A sárgabarack egyik évben jó termést hoz, a következőben kevesebbet. Ti is ezt tapasztaljátok?

8-as jól gondolod, legalábbis esetemben. Gyümölcsöt soha nem ritkítok a fán. Tudom, hogy sokan igen és valószínűleg ennek miértje egy gyümölcstermelőt megbotránkoztatja, de ez az időjárás ami most már minden évben szinte menetrendszerű, hogy kajszi, szilva érési idejében (mikor már csak kb. 2 hét hiányzik, hogy beérjen), jön egy irdatlan vihar, nagy széllel és leveri a felét. Na ezért nem ritkítok. Szomszéd párszor már kiröhögött, én meg akkor röhögtem ki, mikor a "maradék", fán hagyott gyümölcseit leverte mind egy szálig a szél, az enyémen meg annyi maradt, mint amennyi az övén volt előtte. Azért nem metszek különösebben, mert sajnos nem értek hozzá. Nem vagyok gyümölcstermesztő, pár fa van a birtokomban, 5 alma, ebből 3 volt nevelve, 2 sosem volt metszve, 1 szilvafa, a többi a szomszédos területen nő, aminek a termése az enyém, mert senki nem szedi le, száraz ágakat leszoktam vágni, ennyi történik velük, egy kajszibarackfa van, az pedig hatalmas és teljesen egészséges, jól szétterült. Mirabella meg kb. 30 éves. Idén ismét megpróbálom cefrézni, eddig egyszer próbálkoztam csak vele, nem sikerült, de ez akkor volt még, mikor ebben nagyon kezdő voltam, idén annál lényegesen több figyelmet kap majd a cefréje, tudom, hogy mit rontottam el.

A fák nagyok, nem is voltak sosem metszve, belső ágakat szoktam ritkítani, ennyit teszek velük. Ugyanakkor meg kell tanulnom a módját, mert 3000m2-t beakarok ültetni.

"jön egy irdatlan vihar, nagy széllel és leveri a felét"

Ha nincs kellően ritkítva, akkor meg ággal együtt megy le a fele... A fáim többsége nyílt területen van, és a viharokban még így is szoktak letörni ágak, pedig direkt erre számítva szoktam a szokásosnál erősebben metszeni. De a gyümölcsritkítások nem mindig elegendőek, mert azért próbálok a határon lenni, hogy a lehető legtöbbet hagyjam meg.

"idén annál lényegesen több figyelmet kap majd a cefréje"

Általában ez a több figyelem szokott lenni a baj. Az emberek hajlamosak állandóan nyitogatni az edényt, kevergetni a cefrét, ezzel kiengedik a romlást meggátló széndioxidot. A lényeg, hogy ne legyen túl nagy edényben, csak amekkora szükséges, és a lehető legkevesebbet kell levenni a tetőt, főleg, ha már lezajlott a zajos erjedés. Átkeverni én csak akkor szoktam (fúrógépbe fogott keverővel), amikor már lecsendesedett a forrás, ilyenkor még újra beindul, aztán már csak főzés előtt nyitom ki és keverem meg még egyszer.

Na igen, nálam nincs nyílt terepen, úgyhogy ez a veszély nem fenyeget.

:) Nem szoktam kevergetni, eleve nem kell kevergetni, max. csömiszkölni a bundát, ha túlzottan sűrű a cefre, azt is óvatosan, nem barom módjára, hogy ne pumpáljak levegőt a cefrébe. Megértem, hogy erre gondoltál első körben, mert elképesztő mit művelnek egyesek és képesek akár osztani is (fórumokon, videómegosztókon), hogy könyékig turkálnak benne, átkeverik, minden nap, ráadásul keverőszárral stb. Követtem már el sok hibát ugyan, de még az első évben sem történt meg velem olyan, hogy a cefrém romlásnak indult, megecetesedett volna, de még csak színét sem veszti. Nem ez volt a probléma, hanem az, hogy úgy gondoltam, (mint minden nem magvaválónál) ennél is megtehetem azt, hogy a főerjedés után kvázi leöntöm a magjáról, mert ugye ezt írják a könyvek, hogy magozni a magvaválót én meg mentem utána. Elképesztően mag íze lett, ha az ad egy pici kesernyés ízt azzal még nincs gondom, de annyira intenzív marcipános ízt adott neki, hogy (bár szeretem a marcipánt), de ez így értékelhetetlen volt számomra. Aztán utánaolvastam és többen is írták, hogy bár nem magvaváló, muszáj magozni, mert ennek a gyümölcsnek a magja kiemelkedően nagyon bele tud rondítani a párlatba. Ez első évben volt, azóta már mindent magozok, aminél elvárok némi mag ízt (cseresznye), abba visszalógatok egy kis magot, de mirabellát eddig minden évben hagytam a fenébe, mindig megkapta egy ismerősöm, idén már nem kell neki, és a megszokottnál is nagyobb szemű idén, így gondoltam, hogy akkor ismét becefrézem, de már magozva. Azóta cefrekezelés tekintetében is másképp járok már el, első évben hittem annak, hogy házi körülmények között nem hoz lényegi különbséget a fajélesztő a pékélesztőhöz képest, hogy tök fölösleges dolgok az ilyenek, mint élesztőtápanyag, aromafelszabadító stb. Aztán kipróbáltam, ugyanazt a gyümölcsöt kétféleképpen cefréztem, és kiderült, hogy ez hülyeség. Azóta figyelem a cukorszintet is, valóban időben főzök, amit muszáj, azt savazom stb. Csak azt nem tudom felfogni, honnan az a nagymértékű önbizalom egyesekben, hogy ilyet kijelentsenek, úgy, hogy azt nem próbálják ki, nem hasonlítják össze, mert nyilvánvalóan nem, hisz ha megtennék, ugyanazt az eredményt kapnák, amit én.

Szóval tudom, hogy nagy a lezserség ebben a témakörben, már csak azért is, mert sokszor félrevezettek engem is. Csinálja boldog-boldogtalan, jellemzően mindenki úgy, ahogy azt apjától, nagyapjától látta, én nem láttam senkitől sem, így csak olvastam, mit hogyan, de hát kell hozzá a gyakorlat, a tapasztalat is, mert bőven van olyan információ, ami téves és ez a pár év még mindig irdatlan kevésnek számít, szóval tanulni mindig lehet.