Mennyire hiteles ez a "magyarellenes" wikipédia oldal?

magyarellenesség legtöbb áldozattal járó[forrás?] megnyilvánulása azonban Romániában történt a két világháború között, valamint a második világháború után. 1945 tavaszán Románia azzal a feltétellel kapta vissza Észak-Erdélyt, hogy tiszteletben tartja a kisebbségek önrendelkezéshez való jogát, így 1952-re kialakították Erdélyben az Magyar Autonóm Tartományt. A helyzet azonban 1965-ben megváltozott Ceauşescu hatalomra kerülésével. A diktátor célja a nagy román nemzetállam létrehozása volt, ezt a kisebbségek erőszakos asszimilálásával vagy fizikai megsemmisítéssel akarta elérni. 1983. május 10-i híres beszédében kijelentette, hogy minden etnikai csoport, de legfőképp a magyarság a román úri faj „rabszolgája”. Első intézkedése az volt, hogy eltörölte a magyar felsőoktatást, románosította a magyar középiskolákat, elkezdődött a magyar oktatók és vallási vezetők könyörtelen üldözése, sokukat öngyilkosságba hajszolták, míg mások „kihallgatások” során vesztették életüket. Ceauşescu 1966-ban megszüntette az Magyar Autonóm Tartományt és kihirdette az „egyesített Nagy-Románia nemzeti államát, az egy román nemzet földjét” (Románia alkotmányában napjainkban is nemzetállamként határozza meg önmagát). A pártgyűlés csaknem ötmillió polgárt képviselő tagjainak megmondták, hogy választóiknak asszimilálódniuk kell a román nemzetbe, vagy kénytelenek vállalni a következményeket. A magyar kulturális örökség megőrzésére irányuló legkisebb ellenállást is felségárulásnak minősítették, életfogytiglani börtönnel vagy akár halállal is büntették. A bukaresti Belügyminisztérium Statisztikai Hivatalának irataiból nyert adatok szerint (241 C szoba „Bizalmas Okmány XXX2 számmal”) 1944-ben Romániának 2 898 356 fő magyar nemzetiségű lakosa volt, 1974-ben már csak 2 217 897 fő magyart soroltak fel az egyházi névjegyzékekben, a párt névjegyzékében és egyéb közigazgatási adatokban. Közülük 236 981 fő 1945 után született, a „túlélők” száma tehát mindössze 1 980 916 fő, figyelembe véve azokat, akiket eltemettek – 1944 és 1974 között összesen 194 562 főt –, nincs hír a hiányzó 722 878 magyarról. Egy részük elmenekült az országból, sokakat – feltételezések szerint kb. 100 000 főt – elhurcoltak és a Kárpátokon túl telepítettek le, hogy ott asszimilálódjanak és a helyükbe románokat telepíthessenek. További kb. 100 000 embert meggyilkoltak az 1944-es tömegmészárlások során, és kb. 50 000 az orosz gulágokba továbbítottak száma. Rengeteg embert hurcoltak továbbá kényszermunkára a Duna-deltába, és ott egyszerűen tömegsírba hányták az alultápláltságtól, betegségtől, vagy egyéb ok miatt elhalálozott embereket. Szintén jelentős azon áldozatok száma, akiket a román Securitate tartóztatott le és kínzott halálra.

De a magyarok mindenhol ott vannak