Putyin elmebeteg?

> Akkor hogyan jellemeznél egy olyan embert, aki le akar 45 millió ember véleményére és nemzeti identitására fittyet hány?

Lásd: https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudoman..

> de amilyen nyilatkozatokat tett Putyin az ukránokról az semmiben nem tér el a Hitleri nyilatkozatoktól

Hitler melyik nyilatkozata az összevetés tárgya?

> Akkor Hitler sem volt beteg szerinted?

Ő már határeset, de inkább a nem felé hajlok.

Ha Putyin elmebeteg lenne, akkor nem azt mondaná, amit, hanem mondjuk azt, hogy tegnap Isten parancsot adott neki, ezért mától ő a világ rózsaszín nokedlije, az ukránok meg apró malackák nagy piros szemekkel, és kipusztítja őket, mert folyton a szobája ablaka előtt repkednek és nem tud tőlük aludni. Ez jelenti azt, hogy valaki elmebeteg, azaz *képtelen* az észszerű gondolkodásra.

“ Egyébként az is elszakadt a realitástól, hogy az ukrán nép meg orosz nép egy.”

A 80-as években minden szovjet tagállam csak “ruszki” volt a köznyelvben.

Egyébként a nép biztos nem ilyen, de a mostani ukrán politikusok oroszul beszélő románok.

> Szerinted az elmebetegség kizárólag a skizofréniához, pszichózishoz köthető.

„elmebeteg (főnév)

Egy annyira zavarodott gondolkodású személy, aki már nem képes józanul érzékelni a jelen idejű környezetét, és így nem képes észszerű megoldásokat adni az életében felmerülő problémákra, nem tudja irányítani a gondolatait, érzelmeit. Beszéde többé-kevésbé összefüggéstelen. Nincsenek céljai a jövőre nézve. A jelen helyett kizárólag a múltbeli tapasztalatok alapján csapongva gondolkodik, de ennek nincs tudatában. Nem tudja, hogy a mostani viselkedésének semmi köze sincs a jelenben vele történtekhez.”

[ [link] ]

„A pszichózis (psychosis) – köznyelvi nevén elmebaj – az elmegyógyászatban használt fogalom, amelynek széles körű jelentése van: többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak. De azt is jelzi, hogy a betegségnek inkább súlyos, mintsem enyhe vagy mérsékelt következményei vannak a betegre nézve.”

[ [link] ]

Mégsem lehet minden mentális zavart elmebetegségnek hívni. Aki szorong, aki pánikbeteg, akinek fóbiái vannak, aki depressziós, aki kényszerbeteg, aki szociopata, aki amnéziás, aki gyengeelméjű az nem elmebeteg. Neki más mentális betegsége van. Hitler esetén inkább mentális zavarok együtteséről beszélhetünk, mintsem a szó klasszikus értelmében vett pszichózisról, elmebetegségről.

~ ~ ~

> Egyébként az is elszakadt a realitástól, hogy az ukrán nép meg orosz nép egy.

Nem, ez önmagába csak egy szélsőségesen elfogult álláspont. És van történelmi alapja. Mind az ukránok, mind a fehéroroszok, mind az oroszok a 9–13. századi Kijevi Ruszra vezetik vissza a származásukat. A testvérviszály által terhelt fejedelemséget aztán lerohanták a tatárok. A Rusz keleti térsége sokáig volt – fogalmazzunk úgy – megszállás alatt, de Moszkva vezető szerepének kialakulásával, Moszkva vezetésével szépen lassan felszabadult. A Rusz nyugati fele meg hosszú ideig lengyel–litván fennhatóság alá került, aztán Lengyelország része lett stb… A történelem során voltak is ebből konfliktusok. Ha csak a múlt századot nézzük, akkor Ukrajna kérdése a Szovjetunió létrejöttekor is okozott fejtörést, még komolyabb fejtörést okozott a Szovjetunió felbomlásakor, és azóta kb. folyamatosan.

Orosz szemmel nézve – nem csak Putyin szemével, hanem nagyon sok orosz szemével nézve – az ukránok olyan oroszok, akiknek a kultúráját a sok évszázados nyugati befolyás eltorzította, így vissza kell őket vezeti az orosz néphez. Ez nyilván egy eléggé egyoldalú, igencsak elfogult értelmezése a történelemnek, de nem légből kapott, nem teljesen megalapozatlan. Nyilván mi inkább látjuk úgy, hogy az ukrán kultúra bőven elegendően sokáig élt az oroszoktól függetlenül, hogy teljes joggal tekintsük őket külön népnek, de mi innen kívülről nézzük, és nem orosz szemmel.

De én még arról sem vagyok meggyőződve, hogy maga Putyin komolyan gondolja ezt. Ő nyilván teljesen tisztában van azzal, hogy Ukrajna – mint ország – szuverenitása szempontjából lényegtelen, hogy az ukránok az orosz nép részét képezik-e vagy sem. Neki hosszútávú stratégiai geopolitikai érdeke, meg kicsit belpolitikai érdeke is fűződik ahhoz, hogy ezzel az ukrán megszállással folytassa azt a hosszú évszázados múltra visszatekintő csatározást, ami az ukrán területhez fűződik. Viszont mivel sok orosz tartja tényleg úgy, hogy az ukránok az orosz nép részét képezik, ez az üzenet őket szólítja meg, őket szándékozik Putyin pártjára hangolni.

Erről az jut eszembe, mikor néptáncosként volt egy törökországi utunk. Ott azért találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy a török hódoltság az úgy volt, hogy a dicsőséges Oszmán Birodalom idejött a magyar testvérekhez, és hozott nekik kultúrát, fürdőket, kerteket, meg hasonlókat. (Ugye a törökök egy jó része testvérnépként tekint a magyarokra.) Hát ha nagyon távolról félszemmel nézzük, és kellően hunyorgunk, akkor lehet így is látni a dolgot. Ez is eléggé szélsőségesen elfogult nézőpont, de nem teljesen megalapozatlan nézőpont, aki törökként ilyet állít, az nem elmebeteg, csak a nézőpontja, a történelem értékelése az, ami teljesen más.

Utsó, a török példádhoz:

Németországi törökkel beszéltem évekkel ezelőtt a kickboxklub szauna részén, teljesen jófej baráti országként tekintett a magyarokra.

Annak meg kimondottan örült, amikor mondtam, hogy van is pár megragadt szavuk, mint mondjuk a “baksis”.

> Most összeveszhetünk azon, hogy az elmebetegség mely értelmezését használjuk, a klinikait, hivatalost, köznyelvit vagy mást de nem fogja a vitát dűlőre vinni.

Viszont ha felmerül, hogy egy szón mást értünk, akkor azt fontos tisztázni. Ha mondjuk azon vitáznánk, hogy a paradicsom zöldség-e vagy gyümölcs, akkor tisztázni kell, hogy ki hogyan definiálja a zöldség, illetve a gyümölcs fogalmát. Addig értelmetlen is folytatni a vitát, hiszen ha nem ugyanazt értjük ugyanazon szó alatt, akkor lehet, hogy ugyan egyetértünk, mégis mást mondunk, vagy éppen ugyanazt mondjuk, de mégis mást értünk alatta.

> Napjaink realitása az, hogy fajelmélet, népelmélet alapján nem rohanunk le és foglalunk el országokat.

Nem, bocsi, de ez nem realitás. Jelenleg a világon folyó háborúk egy igen nagy részének van komoly kulturális – etnikai, nemzeti vagy éppen vallási – háttere. A délszláv háború is jórészt ennek mentén zajlott. Jó lenne, ha ott tartanánk, hogy alapvetés legyen, hogy etnikai alapon nem rohanunk le országokat, de ez ma még nem realitás.

Másik oldalról ez inkább egyfajta propaganda az arra fogékonyaknak. Van nyilván szerepe ennek az etnikai konfliktusnak is, de a háború célja szerintem elsősorban nem ez, ez csak inkább ürügy. A háborúnak elsődlegesen sokrétű geopolitikai, illetve gazdasági oka van, némi orosz belpolitikai szállal is.

> Mert akkor mi akadályozza meg, hogy a németek lerohanják az osztrákokat vagy svájciakat, a románok a moldávokat, a szerbek a többi délszláv államot, sőt ha visszamegyünk nagyon akkor Olaszország miért ne követelné vissza az ókori Róma területeit.

Európa speciális helyzetben van a történelem ezen szakaszában. Az EU, mint afféle halálos ölelés, a gazdasági összefonódások miatt elejét veszi a komolyabb államközi konfliktusoknak. De Európán belül is van sok kisebbség, ami autonómia vagy elszakadási álmokat dédelget, vagy olyan terület, aminek a hovatartozása történelmi távlatokban nézve nem véglegesen lejátszott meccs. Soroljam? Skótok, írek, baszkok, katalánok, flamandok, vallonok, bretonok, korzikaiak, szárdok, dél-trioliak, vagy éppenséggel a székelyek. Vagy ott vannak pl. a bosnyákok, koszovói albánok. Ott van a Nagy Albánia álma is. Ott a görög-török szembenállás Cipruson. Európa kaukázusi területeit meg hagyjuk is, az évtizedek óta egy lőporos hordó, meg ugye mindig meg is feledkezünk arról, hogy területileg még azt is Európa részeként lehet tekinteni.

Van itt konfliktusforrás bőven, ami a jövőben akár komolyabb konfliktusba is torkolhat. De amíg viszonylag rendezettebbek a kisebbségek jogai, viszonylagos jólét van, addig egy anyaországgal rendelkező kisebbség kevésbé számíthat az anyaország támogatására, mert az anyaországnak is megvan a maga kisebbsége. A konszenzus az, hogy kussolunk inkább ezekről a problémákról, amíg lehet.

De ez csak addig működik, amíg maga az EU működik. Az EU meg a Brexittel és a menekültválsággal éppen reccsent egy nagyot. Németország és Franciaország között még nincs konfliktus, de a britek kiválásával Németország lett az EU de facto feje, viszont a franciák is helyezkednek, mert ők is bejelentkeztek erre a címre. Macron és Putyin között a tárgyalások részben ennek is a részei (meg részben persze azért is került Macron képbe, mert Franciaország az EU soros elnöke).

> Pont az általad linkelt magyarázat ad választ arra, hogy miért elmebeteg Putyin. Azért mert gondolatai nem a jelenbe illenek, …

Nem, ez nem meríti ki az elmebetegség kritériumait. Ahogy írtam, ez a történelmi háttér inkább csak ürügy és propagandaeszköz, mintsem valós ok a háborúra. De még ha ez is lenne a valós ok, az sem elmebetegség, csak túlzott „nosztalgia”. A történelem során nem egy és nem kettő olyan háború volt, aminek célja a status quo megdöntésével valamilyen múltbéli állapot visszaállítása volt, aztán mégsem neveztük ezeknek a háborúknak a híveit elmebetegnek.