Magyarország vagy az Erdélyi Fejedelemség a középkori magyar királyság jogutódja?

Rossz a kérdés. Ez nem vagy-vagy. A Királyi Magyarország a középkori Magyar Királyság folytatása, közjogi értelemben semmi nem szakítja meg a kontinuitást. Az ország középkori intézményei, közigazgatási szervezete, egyházi szervezet stb. tovább élt, annak ellenére, hogy az ország területe jelentősen összeszűkült.

Az Erdélyi Fejedelemség lényegében János Zsigmond Szapolyai Jánostól örökölt keleti királyságának folytatása. Szapolyai János magyar király volt, az ő örököse pedig János Zsigmond, aki csak 1570-ben mondott le a királyi címéről. Ezután létrejött az Erdélyi Fejedelemség, amely szervezetét tekintve gyakorlatilag a középkori Erdélyi Vajdaságra épült rá. Az állam szerves folytatása a középkori Magyar Királyságnak (pl. ugyanúgy érvényben voltak a középkori törvények, az Aranybulla stb., a társadalmi fejlődés a középkori magyar fejlődés folytatása, az állam egyházszervezete, közigazgatása a Magyar Királyság közigazgatásával folytonosságot mutat. Az erdélyi fejedelmek pedig többször is elismerték, hogy Erdély a magyar Szent Korona része, a királysághoz tartozik, csak a speciális történelmi helyzet miatt funkcionál önálló államként, aminek lényege egyrészt védeni a magyar rendiséget a Habsburg abszolutizmussal szemben, másrészt a Magyar Királyságot védeni a törökökkel szemben. Bocskai István politikai végrendelete szépen leírja mindezeket.