Amikor egy pártban a vezető erkölcstelen vagy etikátlan vagy a törvény szellemével ellentétes dolgot ad ki utasításba, akkor azt hogyan kommunikálja úgy, hogy a párton belül is védhető legyen?

Pl. ha közpénzt kell trükközéssel offshore számlára vinni, vagy honvéd gépből kell magángépet csinálni vagy megvitatják a pártban, hogy át kéne rajzolni a választókörzeteket, hogy az ellenzéknek ne legyen esélye nyerni. Vagy pl. a kínaiaknál, amikor arról van szó, hogy táborokat kéne felállítani az ujguroknak, ahol őket kínzással kéne megtörni. Ez engem mindig érdekelt, hogy ezek házon belül hogy hangzanak el? "Fiúk, akkor most itt az ideje a választókörzetek átszabásának, hogy mi nyerjünk" meg "Sanyikám, oldd meg valahogy, hogy a honvédelmi gépből magángépem legyen és törvényileg rendben legyen", "párttitkár elvtárs, akkor most találjuk ki, hogy hogyan lehetne megtörni az ujgurokat" stb. Ezek a dolgok gondolom így nem kerülnek jegyzőkönyvbe bizottsági üléseken. Mert az egy dolog, hogy egy párt/kormány kifele vigyáz az imidzsére és úgy kommunikál, hogy vagy tagad vagy csúsztat, hogy erkölcsileg védhető legyen, de a színfalak mögött, ahol ezek a döntések születnek, ott nyíltan beszélnek ezekről a dolgokról, ha azok erkölcstelenek vagy inhumánusak? Mert az ember olyan, hogy mindig szükségszerűen helyesnek kell, hogy érezze, amit csinál, hacsak nem pszichopata. Még a maffiavezérek is mindig megindokolják a családra hivatkozással, hogy miért "helyes", amit tesznek. A politika legmagasabb szintjein ez hogy megy?