Milyen érzés számotokra a kert? Veteményes, gyümölcsös, gyep az udvarban, bármi.

Jajj a nagy életszervező városiak! Igazad van, inkább ahhor szervezd az életedet, hogy mikor megy a busz, villamos, metró, előbb el kell indulni, különben beállsz a dugóba oda és vissza is, nem porszívózhatsz éjjel 2-kor, mert az alsó szomszéd feldugja neked a résszívót, stb.

Éltem társasházban, de visszajöttem falura. Mert nem kell szerveznem a gyökerek miatt az életemet! Akkor nyírom amikor akarom. Imádom nyírni a füvet, az illatát, a tapintását. Szeretem a gépet is tisztítani, javítani. Tök jó látni minden nap hogy mennyit nőtt a tök, a paradicsom, a paprika. Reggel kimegyek leveszek egyet a tövéről és megeszem. Nem kell aköré szerveznem az életemet, hogy elmenjek megvenni, várni a sorban, a parkolóban, a pénztárnál, stb. Imádom ahogy fújja a fákat a szél, susognak a levelek, csivitelnek a madarak. Ahogy a macska élesíti a törzsén a körmét. Imádok kint a szabadban lezuhanyozni, hideg vízzel. Szeretek a begyüjtött esővízzel locsolni, az igazi víz illat keveredik a nedves föld illatával. Tök jó hogy reggel hűvös van, nem pedig olyan mint a városban amikot a beton reggel 4-kor is még izzadja ki az előző napi meleget magából.

Nagyon jó! Örömmel tölt el mikor gondozhatom őket, metszegethetem a fákat.

Vagy éppen mikor nevelgetem a zöldségpalántáimat, stb

Én a kertben vagyok önmagam, sokszor van hogy szabadidőmben csak hátramegyek, és sétálgatok a fák között és gyönyörködök bennük.

Plusz a 3 éves őszibarack és sárgabarack fám idén termett először, ami életem első barack termése is, mivel nekünk gyerekkoromban se voltak soha barackfáink.

A bp.-i családi házunkban az egész kert úgy van megcsinálva, mint egy nyaraló. (Ahogyan a környező házakban is.)

Körben magas belátást gátló sövényfal vagy 5-6 méter magasan, a kert közepén pedig egy úszómedence van. A locsolást megoldottam automata öntözőrendszerrel, így csupán a füvet kell kéthetente lenyírni, ami max 1 órás művelet.

Sohasem laknék tömbházban.

Nagyon szeretem! Szeretem, hogy akkor csinálom, amikor akarom, mellesleg a férjem és én is szeretünk kint bíbelődni, füvetnyírni, az csinálja, akinek éppen kedve van. Tudom, hihetetlen, de a fontossági sorrendben igencsak hátrasorolódik a fűnyírás, így közel sem "e köré szervezzük az életünket"... Ezt esküszöm nem is értem. :D Azt igen, ha valaki nem szereti a családi házas életet, oké. Csak ne hozzunk már ilyen hülye miérteket. :) Mondom ezt úgy, hogy 3400 nm-es, erősen lejtős telken élünk, aminek a teljes nyírása 4 óra ki és bepakolással együtt. Ebből kb. 1,5 órányi az, amit tényleg kéthetente lenyírunk, a maradékot 1-1,5 havonta. És a miénk azért átlagon felüli telek méret... Egy 600-800-as telket röhögve lenyír az ember, mire kettőt pislog és elfogy az első söre.

Szeretem a frissen nyírt fű illatát, szeretek grillezni a kinti konyhában, vagy összejönni a barátainkkal a teraszon, csobbanni a medencében, amikor kedvünk van, mezitláb mászkálni az udvaron, hallgatni, ahogy a madarak mondják a magukét, lesni a sünik éjszakai hajszáját, egyszerűen mindent...

A konyhakertünk mélymulcsos. Ha összeadom heti max másfél órát vesz igénybe a gondozása. Lecsipkedni, kötözni, ültetni, leszedni a termést, néha kihúzni pár szál gazt. Kevesebb, mintha elsétálnék a boltba zöldségért heti kétszer. Cserébe megszagolom a frissen leszedett paradicsomot és egyszerűen, hát na... szerintem ezt nem kell ecsetelnem annak, akinek van saját, vagy feltudja idézni a gyermekkorát a nagyi kertjében! Senki nem tartott fegyvert a fejünkhöz, hogy konyhakertet akarjunk csinálni, sehol nem kötelező... Kapálni utálnék is, ezért sem ezt a formát választottuk.

Egyszerűen jó nézni, ahogy a pici magokból hatalmas növények lesznek, fejlődik, virágzik, növekszik a termés, stb. Mindennap úgy megyek ki a kertbe mustrára, mint egy bezsongott kisgyerek, mert mindennap van valami újdonság. A 3 éves kislányom most egy, a madarak által elszórt magról kikelt napraforgót les lelkesen. Mindennap többször megnézzük és megbeszéljük mi fog történni vele 1-2 napon belül, éppen ma nyílt ki a virága. Itt minden érzékszervemmel tudok csatlakozni a természethez, ami nekem nagyon hiányzott a lakásban töltött évek alatt és imádom, hogy a gyerekemnek ilyen élményeket tudok adni!

"Jajj a nagy életszervező városiak!"

Szerintem azért ennyire nagy pofával nem kell leszólni a városiakat, hiszen ott sem csak abból áll az élet, hogy szenvedsz a panelban.

Én személy szerint sosem szerettem a haszonkertet. Kertes házban nőttem fel, de világ életemben bent ülős voltam. Ma már kevésbé vagyok az, de ha tehetem inkább elmegyek valamerre otthonról.

A busz metró villamos nem is értem hogy jön ide. Pont hogy azokhoz nem kell szervezned az életed mert 5 percenként járnak. Míg vidéken sok helyen 1-2 óránként ha megy busz, ha el akarsz ugrani boltba az fél nap.

A dugót ma már pont ugyanúgy beszopod vidéki városoknál is.

A porszívózás olyan, hogy vidéken sem csinálhatsz bármit (akármennyire is ezt gondolja a sok tanulatlan). Sok helyen nem véletlenül van megszabva, mikor nem nyírhatsz füvet például. Nálunk konkrétan háború van ebből, mert az egyik suttyó este 11-kor áll neki nyírni, mert ő éjjeli bagoly. Aztán másnap ő üvölt a szomszédjával hogy délelőtt 10 órakor fű kaszáljon mert ő még aludni akar :D

A természet hangjai is tök jók főleg amikor ugat az összes kutya a környéken vagy a helyik menő csávók bőgetik a kocsit mert csak.

Az élet szervezése a paprikához meg olyan, hogy boltba amúgy is elmész. Amíg te kisétálsz a kertbe én csak kiveszem a hűtőből.

Ettől függetlenül nyilván a kertes házat választanám. Mert tény, hogy megvannak az előnyei, de messze nem csak előnyei vannak és nem feltétlenül kell zsigerből lenézni mindenkit aki "városi".