Hogyan élték meg az emberek azt ,hogy megszünt a Szovjetunió és vele együtt a Magyarországi szocializmus is?

Örültünk :)

Nem magától szűnt meg. Voltak egyrészt a nem kommunista, hanem karrierista MSZMP-tagok, akik eleve nem hittek az egészben, hiszen nyilvánvaló volt, mon djuk az NSZK-NDK összehasonlításban, hogy melyik a jobb rendszer. Amikor úgy tűnt, hogy lehetne akár rendszert is váltani, akkor ez a reformszárny, aki érezte már a rendszer korlátait (értsd: hiába a sok pénz, csak egy lakás, egy nyaraló, egy kocsi engedélyezett) azt gondolta, hogy az új rendszerben ő a tulajdonosa - vagy legalább a jelenleginél sokkal jobban fizetett menedzsere lehet annak az üzemnek, cégnek, amit most is vezet, vagy a haverjai vezetnek. Meg volt a "keményvonalas" komcsi réteg, akik a megtorlástól is tartottak, meg tényleg hitték azt, hogy a népnek az rettenetes lesz. Plusz volt a tényleges ellenzékük, akik el akarták zavarni "ezeket".

Szóval a megszűnés az nem csak úgy jött, mint az időjárás, hanem zajlottak a háttérfolyamatok, pl. Ellenzéki Kerekasztal, ahol pl. biztosították a reformkommunistákat arról, hogy tessék bátran támogatni a rendszerváltozást, nem lesz megtorlás.

#1 vagyok, írok szubjektív sztorikat is.

1. A Marxizmus-Leninizmus tanszék zuhanórepülése. Volt egy "Filozófia" nevű tárgyunk, három félév, szigorlattal zárt (pedig a szigorlat az ennél komolyabb tudásmennyiségeket zárt a későbbiekben). A 88-89-es tanév, meg még egy félév, 90 januárjában volt a szigorlat. Érdekes volt nézni tanárunk változásait, ahogy kétségbeesetten próbált reagálni a változó eseményekre. ("Én már régóta mondom, Lukácsot korai lenne eltemetni!") Kék VOR (=Vörös Október Ruhagyár) öltöny, toka, vörös nyakkendő: mi már lelki szemeinkkel a leendő munkanélkülit láttuk benne, de neki csak lassan jutott el a tudatáig, hogy számára ezen a pályán "game over". A szigorlat idején Kádár már halott, a köztársaság ki van kiáltva, tudjuk, hogy szabad választások lesznek, a szocik még reménykednek, de mi tudjuk, hogy esélyük sincs a győzelemre. A sajátos helyzet miatt a szigorlat eléggé "enyhület" volt: négy tétel volt összesen, és mindenki maga választhatta meg, melyikből kíván referálni. A három "reformkommunista" jellegű tétel helyett én korai nosztalgiaként (későbbiekben úgysem lesz már lehetőségem leninizmusból egyetemen vizsgázni, "last minute" akció van...) Lenin: Állam és forradalom című művét választottam. Ötös lett - avagy utolsó lepaktálásom a rendszerrel.

2. Szegeden ott akartam lenni a hatalmas Lenin-szobor ledöntésénél. Ott voltam, de balesetvédelmi okokból ki nem adott engedélyre hivatkozva végül nem döntötték le, csak letakarták. De azért érdekes volt, a szónok elmondta, hogy Lenin, mint forrdalmár pl. kvóta szerint gyilkoltatott papokat, nem Sztálin kezdete a koholt pereket.

3. Az is érdekes volt, amikor Hirden aláírásokat gyűjtöttem, hogy oszlassák fel a Munkásőrséget továbbá hívjuk vissza körzetünk országgyűlési képviselőjét, Aczél Györgyöt (a szocialista demokráciában vissza lehetett hívni a képviselőt, de ez addig csak elvi jog volt, senki nem merte kipróbálni) Kellő helyimeret hiányában a helyi párttitkárhoz is becsöngettem, aki behívott, piával kínált, majd próbált rám ijeszteni. Mármint hogy majd be/visszajönnek a szovjet csapatok, és akkor az olyan jószándékú ám félrevezetett fiatalemberekre, mint én kemény börtönévek várnak. Eleinte némileg meg is ijedtem, de amikor azt fejtegette, hogy a szovjet csapatok már Romániában, a magyar határnál várakoznak, akkor ezt azért nem tartottam valószínűnek, inkább az ő vágyálmának.