Érdekelne hogy kinek mi a véleménye a jelenlegi oktatásügyi beállítottságról politikai nézettől függetlenül (bővebben a kérdésben)?

Elsősorban az olyan dolgokra szeretném a hangsúlyt helyezni, mint pl. a kötelező olvasmányok, az ógörög drámák és versek, az X számú vers kötelező bemagolása, az Y számú regény elemzése, amik sok esetben egy fiatal gyerek számára sok helyen értelmezhetetlenek és megterhelőek (ugyanis nincs még meg a kellő háttértudás és tapasztalat – ld. Egri csillagok, vagy Kőszívű ember fiai esetében) és ott van még kötelező „olvasónapló” írás is (azaz kényszeredett írásos bizonyítékát adni, hogy az adott mű valóban elolvasásra került).

Én most saját magamból indulnék ki:

Én a 2000-es évek elején jártam általánosba. Sok gyerekhez hasonlóan én is szívből utáltam azokat az olvasmányokat, amiket a tanárok ránk erőltettek (ők pedig csupán a minisztérium által jóváhagyott tantervet követték). Itt van pl. az Antigoné színházi előadásban: https://www.youtube.com/watch?v=3j-oUijpQ-g

A sok kommentelő kommentjét végig olvasva úgy gondoltam hogy én vagyok talán egyetlen, aki tényleg csak szórakozásból, önmagáért hallgatta végig - ugyanis szeretem a tragikus kimenetelű drámákat, amik nem mindig szólnak happy endről (na és persze a nagyszerű színészi munka - főleg Latinovits - miatt).

Gyerekkoromba - sok másik emberhez hasonlóan - én is szívből utáltam az ógörög drámákat (ugyanis egyrészt ló*@szt nem értettem belőlük, plusz ott volt a sok megjegyzendő, kacifántos görög név: Sztratosz Marokbatosz, Abrosz Tisztakosz, Namilesz Teosztasz), vm. az átkos kötelezők miatt (Kőszívű ember fiai, Tüskevár, Egri csillagok stb.) az olvasást is nagyon megutáltam.

Ez viszont véleményem szerint mind a berögződött és elavult oktatási rendszer hibája. Ugyanis azoknak a 60 éven felüli vén f**z, begyepesedett agyú politikusoknak, akik ezeket a törvényeket hozzák, lövésük sincs, hogyan is működik egy gyermeki elme.

Ha pl. általánosba nem az "erőszakos kiművelésen" volna a hangsúly: tanulj meg X verset, olvass el Y regényt és írj belőlük "olvasónaplót"(sic!) - hanem pl. azon, hogy az adott gyerek inkább szeresse meg az olvasást olyan olvasnivalókkal, amik tényleg érdeklik és lekötik őket, és amiket szívesen is vennének a kezükbe (pl. olyan ifjúsági regények, mint mondjuk a Harry Potter) - a "kulturális műveltségre" pedig ráérnének azután hangsúlyt fektetni, miután a gyerek jóval érettebbé vált - de ezt se úgy adva elő hogy: "ez van gyermekem, vagy bemagolod vagy jön az egyes", hanem hogy az adott fiatalt tényleg érdekelje is, amivel foglalkozik és "szeresse meg a tanulást".

Én bevallom őszintén, 28 éves koromra jutottam el arra a szintre, hogy valóban önszántamból, a kíváncsiság és az érdeklődés által vezérelve kezdjem el újraértékelni az olyan alkotásokat, mint pl. ógörög drámák és a kötelezők (Egri csillagok, Robinson Crusoe, Pál utcai fiúk stb.). De ezt is csak azért, mert az olyan könyveknek köszönhetően, mint pl. a Witcher vagy a Harry Potter, újra rászoktam az olvasásra, ezáltal elkezdtem magamat "újra művelni" és elég háttértudás birtokában már megfelelő szemszögből tudom értékelni és ÉRTELMEZNI az adott alkotásokat. Ha az oktatási rendszertől függött volna, életem végéig "műveletlen" maradok, mert soha nem jut eszembe, hogy az olvasás "tényleg jó dolog" lehet és csak az maradt volna meg bennem, hogy a suliban annó hogyan kényszerítették rám erőszakkal azokat, amikkel nem az egyéni érdeklődés és szeretés miatt, hanem muszájból kellett foglalkozni - és ami miatt megutáltam az "olvasást".

Ez csak egyéni nézőpont, de kíváncsiságból sok helyen jártam utána, és sajnos azt kellett tapasztalnom hogy a fiatalok jelentős részének hasonló a hozzáállása.

Tehát én ezért vagyok azon a meglátáson, hogy előbb az adott gyereket nem a "kötelező, kulturális műveltségre", hanem arra kéne megtanítani, hogy miért is jó és hasznos dolog az olvasás és közben olyan eszközöket bevetni az oktatás érdekében, hogy az adott diák ne azért érezze fontosnak a "tanulást" mert máskülönben nem kap jó jegyet (amiért a szülők otthon esetleg jól elverik), hanem mert legyen tényleges tudatában annak, hogy az általa megszerzett tudás csupán az ő szellemét gyarapítja ezáltal ő is több lesz.