Egérméreg - késleltetett hatású, piros színű granulátum, kis tasakokba csomagolva - mennyi idő múlva hat? Bővebben lent.

Nagyon szépen köszönök minden választ, már meg is oldódott a gondunk, HÁLA A JÓSÁGOS, MAGASSÁGOS... harapós EGÉRCSAPDÁNAK!!! :)

Pontosan azt a élvefogó csapdát vettük mi is, amit a kedves utóbbi válaszolóm ajánlott, de nem az működött, hanem a hagyományos "csattogós" csapda, ill. annak továbbfejlesztett változata, ami így néz ki:

[link]

Ebből helyeztünk ki többet is azon a helyen, ahol előszeretettel tartózkodott - mosogatószekrény alatt, és a mosogatógép mögött -, ezekre a helyekre hurcolta be a méreggranulátumot, és halmozta föl, nem kis mennyiségben, minkét helyen a sarokban; na, ezeket megszüntettük, kihipóztuk, és betettük a kaja helyett a harapós csapdákat, többet is, biztos ami biztos alapon. ;)

A lezáródó ajtajú, kíméletesebb élvefogóba nálunk nem ment be, de a sima, "harapósba" IGEN!!!!! Mégpedig olyan "ügyesen", hogy kettőt is magára gyógyított: a marcipános-méregdrazsés csapdába az orrát dugta bele, és gondolom, ahogy próbált kiszabadulni (a linken van egy videó, pontosan úgy vergődött benne), valahogy a másikat is meglökhette, mert az meg a hátsóját kapta oda de nem kell itt semmi horrorisztikus jelenetre gondolni, semmi látható baja nem esett, elvittük utána autókázni, vagy két kilométernyire a mezőre, és szabadon engedtük, hát, futott, mint a csík.

És mit ne mondjak, a tutiboztosnak mondott, Magyar Termék Nagydíjas PROTECT rágcsálóirtó szertől csak hízott, mert az elmúlt NÉGY (!) hétben, amióta utoljára láttuk, jól kigömbölyödött az istenátka! xDD

De most végre nyugalom van, csend, zéró motoszkálás és kaparászás, szerintem ez az egy lehetett a betolakodónk - a talált ürülék mennyisége is erre utal, nem volt sok -, de természetesen monitorozzuk tovább a lakást, minden helység egy-egy sarkában helyeztünk ki ilyen kis fekete minicsapdát, hogy lássuk, ha esetleg maradt még valami, vagy ha jönne ismét; és persze eltömítettük az egyetlen bejutási lehetőséget, a konyhai vízvezetékek bejövő falnyílásait.

Ezt ajánlom mindenkinek, aki hasonló gonddal szembesülve idetéved a későbbiekben, és nála se vált be se az a félgömb alakú ketreces-hálós élvefogó, se az egérragasztó, pláne a boltokban kapható méreg (utánanéztem, és sajnos mindegyik rágcsálóirtónak azonos a hatóanyaga: "bromadiolon", ezért váltogatni is tökfelesleges őket), na és akkor még nem beszéltem arról a kedves, vicces kis diós-cserepes, urban legend kategóriás egérfogóról, amit áll. nagyanyáink használtak, és itt is oly' sokan esküsznek rá... hát, a mi egerünk szerintem csak röhögött rajta, mert a féldiót mindig kiette a héjából, a cserép is lecsapódott, de a kis csavaros eszű sehol nem volt, nem hogy alatta... ennyit erről. :) Romantikus, de kalap molylepkét se ér.

Hát így; köszönöm még egyszer a hasznos tippeket, remélem, mások is hasznát veszik majd az itt leírtaknak, üdv, és jó hajkurászást! :)

AZt kifelejtettem még, hogy utána néztem a neten, és jól megnéztem ezt a mi egerünket is: ez nem gözü (güzü) egér volt, hanem közönséges házi egér, az a sötét feketésbarna színű, engem ez tévesztett meg, mert amikor a gyerkőceim kicsik voltak nekünk voltak fehér és szürke egereink (persze profi többszintes szökésbiztos ketrecben, úgy nem volt ijesztő:), és azok másképp néztek ki, a bundájuk világosabb volt és rengeteget potyogtattak, szagosak is voltak, ezért is beszéltem rá a fiúkat inkább törpehörcsögökre helyettük; talán mezeiek lehettek, nem tudom, állatkereskedésből hurcibálták haza őket egyenként anno...

Ez viszont egyáltalán nem volt büdös, még az ürüléke sem (megszaglásztuk, mert nem tudtuk mi az kezdetben), és fészket sem csinált magának, nem is rágott meg semmit, csak a csokit pusztította, meg a csokitöltelékes kekszet, amiket talált, no és a Szamos marcipánt; meg ahogy fentebb írtam, az egérmérget is előszeretettel fogyasztotta négy héten át, persze kutyabaja nem lett tőle...

Nem hörcsög volt, azokat jól ismerem, voltak nekünk is törpehörcsögeink, amíg a gyerkőcök kicsik voltak, és egereink is - fehérek és szürkék is, állatkereskedésben vettük őket -, nos, ez igazi egérke volt, helyes, szabályos kis jószág, úgy értem, aranyosnak is találnám, ha nem egy hónapja tartana terrorban minket, mert valóban, nagyon oda kellett figyelni, hogy semmi ehető nem maradjon elöl, egy morzsa nem sok, annyi ne hulljon sehová, satöbbi, szal igen megkeserítette az életünket, és én nagyon félek is az ilyen rejtőzködő életmódot folytató jószágoktól, akik igeni - mondjuk ki - KÁRTEVŐK!

És ahogy mondod, komoly fertőzésforrás is, pl. az agyhártyagyulladás kórokozóját hordozó vizeletével, na meg a gusztustalan, mindenhová elpotyogtatott kis végtermékeivel... áh, annyira örülök, hogy megfogtuk, és tényleg úgy tűnik, nincsenek társai, egyedül volt, mert azóta végtelen nyugalom van és motoszka-mentes élet, hurrá! :D

Nem szántóföld mellett lakunk, hanem a Sashegy alatt Budán, és közvetlenül mellettünk épül az Eco Residencies Madárhegy lakópark; én már nem is tudom, hányadik ütemnél tartanak, de az éveken át zöldellő, parkosított hatalmas telek most iszonyatgyorsan beépült hirtelen (gondolom, a CSOK-nak köszönhetően), és talán ott borult az ökoszisztéma, mittomén; de akár az is lehet, hogy ez is egy tenyészetből megszökött kis egérke volt... mert tény, csokin élt meg marcipánon, később pedig kizárólag az egérmérgen, mert mást itt nem talált, azt viszont bőségesen. És ahogy írtam, tele volt a rejtekhelye az odahurcolt granulátummal, volt mit takarítanom utána, hogy a fene az ízlésébe! ;)

Köszönöm a válaszaid, ment a zöld kezecske értük :)

Hát, nem kell hagyni kínlódva elpusztulni a ragasztóban szerencsétlent, ugyanazokat a módszereket itt is be lehet vetni, mint más egércsapdáknál: sokan javasolják a vízzel teli vödröt, mások meg a féltéglát, mint a gyors megszabadítás módszerét a földi léttől, én mindegyiktől irtózom, nem is én szedtem ki a mi csapdánkból az egeret, hozzá nem mertem volna nyúlni sem, nem hogy agyon csapni.

Mi azért engedtük szabadon, mert nem látszott rajta sérülés, de hallottam olyat, hogy a csapdától minden baja lett a dögnek, szóval... nemtom, ha így engeded szabadon, akkor is garantált a lassú kínszenvedés, hacsak nem kapja el egy másik állat, aki megeszi; de pl. a macska se valami kíméletes az egérrel, gyerekkoromban volt "szerencsém" látni, nem egyszer, ahogy szó szerint kínozta a zsákmányát.

Mi is úgy használtuk - volna - az egérragasztót, ahogy leírtad, innen vettük mi is a tippet, csak a fürtös köles helyett diót, csokit, kekszet és marcipánt vetettünk be, mert azokat pusztította addig, de sajnos gondosan elkerülte mind a hat ragasztós csapdánkat, és a korábban kedvelt csemegéket is ignorálta innen kezdve, csakis a méreggranulátumot eszegette, amíg a csattogós csapda meg nem fogta.

Mondják, hogy intelligens állat az egér, talán már "ismerte" a ragasztós trükköt, azért kerülte el, fogalmam nincs; de hátha másnál beválik, én nem beszélek le senkit, ha azt mondod, használható; és persze nem kell hagyni benne napokig kínlódni, ez alapvetés, ne kínozza senki feleslegesen.