Az USA vezetése előre tudott a Pearl Harbor elleni japán támadás előkészületeiről, ami aztán napra pontosan 80 éve, 1941. december 7.-én érte a csendes-óceáni amerikai haditengerészeti erőket?

Kedves Kérdező!

A Pearl Harborral kapcsolatos összeesküvés elméletek teljesen alaptalanok.

Japán és az USA már az I. világháború előtt kölcsönösen potenciális ellenségnek tekintették egymást, haditengerészeteiket is elsősorban egymás ellen fejlesztették.

Az amerikai vezetés, főleg Roosevelt elnök három okból becsülték alá a japán fenyegetést, és tartottak valószínűtlennek egy USA elleni japán támadást.

1.) Az USA elsöprő gazdasági erőfölényben volt Japánnal szemben, a császárság gazdasági ereje eltörpült Amerikáé mellett.

2.) Az amerikai haditengerészet, az US Navy sokkal nagyobb és erősebb volt, mint a Császári Japán Haditengerészet, 1941-ben a japán hadiflotta mérete csak kb. 60 %-a az amerikaiénak.

1941 decemberében ezek voltak az amerikai és a japán hadiflotta erőarányai:

Csatahajó:

USA: 18 db

Japán 6 db

Csatacirkáló (könnyű páncélzatú, gyors csatahajó):

USA: 0

Japán: 4 db

Nagy méretű flotta repülőgép-hordozó:

USA: 7 db

Japán: 6 db

Kis méretű, könnyű és kísérő repülőgép-hordozó:

USA: 1 db

Japán: 6 db

Nehézcirkálók, és nehézcirkáló méretű és páncélzatú könnyűcirkálók:

USA: 26 db

Japán: 18 db

Kisebb könnyűcirkáló:

USA: 10 db

Japán 19 db

Romboló:

USA: 170 db

Japán: 115 db

Tengeralattjáró:

USA: 112 db

Japán: 68 db

3.) A II. világháború kitörését követően Roosevelt elnök meghirdette, hogy az Egyesült Államokat a demokrácia arzenáljáva kell változtatni, ennek érdekében gigantikus flottafejlesztésre kezdődött a Two-Ocean Navy Act (két óceán haditengerészeti törvény) keretében, mely kiegészítette az 1936-os és 1938-as flottafejlesztési törvényeket (Naval Act of 1936, Naval Act of 1938). Ez az amerikai haditengerészeti fegyverkezési program többszörösen felülmúlta Japánét, és alapvetően el is döntötte a II. világháború kimenetelét Japán ellen a Csendes-óceáni térségben.

Az amerikaiak a japán támadás előtt ugyan feltörték a japán kódokat, de ez csak annyit jelentett, hogy részlegesen tudták értelmezni a japán üzeneteket, ugyanis az üzenetek bizonyos részeinek kódjai állandóan változtak. Tehát az amerikaiak távolról sem teljes mértékben és nem is valós időben, azaz azonnal fejthették meg a japán diplomáciai és katonai üzeneteket.

Az összeesküvés-elméleteket cáfolja, hogy az amerikai haditengerészet 1941 decemberében még egyértelműen a csatahajókat tekintette a tengeri háború döntő fegyvereinek, azaz nem tette volna ki a Pearl Harborban állomásozó 8 db csatahajóját egy ilyen japán támadásnak. 1941 decemberében az amerikai haditengerészet anyagi erőforrásai legnagyobb részét továbbra is a csatahajók építésére fordította, nem pedig a repülőgép-hordozókéra. Sőt még cirkálók, azaz közepes méretű, páncélozott, ágyúfegyverzetű hadihajók építésére is nagyobb erőforrások voltak előirányozva, mint új repülőgép-hordozókra.

A Csendes-óceáni flotta 1940 novembere óta állomásozott Pearl Harborban, akkor vezényelték át a kaliforniai San Diego hadikikötőjéből. Azóta elvileg folyamatosan a legmagasabb harckészültségben állt, de 1941 decemberére, a közben eltelt több mint egy eseménytelen év alatt teljesen elaludt az éberségük. A flottát így valójában felkészületlenül, békebeli állapotában érte a japán támadás.

Pearl Harborból valóban kivonták a Csendes-óceáni flotta 2 db aktív repülőgép-hordozóját a japán támadás előtt. A USS Lexington repülőgépeket szállított Midway-re, a USS Enterprise pedig éppen visszatérőben volt egy Wake szigeti repülőgép-szállításból, és éppen 398 km-re hajózott Pearl Harbortól a támadás idején. Vagyis a két amerikai hordozó a támadó japán kötelék mögött, a japánok visszavonulási útja közelében látott el feladatokat.

Azaz az amerikaiak a 2 db repülőgép-hordozót nem biztonságba helyezték, hanem éppen ellenkezőleg, igen veszélyes pozícióban tartották őket, hiszen belefuthattak volna a visszavonuló, 6 db hordozót magában foglaló, sokkal erősebb japán kötelékbe. Az amerikai haditengerészet 5 db másik repülőgép-hordozója közül 1 db Kaliforniában állt javítás alatt, 4 db pedig az Atlanti-óceánon állomásozott.

Az amerikai haditengerészet meg volt győződve, hogy Pearl Harbor sekély vizében nem lehetséges légi torpedótámadásokat végrehajtani, így teljesen értelmetlen lenne egy a támaszpont elleni japán repülőgép-hordozós légicsapás. Csakhogy a japánok speciális, sekély vízben is működőképes, átalakított torpedókat vetettek be.

Téveszme, hogy az amerikai politikai vezetésnek feltétlenül szüksége lett volna ürügyül a Pearl Harbor elleni japán támadásra, hogy beléphessen a II. világháborúba, ugyanis az amerikai közvélemény csak az Egyesült Államok egyoldalú beavatkozását ellenezte, azonban egy Amerika elleni japán agresszió esetén támogatott egy igazságos, védekező háborút.

Az sem fedi a valóságot, hogy Pearl Harbor amerikai áldozatai elengedhetetlenül szükségesek lettek volna az amerikai közvélemény harci kedvének feltüzelésére, hiszen az Egyesült Államok egyetlen komoly gyarmata, a Fülöp-szigetek ellen is japán invázió indult, az ott állomásozó nagy létszámú, amerikai és bennszülött csapatokból álló helyőrséget pedig teljesen megsemmisítették. A Fülöp-szigetek 151 000 fős amerikai helyőrségéből 1941–1942-ben 25 000 főt megöltek, 21 000 főt megsebesítettek, 100 000 főt pedig hadifogságba ejtettek a japánok. Az amerikai hadifoglyok lemészárlása (baatani halálmenet), és a velük szembeni párját ritkítóan kegyetlen, szadista japán bánásmód Pearl Harbor nélkül is kimeríthetetlen háborús propaganda anyagot nyújtott az amerikaiaknak.

A japánok továbbá egy ravasz trükköt alkalmaztak közvetlenül Pearl Harbor előtt. A 6 db támadó japán repülőgép-hordozó és kísérete teljes rádiócsendben vonult fel, míg más hadihajók a hordozók és kísérő csatahajóik rádióforgalmazását a leselejtezett, célhajóvá alakított Szettszu csatahajó imitálta a Tajvan és a Fülöp-szigetek közötti vizeken, így a rádióforgalmazást lehallgató amerikaiak 1941. december 7-én biztosra vették, hogy a 6 db japán repülőgép-hordozó sok ezer kilométerre hajózik Pearl Harbortól.

Ha érdekel a téma, javaslom az alábbi könyvek elolvasását:

Keegan, John: A tengeri hadviselés története, Corvina Kiadó 1998

Newark, Tim: Sorsfordító ütközetek. 50 csata, amely megváltoztatta a történelem menetét, Zrínyi Kiadó, 2003