Miért nem nemesítik ellene állóbbá a gyümölcsfákat?

"Egyre több helyen olvasom, érdemesebb hazai, sőt tájfajtákat ültetni,mert jobban bírják az éghajlatot és kevesebb permetezést igényelnek. "

Ezt olyan helyeken szokták írni általában, ahol elvi alapon alakítják ki a véleményüket, a hozzáértés hiányában.

A tájfajták között van, ami tényleg ellenálló, de sok van, ami különösen érzékeny a betegségekre. Ennek az az oka, hogy régen a régi időkben támadó betegségekre szelektálták őket, most meg új betegségek jöttek be. Elég megemlíteni mint közismert példákat, hogy a Besztercei szilva a sharkavírus miatt az utolsó szemig ledobálja a termését zöld állapotban, a régi meggyfajtákat 10 évvel ezelőtt szinte teljesen kipusztította egy újfajta monília, a régi almák és körték nagy része fokozottan érzékeny a régen nálunk nem létező tűzelhalásra, az almák érzékenyek a lisztharmatra, stb.

A piac diktál. Aki próbált már gyümölcsöt eladni a piacon (akár helyin, akár nagybanin), az tudja, hogy csak a nagyon nagy és nagyon színes gyümölcsöt lehet eladni. A kisebb méretű gyümölcs még negyedáron sem kell az embereknek. Az íz 10 emberből 9-nek vagy 10-nek egyáltalán, a legkisebb mértékben sem szempont. (Pesti ismerősömet rendszeresen nem sikerül rávenni a nem túl mutatós, de nagyon finom saját gyümölcs megkóstolására sem, viszont odavan a teljesen ízmentes, mutatós bevásárlóközponti gyümölcsért, hogy milyen finom.)

Az eltarthatóság meg a termelőt védi, mert nem kell kidobni azt a gyümölcsöt, ami nem kel el azonnal. És persze, a kereskedő meg a fogyasztó sem vesz még egyszer abból, amit ki kellett dobnia, mert megromlott.

A fajtákat persze folyamatosan nemesítik a betegségeknek ellenállóbbakká. (Kb. 30 éve erősödött fel ez a vonal.) Van már vírusellenálló kajszi, szilva, lisztharmat-ellenálló alma, monília-ellenálló meggy, stb.

Csak hát elég nehéz olyan fajtát csinálni, ami ellenálló ÉS jó minőségű. Vagy ami ellenálló egy valaminek, az fokozottan érzékeny egy másik betegségre, lásd a vírusellenálló új kajszifajtákat sokat kell permetezni monília ellen.

Ezt a munkát szinte kizárólag magáncégek végzik. Mivel egy új fajta kifejlesztése és engedélyeztetése belekerül akár 100 M Ft-ba is, ezért a magáncégek nem akarják, hogy a fajtáikat boldog-boldogtalan szaporítsa, tehát levédetik őket. Ennek következtében ezek az oltványok drágábbak, és mivel viszonylag ismeretlenek is, kipróbálatlanok, a termelők nem ezeket veszik. És amit megvettek, azt 20 évig nem cserélik le, bármi történik is.

Lassan persze elterjednek a jobbak, amik beválnak, de ez hosszú időt vesz igénybe, és akkorra ismét bejön valami új gond, betegség...

Erre pl. a Bergeron kajszi egy példa, amit a '80-as évek extrém hideg telei után terjesztettek el a jó fagytűrése miatt, aztán kiderült, hogy a virágmoníliát csak permetezve éli túl.

(A szárazságtűrés nem számít, mindenhol öntöznek már manapság.)

kettes jól mondja.

számomra hihetetlen, hogy pl a bolti paradicsom milyen szar ízű és mégis el lehet adni

én meg direkt vadászok (és termelek magamnak) a jó ízű paradicsom fajtákat, amiket magában is lehet gyümölcs gyanánt fogyasztani.

Vannak esetek, amikor nem kerülhető el. Illetve, elkerülhető, csak aztán nem lesz gyümölcsfánk...

Olyan gyümölcsfa nem létezik már manapság, az egész világról összehordott kártevők és betegségek korában, ami egész biztosan túlélne mindent permetezés nélkül. (Hogy termés nem lenne, az mellékes.)

Nyilván az ember próbál minél kevesebbet permetezni, már csak anyagi és kényelmi okokból is. De ha odaállít mondjuk az almamoly (az egész famíliájával), akkor nincs mit tenni, permetezni kell, molynak ellenálló almafajta még nem volt ezen a világon. (Tavaly lehetett volna 3 mázsa minőségi téli almám, de mivel a nyáron ellazáskodtam a növényvédelmet, nem permeteztem almamoly ellen, lett 2 mázsa, amiből 1,9 mázsa kukacos volt.)