Hogy lehet ma Magyarországon első lakást venni, szülői segítség nélkül, városokban, eladósodás nélkül?

Ha nem születtél milliomosnak, akkor - ahogy a világon MINDENÜTT teszik a fiatalok - hitelt kell felvenned.

Vagy lottózzál!

Miért kellene külföldre menni? Nem tudom feltűnt-e hogy Magyarországon dolgozó sok embernek is van lakása, sőt volt a CSOK előtt is.

Mi most fogunk venni pár hónap múlva, szülői segítség nincs, CSOK nincs, szimplán gyűjtögettünk. Van 2 közepes fizetésünk (diplomás, de nem agysebész szint) és raktunk félre évekig. Mivel megvan az önerő, jöhet a hitel mellé. A törlesztő jóval kevesebb lesz mint amennyit eddig félretettünk és albérletet sem kell fizetnünk, ha saját lesz a lakás, így végre lesz bőven szórakozásra és előtörlesztésre is. Így lesz 29 és 26 évesen lakásunk.

Mi havi 150-et tettünk félre másik számlára még hó elején, ez a teljes fizetésem lényegében. ÉS a párom fizetéséből életünk. Ezen felül igyekeztünk még többet spórolni hó végéig. Van lakástakarékunk nyáron jár le, 6 éves volt. 25 milla felett kezdődnek az általunk kinézett házak.

Ti mennyit tesztek félre? és mekkorák az igényeitek?

Attól függ, hogy mennyit keresel és mennyit tudsz fèlretenni. Ha max ilyen havi 20-at tudsz félre tenni, akkor menj ki külföldre.. Ha pár évig keményen dolgozol és spórolsz, előrébb jutsz, mintha itthon huznad az igát.

De ha rendesen tudsz spórolni itthon is, legalább 50-100 körül havonta(inkább 100 körül), akkor azért reális időn belül összejöhet az önerő.

Ha teljesen hitel nélkül vennél, akkor vagy külföldön spórolni ezerrel, vagy itthon még egy munkát +mellèkeseket bevàllalni.

+akkor érdemes az igényeket lentebb adni. Kevésbé központi helyen lévő házzal is elegedj meg, ne zavarjon, ha erősen felujitando stb..

Én pl megyeszékhelyhez közel vettem 8 millióèrt kertes házat hitelmentesen. Utána folyamatosan ujitgattam, ahogy volt pénzem, illetve még most is van mire költeni.

Szerintem így jobban megèrte, mintha ragaszkodtam volna a tökéleteshez és fel kellett volna venni 20 millió hitelt.

Ha olyan hónap van, hogy nem tudok a házra költeni, senkit nem érdekel. Ha lenne rajta bőven hitel akkor minden hónapban ott lenne a nyakamon.. Szóval én most is így tennék, pedig sokan le akartak beszélni, mert eléggé le volt pukkanva a ház..

Egyébként az biztos, hogy a legtöbb fiatal szülői segítséggel vagy hitellel vásárol. Nagyon magasak az árak a fizetèsekhez képest

Hogy lehet? Hát ezt én is szeretném tudni...

25 évesen tudtam lelépni otthonról egy albérletbe, még 2011-ben. Azóta ott vagyok.

Azóta rengeteg dolog történt az életemben, amit nem lehetett előre látni:

-Túlzott optimizmus lett volna úgy lakáshitelt felvenni, hogy még éppen a PhD-t csináltam, havi 95 ezres ösztöndíjjal meg némi mellékállással amikor volt. Éppen éppen kijöttem belőle de halvány fogalmam se volt mit hoz a jövő.

-Erre hogy a fenébe vettem volna fel hitelt? (meg kishíján megszívtam volna a svájci frankos / őrült hitelfelvételes rettenetet is amit az egész ország akkoriban...)

-Most átlag 250-300 ezret rakok félre havonta (amikor nem jön közbe valami), a megélhetési költségem meg lenyomtam a fenébe, bringával járok , nem járok buliba, cafeteriából megyek étterembe, és nem alapítottam családot, nincs kocsim, nincs sokszázezres telefonom egy-kétévente, használt kütyüket veszek (a laptopom is van vagy 8 éves) és a ruháim is több évesek, addig hordom őket amíg lehet. Ha elszakad akkor edzéshez / otthonra még mindig felvehető.

és még mindig ugyanabban a garzonban lakok. Szerencsére a tulaj nem emelte meg nagyon a bérleti díjat mert látja hogy mindig rendbe tartom a lakást (tényleg)

-És hiába gyűlik a zseton egy ideje, lóf.sz kamatot se kapok rá, és ahányszor összegyűlik egy újabb millió, ránézek az ingatlanhirdetésekre, és megint feljebb vannak. És kezd kinyílni a bicska a zsebemben lassan...

-az alacsony kamatok felverik az árakat, boldog boldogtalan felveszi a több évtizeded végeláthatatlan hiteleket... Ennek már egyszer rossz vége volt...

-és hitelt még mindig nem vagyok hajlandó felvenni, mert még mindig nem tudom biztosan, hogy melyik országban fogok élni akár csak néhány év múlva... Meg, a béka feneke alatti kamatkörnyezetből kinézek némi egyoldalú kamatemelést is ha a banknak arra lesz kedve.

Szóval, nem tudok rendesen válaszolni a kérdésre.

Talán majd év végén tudok válaszolni... (bár, egy éve is azt hittem hogy elég még egy évig spórolnom hogy vegyek egy nyamvadt szobakonyhát a városnak a munkahelyemhez közelebbi szélén)

Előző vagyok. Még egy komment a szülői "segítség"-re is.

Nálam az a szitu, hogy anyám lakása az a nevemre lett írva (mert akkoriban -és lehet még mindig- egyenesági rokonok közt illetékmentes, és "jaj nehogy eltöröljék"... )

Persze,miért költöztem el, városon belül?

Önállóan akarna élni az ember, ugyebár egy férfinél, a lányok szemében felér egy hivatalból elégtelen osztályzattal ha az ember az anyjánál lakik aki beállít egy tálca sütivel a szobába miközben fent van a csaj.

Csak így még fizethetek majd egy rakás illetéket is amikor megveszem az első "igazán saját" lakásomat a saját fizetésemből, mert "papíron" már van valami a nevemen, szóval nem lesz "első lakás" (ha 35 éves korom alatt összejön egyáltalán...) ... Ennyit a segítségről...

27 és 32 évesek voltunk, amikor megvettük az első saját lakásunkat 1,5 éve. Én 3 éve dolgoztam és a jelenlegi szakmájában a párom is. 1,5 és 1,8 millió forintunk jött össze, ami összerakva éppen elég lett volna önerőre és a feltétlenül szükséges költségeket is összeszedtük volna még nadrágszíj szorítva (pl. illeték), de sajnos az eladóval nem sikerült megegyezni. Mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy a 4 milliós terhüket az ingatlanon egyenlítsük ki a foglalóból és az előlegből.

Az esetünkben nem teljesen igaz, hogy szülői segítség nélkül vásároltunk lakást, mert nagyon szerettük volna a kinézett ingatlant, minden szempontból megfelelt és a szülők így azt mondták tudnak nekünk ennyit kölcsönadni, ne 4-500 ezer forinton múljon az adás-vétel. Tudtuk, hogy ennyit összetudunk kuporgatni néhány hónap alatt, de az eladó nyilván nem tudott várni, szóval ha a szülők nem ugranak be, akkor patt helyzetben maradunk. A családi kölcsönt fél éven belül vissza tudtuk adni.

Plusz felvettünk 12 millió hitelt, amiből így két év után még 10 van. Fut 4 lakástakarékunk és mellette évente 1-2 milliót tudunk előtörleszteni, így 4 év múlva már remélhetőleg a tehermentes lakásunkban fogunk élni.

Az eladósodásunkat egyáltalán nem bánjuk. Így is fele annyit fizetünk a hitelünkre, mintha albérletben élnénk. A lakástakarékokkal együtt kb. pont ugyanannyit. Ha azt is nézem, hogy azóta már mennyivel nagyobb az értéke egy ilyen ingatlannak, akkor azt mondom bőven jól jártunk, hogy meg mertük ezt lépni anno.