A szovjet blokkon belül a 70es években melyik országban volt a legjobb és melyikben a legrosszabb az élet?

Ez nem éppen ide való..

"Legvidámabb barakk" mond valamit?

Meg NDK mondjuk.

Romániában nem szívesen lettél volna.

Legrosszabb: Románia, főleg az erdélyi magyarság számára.

Legjobb: Magyarország

Ezért:

Ott voltak az arany hetvenes évek. Világszerte válság, biciklin járt a holland királynő. Vajon nálunk nem emelkedtek-e évről évre szerényen a fizuk? De. Nem lehetett egyre többet lógni a munkahelyeken? Lehetett. Nem akkor utaztunk a legtöbbet Olaszba, Spanyolba meg Görögbe, egyedüliként a keleti blokkból? Nem akkor volt új autó? Nem akkor vettük a nyaralót? A gyerekek nem akkor kapták a háromszobás új lakást? De bizony, akkor. Na és elvittek valakit egy politikai viccért? Ugye, hogy nem. Kifigurázhatták a humoristák a szilveszteri műsorban a párt első titkárát? Ki bizony. Volt szabadság? Amennyi kellett, épp annyi volt. Kaja? Volt. Pia? Volt. Na, ugye.

5

Azért ezzel vitáznék:

- Az NDK határozottan rossz hely volt: A titkosszolgálat (Stasi) mindenütt ott volt, egy Trabantra, Wartburgra 8-10 évet kellett várniuk, magánszemélynek gyakorlatilag lehetetlen volt nyugati országba utazni.

- Albánia 1961-től nem igazán tartozott a szovjett blokkba; inkább Kínával barátkoott.

- A Szovjetunión belüli tagköztársaságokat nem tekinthettük külön országoknak.

A legrosszabb hely Románia volt; életszínvonal, Securitate, stb.

A legjobb hely Magyarország volt "legvidámabb barakk"; az életszínvonal magasabb volt lényegesen a többi országénál, keretek között, de lehetett utazni, jó volt az ellátottság, sosem volt jegyrendszer, stb.

"sosem volt jegyrendszer"

Kivéve a háború után, meg 1951-ben. És az is kommunista rendszer volt már. Kádár alatt valóban nem volt ilyesmi, de Rákosi idejében azért nem volt ez a barakk sem olyan vidám.

Kádár okosan csinálta, nem fogta szűkre a pórázt, mert érezte, hogy lázadni fognak, ha rosszul érzik magukat. Helyette elsorvasztotta a munkásságot, akaratán kívül.

Ám máshonnan is kaptak utánpótlást. A valódi munkásosztályra, a tisztességesen dolgozó, GDP-t előállító, három műszakot, éjszakát, túlórát, hétvégi munkát, kommunista szombatot vállaló emberekre mostoha sors járt. Hiába dolgozott valaki jobban, nem honorálták, sőt, hamarosan dolgozni sem volt érdemes, nyalizások, pártmunkák, munkásőrségi szerepvállalások örvén lógni, előbbre jutni lehetett, s érdemesebbnek tűnt a kiskerttel, a Trabant bütykölésével, az előszoba lambériázásával vagy valami más ehhez hasonló, jellegzetesen szockó szabadidős tevékenységgel foglalkozni. Az igazi, dolgos munkások egyre kevesebben lettek, a kora hajnali buszok, villamosok egyre üresebben gördültek, mert a proli nem szívesen kel fél ötkor. Kihalóban volt a melós – azaz a munkásosztály erodálódott. A világ fejlődése a magyar gyárakat néhány kivétellel elkerülte, a dolgozók továbbra is olajfoltos munkaruhában, bűzös bakancsban, kék svájcisapkában toporogtak, nem egyszer a napot lopva, az új technológiákkal nem ismerkedtek meg, kulturálisan, szellemileg lemaradtak – hiába árultak a brigádban olcsó színházjegyeket –, s míg a nyolcvanas évekre Nyugaton tiszta kezeslábas, nem egyszer fehér köpeny váltotta fel a mocskos ancúgokat, Kelet-Európában a kommunizmus összeomlása felé közelegve a gyárkapukon belül megállt az idő: rongyos, italozó, mezítlábas cigarettát pöfékelő rabszolga-had csoszogott ötven éves szerszámgépek körül, akár statiszták egy Orwell-filmben, veszteséget termelve, szép lassan – prolivá süllyedve. A proli szó lassan már nem számított annyira pejoratívnak, mint a munkás. A proli félig-meddig vállaltan volt ingyenélő, a munkás viszont, ha vállalta, ha nem, baleknek minősült. A munkásosztály nemzedékeken átívelő elprolisodását semmi nem mutatja be jobban, mint a Rozsdatemető című remekmű; akinek még nem volt szerencséje, érdemes ellátogatni érte a könyvtárba.

7

""sosem volt jegyrendszer"

Kivéve a háború után, meg 1951-ben. És az is kommunista rendszer volt már. Kádár alatt valóban nem volt ilyesmi, de Rákosi idejében azért nem volt ez a barakk sem olyan vidám."

A kérdés a 70-es évekre vonatkozott; én arra reagáltam. Amit írtam, azt továbbra is tartom. 6-os vagyok.

8.

Kicsit csúsztatósnak hat ez a reakció, de egye fene, elmegy.

9

Ne haragudj, de nem érzem "csúsztatósnak" a válaszomat. A kérdés tényleg a 70-es évekre vonatkozott, és én csak arra reagáltam. (Arra nem utaltam, hogy jó volt-e, vagy sem; ki-ki őrizhet pozitív/negatív elmékeket. De az tény, hogy jobban élt az átlag, mint a környező országokban. És nem, sosem kívánnám meg, mert diktatúra volt, még ha "puha" is...). Béke.