Sok családnak miért nincs megtakarítása?

Mi pl. nem tudunk megtakarítani, mert nincs fennmaradó pénz és nincs drága mobilunk, semmi, az autónk 20 éves, egyébként elégedettek vagyunk, szerintem az autó is "luxus" valamilyen szinten, örülünk neki, hogy van.

Viszont az alapján, amit leírsz, hát, hogy is mondjam szépen, kuporgattok, közben elfelejtitek élvezni az életet, mi azért természetesen szórakozásra is költünk, szerény összegeket, de nem hiszem, hogy az lenne az élet értelme, hogy valaki bejár dolgozni, kifizeti a számlákat megveszi a kaját, a többit bedobja egy számlára, bár még célja sincs vele, hogy mire gyűjt. Az, hogy neked a kölcsön kérése ekkora esemény volt, nyilvánvalóan mutatja a pénzhez való hozzáállásodat. Tőlünk is kértek már kölcsön, mi is kértünk, nem mindennap fordul elő, de nem is egy nagy történés.

"Nálunk automatikus, hogy amikor megérkezik a fizetés, lakbér, számlák, élelmiszer, a maradék pedig a megtakarításba."

A legtöbb családnál NINCS maradék, jó esetben ezekre JUT a fizetésböl, de sokszor nem mindenre.

Azert a tarsadalom marhara nem homogen. rengetegen elnek marol holnapra, nekik eleve nem marad semmi.

A tobbiek pedig habitustol, penzugyi kulturatol fuggoen kolti a penzet. Sok ember egyszeruen nem kepes megtakaritani, mindig annyit kolt amennyi penze van, ha 2x annyit keresne akkor 2x annyit koltene, sok ilyen embert ismerek. Aztan ha valami nagyobb kiadas jon akkor csak neznek mint hal a szatyorban es rohangalnak kolcsonert.

De ha nekik igy jo, ha ok ettol erzik hogy "elnek" akkor nekem ugyan tokmindegy. En akkor is igyekeztem megtakaritani amikor kevesebbet kerestem, es most is amikor sokat keresek. Szemelyiseg kerdese szerintem.

Látszik a leírásból, hogy nem azokra gondol, akiknél fél minimálbér jut egy főre... (Amúgy én ilyen helyzetben sem kérek kölcsönt.)

Ha ár/érték arányban nem megfelelő valami, vagy felesleges, pazarlás, akkor nem költenék rá akkor sem, ha felvetne a pénz.

Nos. Hozzáállás, személyiség, szellemi fejlettség, felelőtlenség kérdése, hogy valaki megtakarít-e, ha megteheti. Nagyon fura emberek vannak, akár jópárszázezres fizuval is meg lehet tenni, hogy ha hirtelen jövedelem nélkül marad, 1 hónap múlva nincs mit ennie s bár luxusnyaralásokon költ, a lakás már düledezik. Hallottam már ilyen eseteket, hajmeresztő, én sem értem, hogyan nem képesek gondolkodni.

Az általad kategorizált emberek az én társaságomban azok, akik az utolsó fillérig elköltik az összes pénzüket és mellette hitelre vesznek tv-t, meg új mosógépet, mert az most azonnal kell. Hitelből csinálnak karácsonyi vacsorát, stb. Érdekes dolgok ezek, de vannak ilyen és olyan emberek. Én sem keresek olyan túlzottan jól és úgyérzem, hogy élek is a pénzemből. Igen, ha bejön egy hétvégés program, utazás, akkor nekem sem lesz megtakarításom abban a hónapban, de nem vonnám meg magamtól ezeket a dolgokat csak azért, hogy abban a hónapban is megmaradjon az az összeg.

Ugyanígy, ha kabátot, cipőt, ruhát kell vennem, akkor már alig marad valami pluszban, de akkor is megveszem, mert szükségem van rá és nem fogom húzni a számat. (Persze nem is a legdrágább helyre megyek.)

Ergo szerintem is személyiségtől függ ez a dolog. Vannak végletek. Ilyen az, ha valaki minden pénzét elszórja és hitelt vesz fel arra, ami megtetszik neki és ilyen az is, aki az utolsó filléreket is félreteszi, mert "majd valamire jó lesz". (Kifejezetten céllal mondjuk más.)

Az eddig legdurvább szitu, amit ezzel kapcsolatban tapasztaltam egy csaj volt, aki diákhitelt vett fel és suli mellett dolgozott. Amikor megérkezett a hitele, mindenkit meghívott az esti buliban, elverte az utolsó fillérig. Büszkén mesélte, hogy neki bezony már 1,7 milliós diákhitel tartozása van. Nem bírtam ki és megkérdeztem tőle, hogy most komolyan ezért vette fel? Erre az volt a válasza röhögve, hogy "nem mindegy? már így is örököltem 6 millió hitelt, ez már nem oszt nem szoroz". Ilyen hozzáállással nem is csodálom, hogy ott tart a világ ahol és sajnos nagyon sok ilyen barom van, de ha nekik ez jó, nekem is! :)