Szerintetek is aggasztó hasonlóságot mutatnak az újbalos trendek (legújabbkori feminizmus, kritikai fajelmélet) a náci és kommunista ideológiával?

"Megdöbbenve tapasztaltam, hogy akik elvégeznek egyetemen ilyen feminista tárgyakat, mind ugyanazt a mantrát fújják: a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak elnyomnak mindenkit."

Érdekes a valóságban én ezekkel még sosem találkoztam, csak jobber provokátorok agyrém beszámolóiban.

Szerintem meg mivel van egy erőteljes történelmi tájékozottságom és én úgy gondolom, hogy ez mutat hasonlóságot a náci és kommunista diktatúrákkal.

Nézzük csak Gender Szakot jogilag megszüntették és a CEU-t is elkergették,

Ez nagyon hasonlít arra amikor mondjuk Magnus Hirschfeld 1919-ben alapított Szexuáltudományi Intézetet (Institut für Sexualwissenschaft) 1933 Május 6.-án a nácik feldúlták és addigi tudományos publikációit és könyvtárát elégették: [link]

Sztálin se szerette az evolúciós és genetikai elméletét, és ezért ő betiltotta, akár csak pszichológiai, vagy pszichiátriai tudományágot is betiltotta, pl pszichoanalízist se engedték a Rákosi érákban, meg a pszichológiai is tiltott tudományág volt....

Ugyanúgy üldözték Alfred Kinseyt is a republikánus időszakban, aki a Kinsey-skálát alkotta meg, ami szerint az emberi szexualitás, egy skálán jeleníthető meg, ami magyarázatot ad arra, hogy pl kamaszként miért próbáljuk ki azonos neművel, aztán felnőttként miért tekintjük ezt egy fiatal hóbortnak vagyis két végleg a tisztán homoszexualitás és heteroszexualitás a skála két végén helyezkedik el.

Én is olvastam egy jó könyvet: Egy Pál György írta A homoszexuális probléma modern megvilágításban című kötetét, amely két kiadást is megért 1926-ban és 1927-ben. A szerző 10.000 főnél nagyobbra becsüli a budapesti homoszexuálisok számát. A fürdőkön kívül olyan belvárosi tereket sorol fel ismerkedő helyként, mint a Kálvin tér, az Erzsébet tér, az EMKE-sarok vagy a Margit híd budai hídfője.

Ugyanúgy Lengyelországban is fellelelhetők korabeli irodalmi, tudományos, vagy bulváros időszakok, transzneműekről, leszbikusokról, melegekről...

Nézd én az egalitárius társadalomban hiszek, ahol mindenkinek egyenlő jogaik vannak. Írországban se omlott össze a társadalom, mikor ott a nép, akik javarészt angolul beszélő ír katolikusok, úgy döntött 2015-ben egy népszavazáson, hogy az azonos nemű párok is házasodhassanak.

Egyébként ha pl anyám most ha nem fejlődött volna olyannira a szüfrazsettek vagy feminizmus miatt a társadalom, most gyakorlatilag éhen volna a családom, ugyanis mikor 90-es évek elején apámat elbocsátották és volt otthon 4 éhes száj fiú, akkor csak a nagyapámnak, nagybácsikámnak, és anyámnak volt számottevő jövedelme...

én hetero fehér férfi vagyok, de hozzám közelebb áll az,

ahogy a feministák hozzáállnak (nem mondom, hogy nincsenek túlzásaik)

de szerintem nem az a téma van túltolva, hogy nagy átlagban nemi alapon mire hajlamosít a rendszer és környezet

hanem az van túlfinomkodva, hogy faji/etnikai alapon mire hajlamosít a rendszer és a környezet.

ha mindenkinek azt mondod, jól van, nem tehetsz semmiről, neked semmi felelősséged, abból sosem lesz társadalmi fejlődés.

#9 nézd, minden felnőtt embernek kritikával kell szemlélnie azt, amibe beleszületett. egy náci család sarja tizennyolc éves korára tűzzel-vassal irtaná a zsidókat. nem tehet róla, hogy milyen környezetbe született és milyen nevelést kapott, de a hozzáállásáért, a tetteiért, stb. felnőttként már ő a felelős. és senki nem fogja neki elnézni az antiszemitizmust pusztán azért, mert egész gyerekkorában ez volt körülötte a norma. ha pedig általa és hasonló emberek által nácik jutnak hatalomra, akkor igen, ő is hozzájárult ahhoz, hogy embertelen rendszer uralkodjon.

esetünkben nem pusztán arról van szó, hogy farkat kaptunk a sorstól, hanem arról, hogy mire felnősz, közegtől függően egy sor különböző hatás ér azzal összefüggésben, hogy farkat kaptunk a sorstól. ezt pedig képesnek kell lenni kritikával szemlélni. ha apám mintáját követem, most dőzsölnék a heverőn, miközben a feleségem ezerrel güzül a házimunkával.

egyébként társadalom van, melynek többé-kevésbé mindannyian fenntartói vagyunk. a radikális feministák pedig gyakran a saját nőtársaikat is hevesen kritizálják, ha úgy látják, hogy hozzáállásukkal, döntéseikkel stb. a régi férfiuralmú rendszer fenntartását segítik.