Szerinted sikerül annyian összefognunk, hogy meg tudjuk dönteni a hatalmi elit önkényuralmát, és kialakítanunk egy egyenlőségen és testvériségen alapuló társadalmat?

A kicsiben összejött, az nem azt jelenti, hogy nagyban is ugyanúgy sikerül!

Ráadásul úgy látom, hogy az összellenzéknek a társadalmi támogatottsága, ... hát fogalmazzunk úgy, nem túlságosan felfelé ívelő!

És akkor ott van még a Fletó...

Igen, újra elolvasva rájöttem, hogy én is félreértettem.

11#- es vagyok.

Azt hittem egy komoly kérdés, majdnem válaszoltam is az egyik megjegyzésére a kérdezőnek. Aztán szerencsére előbb tovább tekertem.

Ennyire meleg van? Kérdező vagy igyál inkább egyet vagy ne igyál már többet, mert valami nagyon megártott a fejednek!

A vita alapja az, hogy mindenki mást ért egyenlőségen és testvériségen. Mindenki hajtogatja a magáét, cáfolja a másét, mintha az valódi alternatíva lehetne. De nem.

Tehát nézzük.

A politikában (társadalomban) röviden egyenlőségnek nevezünk valamit, ami nem azt jelenti, hogy fizikailag (vagyonilag) minden ember egyenlő. Ez ugyanis nem lehetséges. Mindenekelőtt meg kell különböztetni egy állapotot és az oda vezető utat. Sokan csepülik a soha nem létezett kommunizmust. Alaptalanul, mert mi nincs, azt em érdemes szidni. Lenin mondta annak idején, a szocializmus a kommunizmushoz vezető út. Bukásának két oka volt. Egyfelől ilyen úton soha senki nem ment, mert amin ment, az egyszerű diktatúra volt, szocializmusnak elnevezve. Másfelől az úton a haladás ki sem volt rendesen dolgozva, mert ha lett volna, kiderült volna az elvi hiba. Tehát ami itt bukott, az egy hazugságon alapuló zagyva összevisszaság volt.

De tegyük fel, létezik út, amellyel eljuthatunk az egyenlőségbe. Nézzük, hogyan működne. Az talán nyilvánvaló, aki csak kést tud köszörülni, kevesebb bért kapjon, mint aki magát a kést kitalálta, vagy aki a köszörűt készítette. Márpedig ekkor előbb utóbb a köszörűkészítő gazdagabb lenne. Jó, akkor kapjon ő is ugyanannyit. Csakhogy erre ő azt mondja, a köszörűkészítés fáradságosabb, tehát ennyiért ő is köszörül. És mindenki köszörülni fog, de nem lesz köszörű, mert senki se akar (annyiért) csinálni. Erre fel lehetne parancsba adni, hogy mindenki felváltva csinálja a munkákat. Csakhogy az emberek agya eltérő. Nemcsak azért, mert máshogy nevelkedtek, hiszen van zseni a szegények között, és down kóros a gazdagok (okosak) között is. Meg van beteg, rá mondhatjuk, mad meggyógyul, de a vak, béna és a többi, például magas vérnyomásos nem tudja ugyanazt csinálni. Szóval az egyenlőség nem működik úgy, hogy mindenki egyforma vagyonnal rendelkezik. Ez nem elrendelésre van így, hanem a természet ilyenné alkotta az élővilágot.

Viszont a fenének se kéne egy ilyen unalmas egyenlőség. Mert azt csak úgy érdemes érteni, hogy minden ember abban az értelemben egyenlő, hogy egyforma bánásmódban kell részesülnie. Semmi ok nem lehet, amiét az egyik ember a kenyérsütésért több bért kap, mint a másik (feltéve, hogy egyformán jó kenyeret sütnek). Semmi ok nem lehet, hogy egyik ember a garázdaságért több börtönt kapjon, mint a másik (feltéve, hogy ugyanakkora a garázdaság). Semmi ok nem lehet, hogy két egyforma tudású ember közül az egyik módszeresen ki legyen zárva a megfelelő munkakörből. És lehetne még sorolni. Az egyenlőség tehát nem a vagyonra, hanem a cselekvés lehetőségére vonatkozik, a cselekvés értékének egyforma elbírálására, a viselkedés azonos megítélésére. Azonban ha valaki több értéket teremt, több vagyona lesz. Ha valaki okosabb, ügyesebb, jobban megbecsülik. Ha valaki alkotni akar, azonos a lehetősége rá. A vagyon mértéke tehát az illető akaratán, tehetségén, szorgalmán, ügyességén múlik. De akiknek ez azonos, azoknak a vagyona és megbecsültsége is azonos.

A testvériségnek itt csak abban az értelemben van szerepe, hogy a közfelfogás a testvéreket egymás iránt jóindulatúnak, elfogadónak tartja. Pedig a valóságban ez sem igaz. Mert nagyobb ugyan a valószínűsége, hogy a testvérek hasonlók, de azért elég nagy különbségek tudnak lenni itt is.

Az "egyenlő vagyon jó életet biztosít" nevű elképzelés azon a tévhiten alapul, hogy aki szegény, azt képzeli, ha neki is lenne ugyanannyija (mint egy általa elképzelt gazdagnak), akkor ugyanolyan jól élne. Ez pedig az egyik legnagyobb tévedés, ez nagyobb lehetetlenség, mint egyforma vagyoni helyzetet teremteni.

Az emberek annyira különböző szinten állnak, hogy kb. lehetetlen az, hogy mindenki olyan belátóképességgel és önzetlenséggel rendelkezzen, ami lehetővé teszi a te világrendedet.

Még Európában sem.