1601-ben tényleg Romániához tartozott egy kis ideig Erdély Mihai Viteazul uralkodása idején? Valahogy nem esett szó ilyesmiről töriórán. Ez csak a románok történelemhamisítása, vagy tényleg volt ilyen?

A Hohenzollerek egyesítették Romániát? Ezt nem is tudtam.

Az utolsó valaszolótól pedig azt szeretném kérdezni, hogy miért fordultak a székelyek a Báthoriak ellen? Úgy látom ő ért a témához

A székelyeknek a középkorból léteztek az ún. székely szabadságaik, ami azt jelentette, hogy a székely székeken élő székelyek katonáskodással tartoznak az uralkodónak, cserébe kollektíven adómentességet és egyéb szabadságokat élveznek. A székely had a föld utáni bevételéből fegyverezte fel magát. Kezdetben kevesebben voltak, így egy székelyre viszonylag sok föld jutott, így könnyűlovas katonák voltak. Aztán ahogy többen lettek (a természetes szaporulat miatt), az egy katonára jutó egységnyi fölt csökkent, így egyre nehezebben fegyverezték fel magukat, a középkor vége felé már gyalogosan harcoltak. Székelyföld szigorúan meg volt szabva, hogy mettől meddig terjed, és nem lehetett földeket toldani hozzá, hogy az egyre több embernek több föld jusson... Az 1500-as évek vége felé már annyira elszaporodtak a székeken, hogy gyakorlatilag a főembereik (lófők) dolgoztatták őket a földeken, és már nem is hívták őket katonának a fejedelmek, azaz kvázi jobbágysorba süllyedtek le. Ebben a helyzetben a székelység fő politikai célja az volt, hogy a fejedelmekkel írásban (törvényben) megerősítsék a székely szabadságjogokat, és visszaállítsák az eredeti társadalmi státuszukat.

1593-ban kitört a tizenötéves háború a Habsburgok és a törökök között. A Habsburgok az Erdélyi Fejedelemséget ebben a konfliktusban a maguk oldalára akarták állítani. Igazából a Habsburgok és az Erdélyiek legfőbb célja a török kiűzése volt Magyarország területéről, viszont az aktuálpolitikai realitás az volt, hogy Erdély a szultán vazallusa volt, és ha a szultán hadat viselt a térségben, Erdélynek kötelessége volt hadat bocsátani a törökök rendelkezésére. Ha Erdély a Habsburgok oldalára áll, az a törökök szemében súlyos árulás, és ha a hadihelyzet úgy alakul, hogy a törökök győznek, akkor számítani lehet arra, hogy Erdélyt szigorúan meg fogják majd büntetni... Ettől az erdélyi nemesség egy része rettegett, így nem akartak részt venni a Habsburgok mellett a tizenötéves háborúban, az erdélyi nemesség másik része pedig úgy gondolkodott, hogy itt a vissza nem térő lehetőség megszabadulni Habsburg-szövetséggel a törököktől. Az ő vezérük Bocskai István váradi főkapitány volt (a váradi főkapitány poszt jelentette az erdélyi sereg legmagasabb katonai rangját, és egyben ő volt a második ember a fejedelem után is). Bocskai tanácskozásra hívta az erdélyi nemességet, akik gyanútlanul összejöttek. És ekkor megjelent a katonaság, és Bocskai utasítására mindenkit kiirtottak, aki "török-barát" volt, azaz akik féltek a Habsburgok mellé állni a konfliktusban. Így a Habsburg-pártiak győztek, és Báthory Zsigmond fejedelem belement a Habsburgokkal való szövetségbe.

1595-ben a törökök kb. 100 ezer fős sereggel támadtak. Mindenki azt hitte, hogy a korábbiaknak megfelelően a Dunántúlon haladnak majd Buda, majd Bécs felé (ahogy szoktak), ám legnagyobb meglepetésre Szinán nagyvezír Havasalföldet támadta meg, és célja az volt, hogy Havasalföld után Erdélybe nyomuljon be, és megbüntesse a fejedelemséget (Havasalföld és Moldva is a Habsburgokhoz csatlakozott). Tehát a törökök a "lázadó" vazallusaikat akarták megbüntetni. Az erdélyiek erre rendesen összecsinálták magukat, hiszen a szultáni főerők támadtak rájuk, többedrendű kis vazallusokra, magyarul: esélyük sem volt.

A válságos helyzetben katonákhoz kellett jutni. Bocskai tanácsára ekkor Báthory Zsigmond felvette a kapcsolatot a székelyekkel, és megígérte nekik, hogy ha még egyszer utoljára hadba vonulnak a fejedelem seregébe, és visszaverik a törököket, akkor megerősíti a székely szabadságaikat. Erre a székelyek tömegesen csatlakoztak a fejedelem seregébe, kb. 50 ezer fővel lett nagyobb az egyesült erdélyi-havasalföldi-moldvai sereg (a románok vezére Vitéz Mihály vajda volt).

1595-ben a Báthory Zsigmond (alvezérei: Bocskai István, Vitéz Mihály) vezette erdélyi-havasalföldi-moldvai sereg Gyurgyevónál megverte a törököket, ami Európa-szerte pozitív megdöbbenést keltett, hatalmas nagy győzelem volt. Katonailag egyébként annyi történt, hogy a Dunán átkelő török előörsöket szétzavarták, a törökök nem tudtak átkelni a Dunán, így elhagyták a hadszínteret, szóval inkább az eszmei értéke volt a jelentősebb a győzelemnek. A lényeg, hogy sikerült a veszélyt elhárítani.

Ekkor a székelyek gyűlést tartottak, és elkezdték követelni a fejedelemtől, hogy váltsa be az ígéretét. Erre hirtelen megjelentek Bocskai István katonái, és felkoncolták a székelyek fő embereit, egyszerűen kiírtották őket, a fejedelem pedig nem adta írásba a székely szabadságokat.

Ezek után évekig folyt a kegyetlen háború, igazából állóháborúvá változott, és csak emésztette az embert és a pénzt, de egyik fél sem tudott győzni. Erdély kimerült, és ki akart lépni a háborúból, és előtérbe kerültek a török-barát urak (már akik megmaradtak). Báthory Zsigmond lemondott a hatalomról, helyette András, az öccse lett a fejedelem, és ekkor kezdődött a zűrzavar, mert ellenfejedelmek jelentkeztek, és polgárháború tört ki Erdélyben. Közben Bocskait kiűzték Erdélyből, minden földjétől megfosztották, és egyszerűen kitiltották a tettei miatt a fejedelemségből. A Habsburgok közben Basta hadvezért küldték ide, hogy rendet tegyen, és rázza gatyába Erdélyt, hogy tovább tudjon harcolni az oldalukon. Közben keletről betámadt Vitéz Mihály is, aki mellé a székelyek tömegesen átálltak, Vitéz Mihály megszerezte a fejedelmi címet, és az első dolga fejedelemként az volt, hogy deklarálta a székely szabadságokat. Basta és Vitéz Mihály kezdetben jó viszonban volt, mert névleg Vitéz Mihály alávetette magát a Habsburgoknak (tehát a Habsburgok úgy látták, hogy Vitéz Mihályon keresztül Erdély, Havasalföld és Moldva az irányításuk alá került így, ami jó volt számukra). Azonban hamar kiderült, hogy Vitéz Mihály valójában a saját pecsenyéjét sütögeti, így Basta egyszerűen meggyilkoltatta, a hulláját pedig a lábánál fogva fellógatta egy fára.

Benda Kálmán nevének nézz utána, ő foglalkozott ezzel a korral, illetve Bocskai személyével részletesen, a művei alapműnek számítanak. Bocskairól írt egy monográfiát, abban pl. Bocskai tevékenységén keresztül részletesen le vannak írva ezek az események.

A székelyek azért álltak be Vitéz Mihály mellé, mert a Báthory-családból elegük volt, és gyakorlatilag az első jelölt mellett felsorakoztak, aki megígérte nekik, hogy teljesíti a politikai céljaikat.

A nemzetiségi dolgokról annyit, hogy nem mondom azt, hogy nem számítottak már ebben a korban (pl. a hajdúköltők versein is lehet érezni a nacionalizmus csíráit, bár ezt inkább a magyar-Habsburg ellentét hatotta át), mindenesetre az a nacionalista jellegű román-magyar ellentét, amely a 19-20. században (és ma is) létezik, abban az időben még nem létezett, és ez mégiscsak egy feudális világ volt még, tehát az számított elsősorban, hogy kinek fogadtál hűséget, milyen vallású vagy stb. és nem a nyelv, amit beszélsz. Nehéz egyébként ezt eldönteni, hogy pontosan hogy gondolkodtak erről a székelyek, mindenesetre biztos nem fogalmazódott az meg bennük, hogy "nehogy már egy román legyen a fejedelmünk". Ez ma megfogalmazódna, akkor viszont ez a pejoratívan értelmezett felfogás, hogy "ez egy román" még nem létezett (és fordítottan sem, tehát a románok sem értelmezték pejoratívan, hogy "ez egy magyar"). Egyébként Erdélyben a korszakban román nyelvű könyveket adtak ki magyar könyvkiadók a reformáció, az anyanyelvi kultúra jegyében!

Itt inkább csak arról van szó, hogy találkozott a két fél érdeke, Vitéz Mihály erdélyi hatalomra vágyott, ehhez pedig belső támogatókat kellett szereznie, a székelyek pedig a szabadságaik megerősítésére vágytak, ehhez pedig egy őket támogató fejedelem kellett. Az eredmény pedig Vitéz Mihály fejedelemsége lett...

Ez nyers reálpolitika volt mindkét részről, és ez csak a mai magyar-román viszony szemüvegén keresztül nézve furcsa!