Hogyan fékezem le a kőrte és almafámat?

A vázágakat le kell kötni zsineggel a földbe vert karókhoz.

Egy év alatt így szilárdul meg, és el lehet oldani, úgy marad.

A lehajlítás mértéke a fa növekedési erejétől függő. Normál növekedésű fáknál 45 fok, a vízszinteshez képest. Az erősen növőket kisebb, a lassúbb növekedésűeket nagyobb szögbe.

Ha a lekötés szöge jó, akkor az ág teljes hosszban egyenletes hajtás növekedést eredményez /termőrészek jönnek létre/, be áll a termőegyensúly.

Amennyiben már megfásodott ágak vannak a kikönyököltetés, vagy fordított változat lehet a megoldás -növekedési erőt figyelembe véve.

A növekedési erélyt elsősorban az határozza meg, hogy milyen alanyra milyen nemes van oltva.

Sajnos én is hiába magyarázom a bácsinak, aki segít metszeni, hogy ne metszen olyan erőteljesen vissza. Az erős metszés erős növekedési hullámot eredményez.

Ahogy lehull a lomb úgy néz ki pár alma-körte-meggy fám mint a seprű. Tele van vízhajtással. A drága tápanyag egy halom vízhajtás nevelésére fordítódik az erős metszés hatására, ahelyett, hogy szép erős vázágak és termőrügyek, és gyümölcsök nevelésére fordítódna. Aztán ezeket a vízhajtásokat következő évben a bácsi megint lemetszi, és konténert kell rendeljek a sok nyesedékhez.

Az idén már azt tervezem, hogy kiveszek egy hét szabit és elsősorban ritkító metszéssel és korona alakítással én magam metszem meg a fákat.

Nem baj, ha a termést ritkítani kell.

A metszés célja az, hogy a fa koronája összhangban legyen a gyökérzettel és a korona a kívánalmaknak megfelelő legyen. Ha ennek az az ára, hogy egy-két-három évig, amíg az ágak megfelelően vastagok nem lesznek, intenzíven kell ritkítani a termést, ezt be kell vállalni. Inkább ez, mint a temérdek vízhajtás. Meg a drága konténer a 10m3 nyesedéknek.

Nem hiszem, hogy van tökéletes megoldás olyan helyen, ami nem teljesen szélvédett.

A körte ágrendszere rendkívül törékeny, az alma se sokkal különb.

Nálam az van, hogy ha nem metszem elég erősen, akkor az idősebb ágak is teljesen lehajlanak őszre, a termés és az új hajtások súlya alatt, és úgy is maradnak. De csak ha szerencsém van, mert egyébként meg le is törnek a nyári viharban.

Az erős metszés miatt mindig rengeteg a vízhajtás, de viszont a termés még így is olyan sok, hogy a gyümölcsritkítás ellenére is előfordul ágtörés. A sok éves gyakorlat alapján úgy van beállítva a rendszer, hogy egész nagy ágak nem szoktak letörni. De viszonylag nagyobbak igen, kisebbek meg főleg, ezekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Jobban ritkítani a gyümölcsöket nem lehet, mert így is rettentő sok a vízhajtás, és ennyi termést nagyon szépen ki tudnak nevelni a fák.

Amit lehet csinálni:

Mindig kifelé álló vesszőt hagyok meg, és ha kifelé akarom nevelni a koronát, akkor kifelé/lefelé álló rügyre vágva. (A körtén és az almán ez is erősen kihajt, pl. az őszibarackkal ellentétben, ahol a 2., felfelé álló rügy fog erősen hajtani.)

Ha az utóbbi évek növekményei túl gyengék, akkor ezen a részen nem hagyok termést egyáltalán, csak a bentebbi részeken. A külső rész növekedjen, erősödjön, majd a belső rész teremni fog.

Ha nagyon gyenge az egész ág, akkor a kifelé álló vesszőkből minden évben csak 10 cm-t hagyok meg, így lassan haladok kifelé, miközben évről évre erősödik az adott ág.

A vihar okozta ágtörések általában abból adódnak, hogy a szél behintáztatja a gyümölccsel megrakott ágakat, és emiatt törnek le. Tehát nem közvetlenül a szél okozza a kárt, hanem a gyümölcsök lendülete. Hogy egy gyümölcs nélküli ágat letörjön a vihar, ahhoz tornádó kell, vagy a kellő metszés hiánya.

5,

mi az a száletli?