Kezdő kerttulajdonos kérdés: miért nem elég a szerves hulladékot egészen egyszerűen leásni a föld alá?

A komposztálás tkp. egy erre gyártott keretben (ketrecben) történik, de ugyanez az eredmény jön létre akkor is, amikor egy gödörben gyűjtöd a zöld hulladékot.

Amíg a gyomot nem érett magvakkal teszed a komposztálóba, semmi baj nem történik, de egyes magvak után érők, tehát legjobb virágzáskor, vagy röviddel utána komposztálni a gyomokat.

A komposztálódás egy folyamat, ami során egy növény részben humusszá, részben gázokká (főleg CO2) alakul. Az tökéletesen mindegy, hogy ez a folyamat komposztáló szerkezetben, vagy csak úgy a földbe ásva történik.

Én a legtöbb növényt csak a helyén rotációs kapával beforgatom, szükség esetén előtte ledarálom damilos fűkaszával (ha olyan nagy), aztán pár hónap alatt komposzt lesz belőle, a földdel elkeveredve. Ilyen módszerrel a komposztálódás folyamata gyorsabb és egészségesebb, mint összegyűjtve egy halomba, és garantáltan nem fenyeget a berothadás veszélye, mert nincs olyan nagy, levegőtlen tömegben.

Viszont ha gödörbe teszed, és földet is teszel rá, akkor valószínűleg berothad az anyag, mert aránylag nagy tömegben kerül össze, és a levegőzést is meggátolod a rádobált földdel.

Berotázva annyival másabb, hogy ott minden levél meg szárdarab külön van, és annak elég a talajban lévő oxigén, amiből a lebontó organizmusok amúgy is élnek.

A komposzt nem lehet nagyon nedvdús, mert berothad, azaz anaerob élőlények kezdik bontani, aerob gombák és más élőlények helyett. Ha nem nagyon nedves, magyarul a felszíne nagyjából száraznak tekinthető, akkor pedig dobálhatsz rá gyomot, az nem fog ott életben maradni, hanem elhal. Még a beért magjai is nagyrészt el fognak pusztulni, kivéve, ha a halom külsejére kerülnek.

Én itthon egy sima rácskeretben hajigálom a cuccot, és ha "gyanús" gyomok vannak, amik akár már maggal is rendelkeznek, akkor vigyázok, hogy ezek középre kerüljenek, és a magok ott kicsíráznak, majd fény hiányában elhalnak. Vagy csak simán nem bírják a körülményeket, a keletkező hőt.

A komposztálás során a növényi hulladék a talajban élő baktériumok és mikroszkópos gombák élettevékenysége folytán bomlik le, részben aerob, részben anaerob körülmények között. Ezért ajánlott a megfelelő gyakorisággal végzett vasvillás átforgatás, amikor oxigén is kerül a rendszerbe. A kiszáradás természetszerűen elkerülendő, de a túláztatás is. A mikroorganizmusok elszaporodása, a komposztálódási folyamat, azaz a mikrobiológiai tevékenység haladása a komposzthalom belsejében mérhető hőmérséklet fokozatos emelkedésével ellenőrizhető. A hőmérséklet 1-2 hét után kb. 65°-ot ér el majd lassan visszahűl a környezeti hőmérsékletre. Ez a hőmérséklet többnyire elegendő ahhoz, hogy a kártevők és kórokozók jelentős része elpusztuljon. Az lebomlásos folyamat előre haladásával rovarok, ászkarákok majd giliszták is megjelennek a komposztban. Tavasszal ill. nyáron ajánlatos részleges fedést létrehozni (fóliás vagy egyéb takarással), mert rovarok hajlamosak belepetézni (pl. rózsabogár, cserebogarak) és a kikelő pajorok a következő 1-3 évben elrághatják a bele ültetett haszon növény gyökereit (sokan esküsznek, hogy a rózsabogár pajorok ilyet nem tesznek, mert csak a korhadékot zabálják).

Mivel egy egyszerű gödörben a leírt folyamatok nem mennek mind végbe (felhalmozódik a széndioxid, anaerob körülmények alakulnak ki stb.) ezért ott a bomlási folyamat lassú.

Mivel a komposzt halom belsejében és felszínén eléggé eltérők a körülmények, ezért is ajánlatos az átforgatás, hogy viszonylag egységes legyen a bomlási folyamat. A komposztálódás végén (ami a körülményektől függően lehet 0,5-1 év) ajánlatos átrostálni a komposztot és a fennmaradó, le nem bomlott nagyobb farészeket a frissen komposztálódó anyagba bekeverni.