyarországot az Unióból. Már csak azért is kérdéses ez, ugyanis az Orbán rezsim egyik legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy semmilyen hibájukért soha nem vállalják a felelősséget, hanem azokat mindig másokra hárítják -azzal is egy újabb ellenségképet teremtve-, és természetesen, mindezt a hatalmuk megtartása érdekében. Márpedig az Unióból való kiléptetést, és annak a beláthatatlan következményeit sem vállalná fel az Orbán rezsim, inkább tolná át a felelősséget a magyar népre. A későbbiekben kifejtem tényekkel és számadatokkal is alátámasztva, hogy miért áll fenn a reális esélye annak, hogy Orbán bizonyos feltételek teljesülése (vagy éppen azok elmaradása) esetén miért nyúlhatna végső esetben ehhez az eszközhöz.

A kérdésfeltevés időbeni tévedése pedig abból ered, hogy már jóval 2030 előtt -akár már a 2026-os országgyűlési választások után közvetlenül- fennállhat annak a veszélye, hogy Orbán kivezetné Magyarországot az Unióból. Sőt, a legextrémebb elemzések és lehetséges végkifejletek alapján, ez akár még a 2026-os országgyűlési választások előtt is megtörténhet, vagy esetleg az azt megelőző kampánynak is fő témája lehet, és ennek legfőbb okai ezek lehetnek:

- a lehető legmélyebb pontra süllyedt a kapcsolatunk az Unióval,

- a Magyarország ellen folyó jogállamisági eljárás, aminek szinte már egészen biztosan az lesz a vége, hogy a '21-'27 közötti uniós pénzügyi ciklus pénzeit bukni fogja Orbán (az önkormányzatoknak és civil szervezeteknek nyújtott célzott támogatások, és pályázati pénzek kivételével),

- az Unió meg fogja szüntetni Orbán kedvenc "játékszerét", a tagállami vétójogot,

- a kondicionalitási (jogállamisági) eljárás végén, határozatlan időre fel fogják függeszteni Magyarország szavazati jogát a tagországok államfőit és miniszterelnökeit tömörítő Tanácsban, amelyet csak minden új uniós ciklusban vizsgálnának felül, ezzel is példát statuálva azon tagországoknak, akik a legutóbbi több mint két ciklusban -Orbánnal szövetséget kötve- számtalan alkalommal akadályozták az Unió gyors reagálását aktuálpolitikai, és aktuális gazdasági krízisek orvoslásában.

Ahhoz, hogy tisztán láthassuk mennyi realitása van egy esetleges "Huxitnak", vissza kell tekintenünk az időben, egészen az uniós csatlakozásunkig, és néhány percben össze kell foglalni az azóta történt legfontosabb pozitív és negatív eseményeket is ahhoz, hogy reális képet festhessünk Magyarország uniós jövőjével kapcsolatban pro- és kontra:

Az idén május 1-én volt éppen húsz éve, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, bár erről "elfeledkezett" megemlékezni az Orbán rezsim közpénzből finanszírozott propaganda médiája, ezért is fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy még sok értelmiségi barátom és ismerősöm is meglepődött azon, hogy e jeles nap alkalmából küldtem mindannyiuk számára egy kör-emailt, amelyben górcső alá vettem a mögöttünk hagyott két évtizednyi uniós tagságunkat.

Ecseteltem, hogy a tagsággal hazánk mennyi előnyre tett szert, melyek közül a legjelentősebb -és legtöbbet tárgyalt- az EU-tól kapott rengeteg anyagi támogatás. Persze számos más pozitívuma is van a tagságunknak, az Unión belüli szabad utazástól és munkavállalástól az Európai Parlament döntéshozatalában való részvételig. Sajnálattal konstatáltam, hogy eurónk viszont nem lesz még egy jó darabig, és egy ideje az uniós pénz sem dől zsákszámra hozzánk, mert az Orbán rezsim számtalan kulcsfontosságú uniós jogszabályt megsértett, és azóta is folyamatosan megsért. Orbán már hosszú évek óta szidja, a június eleji EP-választáson pedig el akarta foglalni "Brüsszelt".

Orbán már a 2024. március 15-i beszédében a közelgő európai parlamenti választásokra tekintettel is kifejtette: "Mi vagyunk a homok a gépezetben, a tüske a köröm alatt, mi vagyunk azok, akibe beletörik a bicska, a fejsze. A magyar történelemben már rájöhetett mindenki, hogy azzal jár jól, ha békén hagynak bennünket. Úgy tűnik, egyedül Brüsszel nem akarja megérteni ezt. Ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, mint hogy el kell foglalnunk Brüsszelt."

Orbán retorikájában »Brüsszel« már hosszú évek óta ellenségként jelenik meg (főleg Merkel távozása óta, aki addig megvédte a legtöbb EU-s eljárástól), de nem csak azóta, hogy ő lett a miniszterelnök 2010-ben: már a csatlakozásunk előtt is meglepően kritikusan állt hozzá az Unióhoz:

"Magyarország egy független állam, és ezt jó lenne, ha a Verheugen úr is (emlékeztek még rá ki volt ő akkor

az EU-ban?) meg az Európai Unió is észrevennék (…) Brüsszel nem Moszkva, és az Európai Unió a mi felfogásunk szerint nem a KGST (…) Moszkovita lélekkel nem vagyunk hajlandóak az Európai Unióba menni, szeretnénk, ha ott nem moszkovita lélekkel fogadnának bennünket. Ha valaki azt gondolja, hogy leveleket írogathat Brüsszelből nekünk, és elmondhatja, hogy szerinte egyes magyar törvényeket hogyan kell módosítani, akkor téved, mert ezt a magyar nép többet már nem nyeli le. Ezt lenyeltük több mint 40 évig Moszkvától, de Brüsszeltől nem fogjuk elfogadni." – olvashattuk anno Orbántól a Magyar Narancs egyik 2003-as cikkében.

Ettől függetlenül, a Fidesz valamennyi politikusa (Orbánnal az élen) az EU-csatlakozás támogatására szólította fel a Fidesz választóit.

Húsz évvel ezelőtt, 2004. május 1-én, az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésekor Magyarország további kilenc tagállammal együtt az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.

A csatlakozásunkat több évig tartó tárgyalások előzték meg. Az összes akkori parlamenti párt a csatlakozás mellett állt, a 2003-as népszavazáskor pedig a magyar lakosság 84%-a(!) támogatta az EU-tagságot. A csatlakozásunk után bő három évvel, 2007. december 21-én pedig a schengeni megállapodással Magyarország a belső határellenőrzések nélküli európai térség részévé vált.

A közös uniós költségvetéshez minden tagállamnak kötelessége hozzájárulni, nagyjából a bruttó nemzeti jövedelme egy százalékával. Vannak, akik többet fizetnek be, mint amennyit az EU-ból kapnak -ezeket a tagállamokat nevezzük nettó befizetőknek-, ilyen például Németország, Franciaország vagy Hollandia. Nettó haszonélvezők pedig azok, akik többet kapnak, mint amennyit befizetnek: ilyen Lengyelország, Görögország és Magyarország is.

Az elmúlt 20 évben hazánk átlagosan több mint 4 milliárd eurónyi támogatáshoz jutott évente, de a 2010 előtti időszakban ettől még csak jóval szerényebb -évi 1,5-2,5 milliárdos- támogatásokhoz jutottunk. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, hogy érzékeljük, mennyivel jobb kondíciókkal indulhatott (volna) a második Orbán kormány az előző kormányokhoz képest.

Magyarország hozzájárulása az EU-s költségvetéshez viszont mindössze évi 1 milliárd euró volt, vagyis az ország nettó költségvetési nyeresége nagyságrendileg évi 3 milliárd euró. Hazánk tehát az uniós támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője az összes EU tagország közül, ebben éllovasok vagyunk, míg a múlt hét óta már minden másban csak az utolsó helyen kullogunk.

Ahol viszont sok EU-s pénz, ott sok visszaélés is, főleg akkor, ha egy kormány még a saját állampolgáraitól is ellopja a magán megtakarításait, mint például az Orbán kormány első nekifutásra a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat 3500 milliárd forint értékben. Csak hogy az összeg akkori brutális nagyságát mindenki helyesen érzékelje (275Ft-os euró árfolyam mellett, és úgy, hogy akkor a nyugdíjak még elérték az átlagbérek 76%-át, míg az idén már a felét sem!), ez az összeg 2010-ben az akkori éves nemzeti költségvetés közel egyharmada volt!

Az EU az uniós pénzek helytelen felhasználása miatt kifejezetten sok magyar csalásgyanús ügyben indított vizsgálatot az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF). Az elmúlt 8 évben Magyarország már mindig a lista "élmezőnyében" szerepelt, de 2011-től kezdve is már "beverekedte magát" a középmezőny felső részébe (2010 előtt az utolsó harmadban volt Magyarország).

2016 óta 69 OLAF-vizsgálatot indítottak magyar csalásgyanús ügyekben, és 46 esetben az eljárás végeztével pénzügyi szankcióra is javaslatot tettek, amikből rendre pénzügyi szankciók is lettek, és ezzel együtt kevesebb uniós forrás is, ugyanis az uniós jogszabályok szerint, a "nem rendeltetésszerűen felhasznált" uniós támogatásokat teljes egészében vissza kell fizetni az Uniónak.

2022-ben Magyarország már mindkét kategóriában az első helyen állt, ugyanis 15 vizsgálatból 10 ügyben tett az OLAF szankciós javaslatot.

Az uniós pénzek helytelen felhasználásáról pedig tele volt (van) a független és objektív média. Csak néhány a legnagyobb volumenű csalások közül, amiket az Orbán rezsim NER-be tartozó, és hirtelen multimilliárdosokká váló "vállalkozók" és családtagok követtek el:

- a Tiborcz István által alapított Elios Innovatív Energetikai Zrt. bevételei túlnyomó részt uniós finanszírozású projektekből származtak. Később az Orbán vejének nevével fémjelzett cég működése miatt az OLAF 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását eszközölte.

- Orbán szülőfalujába épített kisvasút uniós támogatása,

- a szegényeknek EU-s pénzből vett túlárazott élelmiszer-csomagok,

- a biciklis nélküli "biciklipark",

- a fák nélküli "lombkoronasétány",

- az uniós százmilliókat elnyelő szellemszálloda,

- az 500 millió forintból létrehozott 59 "földbeásott lyuk",

- a 300 milliós "ketreckilátó",

Ha valakit nagyon érdekel az összes ilyen jellegű visszaélés, az EU-s forrásokból finanszírozott, és hasonlóan értelmetlen beruházások, az tájékozódhat Hadházy Ákos és Juhász Péter Facebook oldalain, csak győzze olvasni az ezres nagyságrendű bejegyzéseket, és nézni a több száz videót.

A sok "ingyenpénz" mellett persze más előnye is van annak, hogy uniós tagok vagyunk. Az egységes piachoz tartozás biztosítja a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, és jelenleg Magyarország exportjának közel 3/4 része az Európai Unióba irányul. Jelentősen könnyebb a külföldi továbbtanulás és munkavállalás, az Unión belül megszerzett felsőfokú képesítés pedig más uniós országban is érvényesíthető. Nincsenek árdrágító vámok, így jóval olcsóbban és biztonságosabban vásárolhatunk, továbbá folyamatosan nő a magyar termékek külföldi exportja.

A schengeni egyezmény miatt megszűnt a belső határőrizet, így szabadon utazhatunk az EU-n belül, és ott szükség esetén orvosi ellátást kapunk az Európai Egészségbiztosítási Kártyának köszönhetően. Tagjai vagyunk az Európai Parlamentnek, ahova 21 képviselőt delegálunk, és részesei vagyunk az uniós döntéshozatalnak.

Az euró bevezetése viszont még várat magára, bár a bevezetése már 2011 óta napirenden van, és Matolcsy szerint még 2030 előtt csatlakozhatunk az euróövezethez. Erre azonban a közeljövőben esély sincs, mert hazánk nem tudja teljesíteni a szükséges követelményeket (maastrichti kritériumok):

- túl magas az infláció,

- túl nagy a magyar költségvetési hiány,

- recesszióban van a magyar gazdaság.

A 2004-ben velünk együtt csatlakozó országok közül Szlovénia 2007-ben, Ciprus és Málta 2008-ban, Szlovákia 2009-ben, Észtország 2011-ben, Lettország 2014-ben, Litvánia 2015-ben vezette be az eurót. Nekünk talán még további 20 év kell hozzá.

Az Orbán rezsim évek óta egyre erőteljesebben bírálja az EU-t, amit a székhelye miatt gyakran csak »Brüsszel« néven emlegetnek. Az utóbbi években pedig a közpénzből finanszírozott kormánypárti propaganda média narratívájában megjelent a Huxit, vagyis Magyarország EU-ból való kilépésének esélye.

Ezt a meglátást erősítik a közvéleménykutatások eredményei is: az IDEA intézet 2023 év végi felmérése szerint a válaszadó felnőttek 44 százaléka szerint az Orbán Viktor által képviselt politika az EU-ból való kilépéshez vezetheti Magyarországot. Az Eurobarométer felmérései szerint 2022-ben még a magyar válaszadók 61 százaléka tartotta a magyar tagságot jónak, 2023-ban már csak 54 százalékuk.

Orbán viszont tavaly év végén még arról beszélt, hogy nem akarja kivezetni hazánkat az EU-ból, mert "az EU alapgondolata, az európai népek együttműködése megfelelő, a közös piac is jó gondolat". Csak az Unió jelenlegi vezetésével nincs megelégedve, ezért "A tervünk nem az, hogy otthagyjuk, hanem, hogy elfoglaljuk" -mondta a HírTV-nek adott interjújában.

A június 9-i EP-választás kapcsán tartott kampánynyitóján is arról beszélt, hogy "Brüsszelben nagy baj van, a vezetés csődöt mondott. Európa gazdasága hanyatlik (…)", ezért "El kell foglalni Brüsszelt".

Az európai gazdaság egyébként nem hanyatlik, hanem növekszik. Magyarországon viszont rengeteg beruházás marad el a magas korrupció és az EU-s jogszabályok megsértése miatt visszatartott uniós források hiányában.

Bár úgy tűnik, hogy a pénzcsapot nem zárja el teljesen az EU: az újabb, 2021-től 2027-ig tartó költségvetési periódusban a Magyarországnak ítélt, de befagyasztott 30 milliárd eurós támogatás egy részét mégiscsak megkapjuk.

Viszont a magyar jogállamiság rossz állapota miatt 2022-ben egy korábbi uniós privilégiumtól szinte teljes mértékben elesett hazánk. Ugyanis a "közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő" alapítványokba (KEKVA) átsorolt és azok által fenntartott 21 magyar "modellváltó" egyetem nem szerződhet az Erasmus Plusz nemzetközi diákcsere-, és a Horizont Európa kutatási programjaira.

Az Európai Bizottság szerint ugyanis a Fidesz-kormány által létrehozott, kormánypárti szereplőkkel és állami vagyonnal kitömött alapítványok nem biztosítják az uniós források átlátható kezelését, és össszeférhetetlen, hogy a kuratóriumokban politikusok is helyet foglalnak.

(Befejezés a következő kommentben -elegendő karakter híján)

Summa summarum: A "Huxit" sajnos nagyon is egy reális forgatókönyv lehet Orbán elmebeteg fejében.

EU-tagság támogatottsága (20 év alatt -30%!):

2003➡️84%,

2022➡️61%,

2023➡️54%

2024➡️???

2025➡️???

2026➡️???

15 - az előző okfejtésed hasznos és tanulságos, de ezek a statisztikák nem fedik a valót - szerintem.

Nemrégen volt erről szó az ATV-ben, és ott 2023-ban is 75% feletti támogatásról volt szó.

Ép elmével el sem tudom képzelni, hogy szintén ép elmével kik lennének azok a nemzetrontók, akik a kilépést erőltetnék?

16/ "Ép elmével el sem tudom képzelni, hogy szintén ép elmével kik lennének azok a nemzetrontók, akik a kilépést erőltetnék?"

Orbán nem lehet teljhatalmú vezető, amíg az Unióban vagyunk. Ő pedig az szeretne lenni, ez teljesen nyilvánvaló. Ő nem akar fékeket. Az, hogy ez a nemzet szempontjából mivel jár, azt pedig magasról lesza...ja. (Mint ahogy általában a politikusok lesza..ják ezt.) Ezért kell(ene) polgárként működnünk és nem befolyásolható, megosztható jobbágyként.

17 - "Mihazank elegge, es a fidesz is egyre inkabb kiszorul az EU-bol"

Igen, de ők mehetnek a süllyesztőbe, a francnak nem hiányoznak sehol sem!

Az ország nem ezekből a nemzetrontó csőcselékekből áll; mi maradunk az Unióban!!!

Orbán pofára esett, de még nem fogta fel a szerencsétlen.