Az individualizmus honnan ered, mi a gyökere?

A humanizmusból és felvilágosodásból ered. Amikoris a történelemben egyre kevésbé az egyház / Isten volt a középpontban, hanem az ember, illetve az emberiség. Hogy mi az emberközpontú világképp helyes útja, ott 3 vélemény rajzolódott ki, majd ebből az előbbi kettő a történelem során közismert módokon megbukott:

-A szocialisták szerint az emberiséget mint központilag irányítandó és egyenlő tagokból álló tömböt kell értelmezni.

-Az evolúciós humanisták szerint az emberiségnek az az érdeke, hogy genetikailag legjobb legyen. Így a szerintük alább való fajoktól meg kell szabadulni, és a jó génállományú fajoknak meg életteret biztosítani.

-A liberálisok szerint az egyén a fontos, latinul individuumm (szó szerint fordításban: oszthatatlan). Hogy a közösség politikájáról az egyének döntsenek (lásd demokrácia), hogy a te erkölcsi normáidról te magad dönts (ne mondjuk a Tóra írja elő, hogy mi a jó és mi a rossz), hogy a gazdaságról a szabad piac döntsön (természetesen az egyének preferenciája alapján).

Na most az individualizmus nyilván a liberalizmussal függ össze. A konzervativizmus csak annyit jelent, hogy a régi rendszert meg akarja őrizni. De teljesen mást jelentett a monarchiák korában konzervatívnak lenni, ahol a monarchiákat akartad megőrizni. Egy mai konzervatív viszont lehet individualista is akár, ha mondjuk egy liberális rendszert akar megőrizni. Mondok egy példát: Amerikában ha gazdaságról van szó, akkor a konzervatív lényegében kapitalistát jelent, tehát ebben az esetben egy konzervatív az individualizmust támogatja.

Az individualizmus fogalma és jelentése kialakulása (felvilágosodás) óta rengeteget változott. Ezért individualizmusról, mint statikus, állandó és mindenki számára azonos definícióról beszélni nem lehet (pedig van ilyen definíció). Ezért azt sem lehet mondani, hogy nézeteink szerint vitassuk meg az individualizmust valamilyen szempont szerint, aztán meglátjuk, milyen.

A fogalom alapvetően az egyént állítja előbbre a közösségnél. Minél szélsőségesebb, annál inkább minden vonatkozásban. Viszont örök vita (és szemléleti különbség) az, hogy az egyén vagy a közösség a fontosabb-e. Az individualisták szerint az egyén. Ők vitatják az olyan közösségi normákat is, mint etika, erkölcs, közösségi érdek stb. Hivatkozásuk alapja a szabadságeszme. Csak példaként: a mai multinacionális nagytőke egyik kedvenc szembeállítása az állam és egyén szabadsága, mondván, az állam ne szóljon bele a cégek döntéseibe (értsd: a tulajdonosok döntéseibe). Ha ezt elérik, lehet kiirtani az esőerdőket, lehet aranyat mosni arzénnal, lehet azt folyókba üríteni és lehet folytatnia a sort a végtelenségig.

Másik példa: kozmopoliták szerint a világ globalizálódik. Mindenben. Ezért csak egységes, az egész világot egyszerre figyelembe vevő szabályok hasznosak. Elfelejtik, hogy a világot embere kés nem gépek alkotják. Azaz az emberek – a géppel szemben – mind eltérők. Ezért egységes szabály nem is alkotható, ha az igazságosság, humánum, erkölcs és hasonlók szintén megengedett fogalmak.

Nem lenne célszerű az emberi szabadságot az emberség, azaz az egyenlő emberi jog fogalmával keverni. Nem tartozik az emberi szabadság fogalmába, hogy szabad megölnöm egy másik embert, pusztán mert az hasznos nekem (ad abszurdum, sok embernek). Viszont az emberi jog egyetemessége fogalmába tartozik, hogy a gyilkosnak is van joga. Például a tisztességes bíráskodáshoz, emberi szóhoz, vagy a normális bánásmódhoz. Viszont adott esetben nincs joga a szabad cselekvéshez. Elvesztette, mert visszaélt vele.