A mai fiatalok rosszabbul vagy jobban élnek, mint a szüleik, nagyszüleik az ő idejükben?

Más az ami ma egy fiatalnak természetes és emiatt más az amit elvár.

A nagyszüleinknek az volt a természetes, hogy sokan éheznek, kevés a munka, a gazdagok nagyon gazdagok, a szegények akár éhen is halhatnak senkit nem érdekel. Akkor az volt a vágya egy fiatalnak hogy járhasson iskolába, ne csak a 6 elemije legyen meg és találjon magának munkát amivel el tudja tartani magát és a családját.

A szüleink már ebbe nőttek bele, hogy mindenki járhatott iskolába, volt szociális ellátás, lehetett utazni - még ha csak a keleti blokkban is. nekik már az volt a vágyuk fiatalként hogy érettségizhessenek vagy lehessen egy jó szakmájuk és kapjanak lakást, a családdal mehessenek a Balatonhoz vagy valamelyik vállalati üdülőbe 1-2 évente, hogy majd egyszer vehessenek autót.

Nekünk már ez volt a természetes, meg a rendszerváltással az hogy mehettünk a világba. Egy fiatalnak az én korosztályomban már az volt természetes, hogy lehet vásárolni, utazni, van telefon, színes tévé, és az volt a vágyunk hogy nekünk is legyen számítógépünk.

A mostani fiatalok meg beleszülettek abba hogy ott a wifi, mobiltelefon, számítógép. A családoknak kocsijuk van, soknak több is, mindenkit utazni látnak szerte a világba. Természetes hogy ők is már sokkal többet szeretnének és mivel nem kapják meg mind, ezért elégedetlenek.

Mert egy dolog közben elveszett. A korábbi generációk tudták, hogy ELŐBB meg kell dolgozni érte, hiszen otthon a gyereknek is volt feladata és az iskolában is teljesítenie kellett. Most viszont a fiatalok úgy kapják meg a dolgaikat a szüleiktől hogy semmit nem kell tenniük érte. A szüleik sem mondják el nekik hogy mennyi munkába telt előteremteni számukra, így azt hiszik mindet könnyen meg is lehetne kapni csak pont nekik nem adja oda valaki direkt. Ahogyan a facebook-on és a többi közösségi oldalon meg a médiában egy ál-jólétet mutat mindenki, az az érzés alakul ki a fiatalokban hogy csak nekik nincsen meg amit szeretnének, mindenki másnak meg igen.

Persze hogy így sokkal rosszabbnak érzik az életüket, miközben milliószor jobban élnek.

Az egyértelmű, hogy a soha nem látott jólét van.

Bizonyos szempontból viszont inkább élnék a szüleim/nagyszüleim idejében. Manapság a szociális kapcsolatok, az emberek szemlélete nagyon megváltozott, ilyen téren a régiek szerintem jobban jártak.

Persze mindent összesítve semmiért nem cserélném el a jelenlegi életem.

Néhány példa, miért örülök, hogy a 3. évezredbe születtem: internet, magas szintű köz- és felsőoktatás, a csapból folyik a melegvíz, télen is van zöldség a boltban, hűtőszekrény, (viszonylag) fejlett egészségügy, minden nap tudok fürödni akár többször is, ha ahhoz van kedvem

És a lista szinte végtelen.

Jobban és rosszabbul :)

Az életszínvonal folyamatosan javul, ez nem is kérdés, szóval ha abban méred a jólétet, hogy hány kiló kenyeret vehetsz a pénzedből, akkor a jelenkor nemzedékei jobban élnek.

Viszont az előző nemzedékek soha nem látott gyarapodásban részesülhettek tömegesen, ez a Kádár-diktatúra nagy előnye volt a sok hátránya mellett. Rengetegen előrébb léptek a társadalmi ranglétrán, ami ma viszont már elképzelhetetlen, sőt, minden mutató alapján csúszunk lejjebb a rendszerváltás óta.

#7 "Rengetegen előrébb léptek a társadalmi ranglétrán, ami ma viszont már elképzelhetetlen, sőt, minden mutató alapján csúszunk lejjebb a rendszerváltás óta."

Ez butaság. Minden területen javult a magyar társadalom belső szerkezete. Éppen úgy sokkal kevesebben élnek mélyszegénységben, mint ahogy csökkent azoknak a száma is akik adóssággal rendelkeznek pl. a közművek felé. Javult a lakhatási helyzet is és jobb a gépkocsik, műszaki berendezések száma is, meg sokkal több a megtakarítása, vagyona is az embereknek.

[link]

[link]

Az én gyerekeim ezerszer jobban élnek, mint én éltem 60 éve.

Anyagilag mindenképpen ( nem vagyok gazdag, sőt), de a lehetőségeiket nézve ősszel se mérhető.

Kádár idejében senki sem éhezett!

Különben meg relatív a jólét: kinek mi az érték?

Vannak országok, ahol általános a jólét, a boldogság, a perspektíva; Magyarország nem ilyen!