Melyik korban, milyen nyelven kommunikáltak egymással ÉLŐben Európa vezetői?

Mindig volt lingua franca, ami most az angol. Régebben a francia, azelőtt a latin.

Helyzettől függött, nem korszaktól.Az angolok sosem pártolták a latint, és ha szóba is álltak a kontinentális európa valmely államával, az jellemzően angol, francia nyelven zajlott. A Berlin- Bécs tengelytől keletre a 18. század után szinte kizárólag a német volt meghatározó, az orosz vezetőség és a szlávok közt az orosz dominált. Minden kor vezetősége több nyelven tudott, így nem okozott gondot a főbb nyelveken (német, latin, francia, orosz, spanyol) megszólalni. A tárgyalások jellemzően a fogadó ország nyelvén zajlottak, így a vendég alkalmazkodott. Ha végképp nem ment volna a kommunikáció, arra az esetre is jellemzően készültek tolmáccsal, hiszena vezetők sosem egyedül érkeztek egy- egy eseményre. Amúgy egész Európában úgy a 16-17. századig a latin volt meghatározó, nem volt kérdés, hogy valamennyi diplomáciai esemény azon a nyelven zajlik. A nemzeti nyelvek csak ez után nyertek teret.

Olyan nem hiszem. Persze nem zárom ki hogy egy két esemény elvétve lehetett. Magyarul viszont kevés vezető tudott, még a Habsburg házban is kerülték a magyar tanulását. Nálunk egészen 1836-ig szó nem volt arról, hogy a magyar hivatalos nyelv lenne, még hazai belügyek viszonylatában is elsősorban a latin és a német volt használatos. Szóban persze lehet, hogy a 16. századtól Erdélyben és a Magyar királyságban használták szóban magyar vezetők egymás közt, de jellemző volt, hogyha magyar társaságban akár egyetlen ember is volt, aki nem érti a magyar nyelvet, akkor mindenki hozzá alkalamzkodva minimum latinul beszélt. Írásban pedig kizárólag latinul és németül történt a hivatalos kommunikáció.

Magyar nem, mivel még hazai viszonylatban is a latin volt használatos. Hunyadiak korában főleg, amikor az itáliai, középkori kultúra virágkorát élte. Nemcsak nálunk, de mindenhol máshol "tombolt a latin", 5x olyan elterjedt lehetett mint ma az angol, a nemzeti nyelvek rovására. Könyveket is csak latinul írtak, tanítást, misézést, tárgyalást is latinul végenték. Azt írtam korábban, hogy Nyugat- Európában főleg a francia volt nyerő, természetesen elsősroban a latin mellett. Oroszország pedig a 18. századig nem volt jelentős hatalom, és Lengyelországon kívül túl sok szláv állam sem létezett, így a hivatali nyelvhasználat kiiktatva. Nagy Péter reformjában nyugatias, francia mintájú berendezkedést vezetett be Oroszországban, olyannyira, hogy a belső hazsnálaú orosz nyelv abc-jét is megpróálták latin betűsre cserélni, több kevesebb sikerrel. A nemzetközi ügyek intézése orosz részről ekkortól francia nyelven zajlott főleg, egészen a 17-es forradalomig, amikor Szovjet- Oroszországban és nagyhatalommá válása miatt nemzetközi téren is egyre elterjedtebb volt az orosz nyelv, a második vh utáni időszakról nem is beszélve, amikor vagy angolul, vagy oroszul tudtál, más opció nem volt. Akkor az amerikai találkozók során angolul beszéltek, az orosz vezetőség tudott angolul, szemben a nyugati világ legtöbb vezetőjével, akik oroszul nem tudtak. A SZU érdekszférájába tartozó országok közt viszont kizárólag az orosz, vagy minimum valamely szláv nyelv volt a nemzetközi ügyintézés nyelve.