Miért van ennyi munkanélküli Magyarországon?

Láttad volna a kétezres éveket.

Százezrével.

Amikor az áremelkedésre hivatkozva fizetés emelést kértünk azt mondták, hogy a kapuban tíz ember vár a te helyedre.

Aztán azok a munkanélküliek szépen elmentek külföldre.

Akkor kezdtek emelkedni a bérek amikor már egymillió felett volt a kinti munkaerő.

Rátett az elvándorlásra, hogy azt mondták, hogy el lehet menni.

Ez 2006-os események utáni kormányváltásnál kezdett befékeződni.

Akik ma munkanélküliek azok sok esetben reménytelenül alkalmatlanok egy társadalmi beilleszkedésre egy munka közösségben,. vagy alkoholisták, vagy nem is akarnak dolgozni.

Itthon munka mindig van és lesz. Csak fizetni nem akarnak még mindig a munka adók.

Ez a látszat csak egy alig szembetűnő következménye annak, hogy a kapitalizmus szemléletén nyugvó, fejlett nyugati régió az eddigi legsúlyosabb, és talán végzetes válságát éli meg napjainkban.

Valójában egy minden erővel elkendőzött munkaerő hiány van. Pontosabban szakértői(!) munkaerő hiány. (A sima hiány még pótolható lenne idevándoroltakból).

E hiány kibontakozását már fél évszázada felismerték (lásd Római Klub), és pontosan napjainkra datálták azok, akik értettek a demográfiához. A fogyasztói társadalom hamis boldogságkeresésének az eredménye ez, melyben a helyi népesség fogyásnak indult, és az eltelt évtizedek alatt nem termelte ki a szakértők szükséges mennyiségű utánpótlását. És egyéb okai is vannak. hogy ezt nem tudta megtenni.

A munkaerőkért ma a legtöbb helyen kapkodnak, ám a felvettek hamar felmondanak, vagy kiderül az alkalmatlanságuk. Ez szöges ellentétben van a kapitalizmus működési elvével, melyben egy feszített, de viszonylag alacsonyabb értéken tartott munkanélküliségnek kellene lenni normális esetben.

Talán végóráit éli ez a rendszer, mert elpusztul, és helyét egy hatalmas civilizálatlan, képzetlen tömeg váltja fel (a túlnépesedettek tábora). De akár az egész emberiség, sőt a földi lét is bánhatja, mert a helyi megoldások ilyen esetekben hatékonyan működtek a háborúk kirobbantásával. Ez azonban nem helyi, hanem globális helyzet, és egyéb - jól ismert - veszély is fenyeget általa.

Volna megoldás ugyan, egy világméretű, gyökeres szemléletváltással, amely azonban önkéntességi alapon működőképes, ha a többség felvállalná. Ám ez szinte lehetetlen, és már két éve (járványoztatással kezdve) beindították a diktatórikus, és erőszakos folyamatot, amely ránk kényszerítené az ellentmondásosnak látszó rendszert. A láthatatlan "háttérben húzódók", most színt vallottak, és azt hangoztatják: "új rendszerre van szükség". Amely persze nagyon is hasonlít arra, amelyből már több mint két évtizede kiléptünk egy "rendszerváltoztatással".

Mi vezetett ide? A kapitalizmusnak az az alapelve, hogy fordítva ültettek fel a lóra. Az a hamis illúzió, hogy egy fokozatosan növekvő jólét boldogságot hoz majd el. Ehelyett fogyó népességet, a növekedés fenntarthatatlanságát, és a jólét érzése helyett egy állandó - sőt egyre növekvő - elégedetlenséget generál (Ez történt meg számos esetben a királyi udvarokban a fényűzéstől, mely idővel háborúskodást produkált).

Az ember biológiai léte hasonló az állatokéhoz, s evolúciósan, évmilliók alatt fejlődött ki. Hiába az értelem, a lét úgy működik jól, ha erőfeszítésekkel teli küzdelmekből áll, és nélkülözi a könnyen megszerezhető élvezeteket. S - paradoxon ide, vagy oda - ez eredményezné a boldogságot. De erre senki sem akar rádöbbenni, és senki sem kívánja felvállalni, hanem marad a hedonista lét csapdája: a széthullás. Évezredek óta ebben kering az emberiség.

Gondolatindítónak javaslom ezt az angol nyelvű klipet, amely felirattal ellátva, és magyar fordítást beállítva viszonylag érthető:

https://www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o

(Bár csak egy személyes tanácsnak látszik, de a következtetések az előzőekben olvashatók).

Nem csak De La Cruse-nak (#13), hanem MINDENKINEK!

(Ez a #14 folytatása is)

Látszik a külföldre távozók esetéből, a ravasz, külső manipuláció!

A szakértő hiány nyugaton akkor már beindult, és így lettünk kicsábítva hozzájuk, annak enyhítésére. Majd idővel ezt leállították.

A "reménytelenül alkalmatlanok" azok, akik szakértőnek mennének, de mivel a kis szaporulat miatt kevesen voltak, akiket fel lehetett készíteni, hát hamis szakértőnek adják ki magukat egyesek.

És itt jön be az erőfeszítésekkel, küzdelmekkel teli lét helyetti relatív jólét következménye, ami fogyasztói élvezetek drog-hatása (hasonlóan a valódi drogokhoz): A jólétét nem érzi jónak. Elégedetlenség (gyakran paranoiás képzetek). Negatív létszemlélet, a kisebb kellemetlenségek felnagyítása (hihető magyarázatokkal). Bántó - összeférhetetlen - viselkedés. Más függőségekbe menekülés, ha elfogyott a "jóléti drog". És a legsúlyosabb: dopamin rezisztencia! Van gondolatban tenni vágyás, de képtelen realizálni a tetteket. Képtelen az erőfeszítésre (látszatra: nem akar dolgozni).

A munkaadók őt nem fizetik meg, de ha megfizetnék, akkor az újra alkalmazható "jóléti drog" - mint a drogosoknál - még mélyebbre húzza, s az előbbiek súlyosbodnak tőle, és ismét kiesik a munkából.

A társadalom nagy részében ma ez zajlik. Kivétel mindig az, aki ezeket a sorokat olvassa.

Megoldás: a fogyasztói jólét megszüntetése lenne, de ezt én sem kívánom komolyan. Ugyanakkor egy háború ezt ügyesen elvégezné, melyet szintén senki sem kíván. Marad egy szükségmegoldás: a lakosságtól elvenni a jólétre költhető pénzt. Nem furcsa, hogy éppen ez történik a napjainkban, hamis magyarázatok ruhájába öltöztetve?

A fogyasztói jólétről beszélni egy olyan országban, melynek a nyolcvan százaléka létminimumhoz közel teng, kicsit erős, de némi képzelőerővel azért belelátható.

Az ilyen apróságok, mint hogy hogyan lesz nyugdíjunk, mi lesz a természettel, ami az élet alapja, lesz-e atomháború, sikerül-e hadszínteret csinálni egész Európából, robotizálnak mindent, rohad az egészségügy, szar az oktatás, a munkahelyek nagy részén lélekölő szar munka van, magunkra vagyunk hagyva egy összeomló társadalomban, ezek annyira nem is lényegesek, valójában ha nem lennék elkényeztetve, tudnám értékelni a szart is.

"9000 új mukahelyet ad majd a debreceni akkugyár"

Köszi, így debreceniként mondom, hogy k*rvára ki vagyunk segítve azzal, hogy ebből 8500 munkahely 3 műszakos minimálbéres sormeló lesz.

Mondjuk megélni, lakást fenntartani, családot alapítani nem lehet debreceni gyári fizuval, na meg micsoda kilátás az embernek egész életében több műszakban dolgozni sz*r pénzért.

Tudod, Debrecenben pont az a probléma, hogy az égvilágon kb. semmi nem jön ide, csak hasonló összeszerelő üzemek, normális, emberi munkát emberi fizetésért, tanultan viszont alig találni, ezért nagy az elvándorlás innen. Mert a környékről 40 km-ről mindenki ebbe az egy városba akar jönni dolgozni, tekintve, hogy Debrecentől 10 km-re a munkahely fogalma szinte màr nem is létezik, így a normálisabb munkákra többszörös túljelentkezés van, de normális munkát meg alig találni.