A fiatalok tényleg nem jutnak lakáshoz?

Én most negyvenéves vagyok. Nem gondolom úgy, hogy 20 évvel ezelőtt jobb esélyek lettek volna egy fiatalnak önállóan lakáshoz jutni. Sőt, munkahelyet még talán nehezebb is volt találni (pláne jól fizetőt), mint manapság.

28 éves koromra tudtam annyit összespórolni (szülőknél lakva), hogy összejött 3 millió Forint az önrészhez, és emellé vettem fel 5 millió hitelt.

Szerintem lehet lakhatáshoz jutni önrésszel és hitellel, ahogy a világon mindenütt így működik.

Csakhogy az igényeket a lehetőségekhez kell igazítani és nem rögtön budapesti 40 milliós lakásban kellene gondolkozni.

A másik, hogy albérlet fizetése mellett kevesen tudnak önerőt összeszedni, így egy 5-6 évet ki kellene bírni a szülői házban, míg összejön. Aztán lehet menni 25-28-30 évesen sajátba.

Rögtön kevesebb lenne az elégedetlenkedő, meg a reménytelenség miatt a pesszimista.

"Lakáshoz jutni"...már ez a szóösszetétel is provokatív. Mert a lakáshoz csak úgy "hozzájut" az ember, igaz?

És miért csak a fiatalok? Más sem "jut" lakáshoz, ha nincs elég pénze. Ez egy hangulatkeltő, kicsit provokatív hangvételű cikk. Senki sem jut lakáshoz pénz és/vagy hitelképesség nélkül, ebben nem tudom mi a felháborító. Az, hogy felmentek az árak pár borzalmas kormányzati döntés illetve a kamatkörnyezet miatt, az más téma, de isten ments, hogy belemenjünk, elég akkor közelharcot vívni ebben a témakörben amikor konkrétan erre irányul a kérdés.

Ha nincs tehetős szülő, és nem örököltél semmit halott nagyszülők után, akkor sajnos kevés rá az esély.

Tegyük fel elkezdte valaki 2015-ben összeszedni az akkori átlag 11milliós panel önrészéhez szükséges 4-5 milliót. Ha jó állása volt, és szülőknél lakott 4-5 év alatt pont összejött ez a pénz. Igen ám, de ezidő alatt megtriplázódtak a lakásárak. Ma egy 2 szobás panel csepelen 25 millió. Ehhez szükséges önerő egy jó 10-12 millió alsóhangon.

Egyszóval esélytelen sajnos.

Fiatalok ugyebár meg nem nagyon akarnak vidékre költözni, ahol talán összejöhetne valami számukra.

#5

25 millióhoz az önerő 5 millió Ft.

Csak akkor magasabb az önrész, ha a havi jövedelmed 30%-ába nem fér bele a törlesztőrészlet.

A maradék 20millió 20 év alatt kifizetve (kb havi 100-110ezer) fixkamatozású, kedvezményes hitellel pont annyi, vagy kevesebb mint amennyi albit fizetsz,vagy fogsz fizetni, az ablakon kidobálva.

Huszonévesek vagyunk a párommal. Mindketten tanultunk, hasznos szakmànk van. Én 120-at, ő 160-at keres havonta. Gyakorlatilag miután kifizetjuk az albérletet, rezsit, buszbérletet, kaját, tisztasági szereket, fogamzásgátlót, utána kb 30 ezrünk marad ki. 20 ezret félre teszünk lakaskasszàban, a maradék 10-ből ruhát veszünk vagy elmegyünk szórakozni (mozi általában). Vagy ha valami váratlan kiadás jön (gyógyszer pl) akkor az is ebből megy. Elég karcsú így a helyzet, ami gyűlik a lakaskasszàban onerore is kevés lesz. Eladòsìtani sem szeretnénk magunkat 10-20 millàval.

Szerintem nekünk marad az albérlet, nem fogunk lakást venni. Annyira borzasztóan tùlàrazottak. Nálunk ahol lakunk 30 millió egy egy szobás panellakàs. Kösz, nem, ha lenne megtakarìtàsunk sem kéne ennyiért. Nem ér ennyit szerintem.

Egyébként tervezünk munkahely váltást, illetve az sem biztos, hogy az országban maradunk a jövőben.

Annyi biztos, hogy gyereket nem fogunk ide vállalni. Magunkat is alig tartjuk el. Az albinkba se lehetne természetesen gyereket vállalni. Azonnal kirakna a tulaj.

Elso!

De regen konnyebb volt.

En csak 35 vagyok, de szuk 2 ev kulfoldi melobol, segedmunkaskent tudtam videken hazat venni 20 evesen!!! ugy hogy 2/3 reszet egyedul kerestem meg. Felujjitani is konnyebb volt, mert az allamot nem erdekelte hogy kit hivok csempezni vagy vakolni.

Most ugyanaz a kulfold sem jovedelmez annyit.

Csalad miatt vennek nagyobb hazat, onresz is lenne boven, munkahely is fizetne a hitel egy reszet, de meg igy is borzaszto hogy mennyivel nehezebb ma lakashoz jutni.