A sárgabarackfát tényleg ilyen nehéz életben tartani?

Ennyire nem érzékeny, de tényleg figyelni kell a fákra.

nekünk a sárgabarack is meghalt már az elmúlt 17 év alatt amióta kertünk van, de vesztettünk már el 3 cseresznyefát, 1 meggyfát is. Mind saját ültetés volt. A mandula meg olyan szívós, hogy egy betegség tönkretette, elkezdtük kivágni, az összes ágát leszedtük és csak a torzója maradt amit nem sikerült a tél előtt kiszedni a földből az erős gyökérzete miatt. A következő tavaszon mégis kihajtott és még termése is volt pár darab. Idén megnézzük, hogy mit terem, édes mandulát vagy az eredeti fa amibe oltani szoktak az egy másféle.

A barack inkább a fagyokra érzékeny a viszonylag korai virágzása miatt.

Valószínűleg nálatok csinálnak valamit rosszul.

Oké, vannak érzékenyebb fajták, de hogy mindenki pont ilyent venne?

Létezik nem baracknak való talaj, de ha nagymamád is azon a vidéken élt, akkor ez nem forog fenn.

Van kivédhetetlen baktérium, fitoplazma (gutaütés néven közismert a tünetegyüttes), viszont ez inkább idősebb fákon jelentkezik, 10 év után leghamarabb. És olyan helyen, ahol rengeteg fa van együtt, és könnyen terjed egyikről a másikra.

De úgy alapvetően nem problémás fa a sárgabarack. Vannak azért alapvető dolgok, amiket meg kell csinálni, meg amiket nem szabad csinálni.

Nem szabad nagy fák alá ültetni. Nem szabad öreg csonthéjasok helyére ültetni, legalább 5 évig. Nem szabad friss trágyát tenni az ültetőgödörbe. Nem egy egérlyukba kell beleültetni, hanem rendes gödröt kell csinálni neki, a talaj felszínéről belehúzni porhanyós földet. A legelső tavaszon vissza kell vágni, nem meghagyni a nagy bozótot a tetején, miközben nincs semmi gyökere. Utána minden tavaszon rendesen kell metszeni, hogy jó kondícióban maradjon. Metszeni lehetőleg a nyílás előtt egy héttel kell. Tápanyaggal el kell látni. Ültetéskor jól be kell iszapolni, aztán az ültetés évében még 3-4 alkalommal megöntözni, mikor száraz a gyökérszint. (A talajfelszín szárazsága nem számít, ott nincs gyökér.) Én a későbbi években már nem szoktam öntözni, csak ha az érés előtti hetekben aszály van. Ha nem ülteted túl sűrűre a fákat, akkor van terület, ahonnan össze tudják szedni a vizet. A betegségek se terjednek annyira, ha szellősebben vannak.

Virágzásban 2-3 alkalommal felszívódó szerrel meg kell permetezni virágmonília ellen, mert az elviheti a termést, vagy ha nincs szerencséd, a fát is. Ha rendszeresen hajtásmonília jelentkezik később is, akkor rosszul választottál, én az ősszel vágtam ki egy ilyen fát... (Orange red.) Néha, esős években pár moníliás hajtás belefér, azt egy permetezéssel meg lehet állítani.Levéltetvek ellen elég szokott lenni 1, néha 2 permetezés.

Kb. ennyi a tudomány lényege. Nekem van olyan, kb. 1985-ben ültetett fám, ami ha csak 3 mázsát terem, már húzom a szám... Meg persze, még 9 különböző korú kajszim emellett.

Olyan fajta nincs, ami szépet és jót is terem, és fagytűrő is, meg betegségeknek ellenálló is. Tehát vagy-vagy.

A későbbi virágzással viszonylag jól veszi a késői fagyokat a Bergeron. Jó minőséget terem, viszont a monília el tudja vinni az egész fát, ha nincs eleget permetezve.

A Kioto talán még fagyállóbb, de nem túl jó a gyümölcsminősége. Nálam még nem volt monília-gondja.

A nagy fám, ha jól gondolom, Magyar kajszi. (Apám ültette, és csak megvett valamit, ami épp volt a faiskolában.) Ebből van még 2 saját oltású fiatalabb fám. Semmire nem túl igényes. Közepes a termése, mikor nagyon sokat terem, akkor kicsi, de a legjobb minőség akkor is. Egy baj van vele, de saját részre termesztve nem akkora baj: a modern fajtákkal szemben nem 3 héttel érés előtt éri el a teljes színezettséget (amikor a boltban kapható gyümölcsöket leszedik), hanem csak 2 nappal azelőtt, hogy túlérve lehullana. 2 naponta szoktam szedni, és olyankor az egyik oldal még kicsit zöld. De már akkor is jobb ízű, mint bármely bolti. Utána még utóérik leszedve, még jobb lesz.

Na, nem ragozom tovább, a lényeg, hogy érdemes vele megpróbálkozni, csak előbb utána kell olvasni, nem hülyeséget csinálni.