Támogatod a munkahelyi demokráciát?

A munkahelyen nem lehet demokráciásat játszani, mert egyrészt akkor lesznek feladatok amiket senki nem végez el - vagy éppen ellenkezőleg, megszavazzák, hogy mindig ugyanaz csinálja a legvacakabb feladatokat, hisz demokrácia=többség, dönt. Másrészt meg a rossz döntéseknek vagy nem elvégzett munkáknak a következményét nem együtt vállalják, hiszen a cégnek nem mindenki a tulajdonosa, nem azonosak a munkabéreik.

Ha szavazni lehet a jutalmazásról, bérekről, akkor lesz aki semmit nem kap és lesz aki nagyon sokat - vagy mindenki egyformán kap teljesítménytől, feladattól függetlenül és az nem működik.

Vannak helyek amik nem lehetnek demokratikusak. Az adott helyen belül lehet egy rész ami demokratikus, de nem lehet az egész.

Pl. egy cégben nem demokrácia kérdése kinek mi a feladata, bére, milyen munkát vállalnak el és mennyiért - de lehet demokratikusan dönteni a belső szabályokról, a vécépapír színéről, a faliújság szerepéről vagy hogy legyen-e karácsonyi buli, demokratikusan KELL dönteni a kollektív szerződésről.

Természetesen támogatom (egy bizonyos fokig).

A legeredményesebb szerintem amúgy is akkor az ember, ha viszonylag demokratikus környezetben dolgozhat, ahol úgy érzi, hogy megbecsülik, nem cseszegetik, nem csak elvárnak, hanem meg is kérdezik, hogyan és miként lehetne teljesíteni az elvárásokat, vagy milyen egyedi ötletek merülnek fel stb. Ha az ember csak minden nap becsoszog a munkahelyére, ahol maximum arról dönthet, hogy milyen színű csempe legyen a vécében (de többségében még arról se, sőt arról se, hogy mikor látogatja meg azt a vécét), akkor biztos rohadt motivált lesz és rohadt jó minőségű munkát fog végezni. A munkahelyeken általában felnőtt emberek dolgoznak, nem pedig kisgyerekek, tehát egészen téves elképzelés az, hogy gyerekekként kellene őket kezelni, akik nem akarnak tanulni, csak játszóterezni meg csokit zabálni. Épeszű felnőtt ember pontosan tudja, hogy nincs olyan, hogy senki nem dolgozik, mégis mindenki jó fizetést kap. (Persze, ha a munkahely gyerekként kezeli a munkavállalót, akkor az előbb-utóbb gyerekként is fog viselkedni, és azon lesz, hogy minél többet lóghasson, a vezetőség meg csodálkozik majd, hogy nem halad úgy az a szekér, mint ahogy azt ők elképzelték.)

Nyilván a demokrácia nem jelent anarchiát és a demokráciának is több fajtája van. Ha megnézzük a mai demokratikus országokat: mindenhol vannak vezetők, akiket az emberek választanak, és akik a döntéseket meghozzák. Igen, normál esetben kikérik a nép véleményét is, meghallgatják az ellenérveket, de a döntés súlya mégis az ő vállukon nyugszik. És persze olyan sincs, hogy a jónépet megszavaztassák az olyan alapvető dolgokról, mint hogy legyenek-e törvények. Nekem ez a "jaj, de akkor az emberek megszavaznák, hogy ne dolgozzanak és anarchia lenne" olyannak tűnik, mint amikor az abszolutisták meg királypártiak aggódtak 200 éve, hogy "jaj, de ha megengedjük a népnek, hogy csak úgy szavazgassanak és nem áll felettük a király, aki szentesíti a törvényeket, akkor gyilkosok lepik el az utcákat és mindmeghalunk".

#3

Demokráciáról volt szó, nem anarchiáról. Arról nem beszélve, hogy egy csomó megállapításod pont, hogy a hierarchikus rendszerben van jelen.

Pl. ez:

"Ha szavazni lehet a jutalmazásról, bérekről, akkor lesz aki semmit nem kap és lesz aki nagyon sokat"

Ez a hierarchikus rendszerben van, mivel a cégvezető, ha semmit nem csinált, akkor is hatalmas jutalmakat vesz ki, míg dolgozóknak alig vagy egyáltalán nem ad.

Egy demokratikus rendszerben pont arra törekednének, hogy a munka alapján kapjanak az emberek jutalmakat, mivel akkor mindenkinek meg lesz az esélye, hogy plusz pénzt kapjon.

Ahogy minden munkát is szívesebben elvégeznek, mivel még ha nem is tetszik az adott munka, akkor is a közösségért dolgoznak.

Alapvetően a demokratikus rendszer egy bizonyos szintig nem rossz, de egy bizonyos szint után nehezen lehet manage-elni, hogy mire szavaznak és miért.

#9 A mondat végét nem olvastad hozzá: "teljesítménytől, feladattól függetlenül ". Ahogyan nem azt írtam le, hogy a hierarchikus rendszerben mi nincsen, hanem azt, hogy ha szavazgatna a többség a jutalmakról, akkor a feladattól, munkától függetlenül LEHETNE ilyen vagy olyan.

A lényeg az, hoyg nem lehet az egészet demokratikusan intézni, lehet egyes döntéseket megszavazni.

Az nem demokrácia, ha a tulajdonos eldönti, hogy a haszon 1%-a osztható el jutalomként, majd azt megszavazzák a dolgozók, hogyan osztják el egymás között. Az a demokratikus ha már azt is szavazással, többségi elven döntik el, hogy a haszon mekkora része legyen jutalom. Márpedig nincs olyan tulajdonos aki engedné a dolgozóit dönteni arról, hogy a cége mennyit adjon át az ő számára, vagyis a tulajdonosnak a haszonból.

Az, hogy megfelelő közösséget alakítanak ki vagy hogy a döntéseket olyan módon hozzák meg ami jól érthető és elfogadható az ott dolgozók egy részének, az nem azt jelenti, hogy ott "munkahelyi demokrácia" van. Azt jelenti hogy jó a vezetés a cégben. A munkahelyi demokrácia azt jelenti, hogy mindenki, még a takarítónő is részt vesz a döntésekben.

Ha szűkítjük - mert lehet - akkor meg elérünk a mostani valósághoz, hogy van amit a főnök dönt el, van amit a tulajdonos és van amit meg lehet beszélni közösen az adott területen dolgozóknak.