Megoldás lehet a vallási fanatizmus ellen a tudományos szakkörök, társulatok létrehozása?

Sokszor olvasom, főleg muszlim részről, hogy elsősorban azért csábító a vallás, mert közösségépítő szerepe van. Ha valaki elszigetelve, kitaszítva érzi magát, akkor csatlakozik egy vallási közösséghez, ahol újra valaminek a részeseként érzi magát, társaságban, barátokkal.

Nyilván így érthető, hogy sokaknak miért szimpatikus egy szekta vagy vallás, ami mindenképpen befogad, a tagjai pedig gondoskodnak rólad.

A tudományos érdeklődéssel miért ne lehetne így? Míg gyerekeknek, kisiskolásoknak néha rendeznek ilyesmiket, addig felnőtteknek egyáltalán nem. A tudományos élet kiközösíti a nem "tudós palántákat". Nem azt mondom persze, hogy a munkájukba integrálják őket, de nem lehet a templomokhoz, mecsetekhez, zsinagógákhoz hasonló tudományos létesítményeket építeni, ahova a felnőttek is eljárhatnak minden hétvégén és "tanulhatnának"? Tulajdonképpen egy múzeum "updatelt" változatai lehetnének, be lehetne vonni állatkerteket, arborétumokat, egyetemeket is.

Természetesen szórakoztató, az ismereteket népszerűsítő módon. Izgalmas kísérleteket mutatnának be, természetfilmeket vetítenének, beszámolnának a legérdekesebb felfedezésekről, bővítenek az emberek tudását egészségügyről, evolúcióbiológiáról, asztronómiáról, stb. Az emberek pedig mindezt megbeszélhetnék maguk között az erre létesített társalkodó termekben.

Az ilyen létesítmények élén magasan képzett tanárok, orvosok, tudósok, stb. állnának, akik a papok szerepét helyettesítenék és válaszolnának minden kérdésre.

Növelnék a bizalmat a tudományos közösség felé (redukálódna a sok buta összeesküvéselmélet) és az emberek nem éreznék magukat magányosnak, ergo nem szektásodnának fanatikus vallásosba.