A szocializmusban a megszűnt magántulajdon szerepét átvevő személyi tulajdon is hordozott magában veszélyeket?

A szocializmusban ugyan megszűnt a magántulajdon, de a szerepét átvette a személyi tulajdon amelyet némelyek ugyanolyan passzióval akartak gyarapítani, mint hajdanában a magántulajdont, és ugyanolyan képzeteket fűznek is hozzá.

A szerzésre berendezkedett ember természetesen nem a közösség érdekeit tartotta szem előtt, s igyekezett a közvagyonból is érdemein felül részesedni, sőt bocsánatos bűnnek tartotta annak megkárosítását.

A kispolgári szemléletű ember gyakran ma is halálra dolgozza magát, de nem az üzemben vagy az állami gazdaságban, hanem a maszekmunkában vagy a háztáji gazdaságban. Mindez azt jelenti, hogy a közösség ügyei – hacsak nem akar így karriert csinálni – nem érdeklik, visszavonul a magánéletbe.

Ehhez hozzátartozik, hogy a szellemi kultúrából is csak azt becsüli, aminek közvetlen hasznát látja. Az irodalomban és a művészetben legtöbbször beéri a rossz értelemben vett könnyű műfajokkal, s környezetét, lakását a giccs termékeivel díszíti.