Valóban ilyen drágák az albérletek?

Azèrt ez a ha közelemben vannak nem tudok tanulni erős. Èn tudtam, miután vègiggüriztem az egyetemet, este mentem a moziba kukoricát sütni, majd èjfèlkor hazaestem. Ráadásul mèrnök vagyok.

Persze kènyelmesebb kis bűntudatot színlelni amíg anyádèk kiadnak alsó hangon havi 200-at lakásra rezsire meg kajára, plusz adnak zsebpènzt hogy hètvègenkènt leidd magad.

Kicsit gondolkozz.

Hűűű, azok a boldog kollégiumi évek....!

Megevett volna a penész ha egyedül kellett volna laknom!

Persze, véglegesen meg kell egyezni a többiekkel: ha tanulás akkor nincs nőpajtás (fiúpajtás)a szobán! Nincs tétova sétálgatás ide-oda!

Na, és meg kell tanulni úgy tanulni, hogy zavaró körülmények is vannak. Én is zavarok mást, más is engem, de nem indokolatlanul. Ezért baj (később), ha a gyerek teljes csendben tanul mert nem tudja elereszteni a füle mellett azokat a zajokat amik érik, de nem kellene felfigyelni rájuk.

Hallottam egy egyetemistától, hogy az elektromos művekhez járt éjszaka dolgozni az áramelosztóba és - főleg vizsgák idején - ott tanult a transzformátorok lágy zúgása mellett. Egy képzett szakember volt mellette (rendkívüli esetre), meg ő. Ma már jól kereső mérnök.

Lakótársra is gondoltál???

Ez de cuki. :D Én örültem, hogy 8 lakótárssal együtt tudunk bérelni egy lakást közösen anno. :D

Hát ja, idióták voltak. Mi lett volna? Igyekeztem elkerülni őket minél jobban, na bumm.

#6

Az előtted író vagyok. Nekem 45k volt még 4-5 éve úgy hogy saját szobám se volt, egy másik lánnyal osztoztunk 1 szobán.... Már akkor is 80-90 környékén lehetett saját, külön szobát bérelni, nem hiszem, hogy azóta olcsóbb lett.

A kolis évek voltak életem legszebb évei. Tanulni is sokkal könnyebb volt, mert mindig kéznél voltunk egymásnak, tudtunk kérdezni. Együtt rajzoltunk a beadandókat (mérnök vagyok) egy-egy sör és baromi jó hangulat társaságában sokszor hajnalig. Rengetegszer bent lógtak a nem kolisok is velünk pont azért, mert többen, egymást segítve előrébb jutottunk, mint egyesével elvonulva. Igazi csapat voltunk a bulizásban és a tanulásban is. Ha hülye szobatársat fogtunk ki is ki lehetett ülni a tanulószobába, vagy a társalgóba tanulni. Ha ez sem jött be, még mindig maradt a könyvtár gondolata, de jó időben már arra is rendszeresen volt példa, hogy a közeli folyó partján a füvön fetrengve tanultunk többen.

Egy albérletben sokkal rosszabb rossz lakótársat kifogni, mert még menekülnöd sincs igazán hova, avagy szívja a fogát az ember, hogy ennyi pénzért el kell mennie máshova tanulni. Lehet teljesen más az életvitele, a stílusa, mást tanul, elmentek egymás mellett. Én pont azt imádtam a koliban, hogy közel voltak a csoporttársaim (második évtől már úgy alakítottuk a szoba társaságát, ahogy megbeszéltük és szerettük volna), lassan kiforrtak a társaságok, megtanultunk együtt élni a csajokkal és tolerálni egymás hülyeségeit. Mindenki egy célért hajtott és mivel én pl. szaktársaimmal laktam együtt a második évtől már végig, ezért mindig ugyanakkor kellett tanulnunk is, békén hagytuk egymást.

Igazán nagyon sajnáltam volna, ha kimaradnak ezek az évek az életemből, imádtam minden nehézségével együtt. Azokat a személyeket, akikkel anno a legnagyobbakat buliztuk és a legtöbbet tanultunk együtt, ma a legjobb barátaimnak mondhatom. Az ország különböző pontjain élünk mindannyian, mindenki megházasodott és családot alapított, de a mai napig találunk arra időt és alkalmat, hogy találkozzunk és eltöltsünk egy kellemes napot/hétvégét együtt. Bármikor bármelyikőjüket felhívhatnám, ahogy ők is engem. Ilyen mély kapcsolatok nem alakulnak ki, ha ez a rengeteg élmény és bizony sokszor nehézség nem köt össze bennünket.

Szóval nem kell tartani a kolitól és nem értem miért félnek tőle ennyien. Ár-érték arányban tök jó dolog!!!