Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás ebben az esetben?

Eladjátok, kihasználtok minden hitelt és kedvezményt és éltek boldogan a normális méretű házatokban a babátokkal, vagy babáitokkal.

Mi is így csináltuk és mindenki így csinálja, aki jutni akar egyről a kettőre és családban tervezi az életét!

Úgy vettük az első lakásunkat, hogy legyen hely egy babának. Amíg picik, addig kettőnek is akár, tehát lehet ide tervezni. 53 nm-es, nem vetne fel minket a hely, de azért elférnénk. :) Minimális önerővel, hitelre vettük, amit a hitelfelvételtől számított 7 éven belül teljesen kifizetünk.

Akkor tervezünk költözni, amikor már közel két gyerekesek vagyunk, majd meglátjuk hogy adja az élet. Azt még meglátjuk mi lesz ennek a módja, az akkori helyzetünktől és a gazdasági helyzettől függ majd.

Szeretnénk egy kicsit kijjebb költözni, vidékiesebb levegőn felnevelni a gyerekeinket, így ha tudjuk, akkor megint kisebb önerővel, hitellel tervezünk, a lakásunkat pedig kiadjuk. Ez jórészt fedezné a hitel törlesztőrészleteit, tehát gyakorlatilag nem túl nagy befektetéssel lenne egy házunk és a lakásunk egy biztos pont lenne bármilyen esetre is. Ez lenne az alapvető terv. Ha ez nem jön össze, akkor a lakásunkat eladjuk, a megtakarításainkat bepótoljuk és ha kell, akkor hitelt veszünk fel, hogy tudjunk venni egy csinos kis házikót, amiben kényelmesen elférünk.

A hitel nem ördögtől való, csak nem szabad az embernek túlvállalnia magát.