Példák Magyarországra jellemző fölösleges és zavaró (általában jogi) túlbonyolításokra, amire volna megoldási javaslat?

Az ember globálisan hajlamos arra, hogy valamilyen vélt haszon (biztonság, profit, kényelem, stb.) érdekében fölöslegesen elbonyolítson dolgokat.

Azt figyeltem meg, hogy mi magyarok - szerintem az anyanyelvünk összetettsége és bonyolultsága miatt - különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy túlbonyolítsuk a saját életünket.

Gyorsan néhány példa:

-a személyes okmányok külön kártyák, pedig ez a 4 lehetne egy: személyi, lakcím, taj, adószám.

-a cafetéria, illetve Szép-kártya rendszer (mostmár legalább nincs a 3 alszámla, avagy zsebek); a cafetériás juttatások helyett lehetne annyival több a fizetés. (a cafetéria juttatások rendszere nem csak Magyarországra jellemző, de a Szép-kártya az igen)

-a vonatjegyek kedvezményezetti köreinek hosszú és komplex listája. (ez máshol kb. 3-4 csoport, itt harminc-valahányat számoltam össze egyszer)

-a vasútnál maradva, a zárjelző tárcsa, az a piros-fehér homokóra szerű tábla, ami a vonatok végén van, és csak itt van ilyen. Sok helyen elég a beépített piros lámpa fénye.

-a "dohányozni tilos" grafikája egyedül itt nálunk van szabályozva (kormányrendelet határozza meg a külalakját, A4-es lap, magyarul és még 4 nyelven kiírva, leszokáshoz segítségnyújtás telefonszáma és honlapja) és nagyon "design-talanul" néz ki. Ezt rábíznám a grafikus tervezőkre és az egyszerűbb rajzokat is elfogadhatónak tartanám.

-a MOL torony sokak szerint eltúlzott repülésvédelmi jelzőfényei (előírásokra hivatkoznak, máshol az ilyen magas épületeken csak a tetőszinten láthatók ilyen fények)

-a több mint 3000 önkormányzat országszerte, a pár százfős településeknek is, már-már a működésképtelenség határán, illetve a 23 darab kerületre osztott Budapest sem tűnik a működőképesség csúcsának. Elég volna kevesebb közigazgatási egységre (mondjuk kb. harmadannyira) felosztani az országot.