Mit gondoltok, hosszútávon mi lesz a (nagyobb részt) nyugdíjasok által lakott budapesti környékek sorsa?

Szia, én nem találkoztam 70-80%-ban nyugdíjasok által lakott környékkel. Esetleg konkrét házakban tapasztalhattad ezt.

Minden lakótól örököl valaki.

Vagy rokon, vagy az állam.

Most olvasom a részleteket.

"kiköltöznének panelba"

Nos, a panel házak sosem voltak önkormányzati tulajdonban eredetileg úgy költöztek bele, hogy megvették részletre. Mi is lakótelepen laktunk, 17 év alatt vettük meg a lakást részletre. Ún. szövetkezeti lakások voltak eredetileg és a szövetkezettől (építtető) lehetett megvenni, és sosem voltak bérlakások.

Az önkormányzati lakások a most 70-130 éves tégla házak (régi bérházak és paloták, villaépületek) voltak - és részben jelenleg is azok.

Különben a felvetésed szerintem nem reális.

Mindig lesz egy ingatlanra kereslet, ha nem lesz panelprogram, tehát állagmegőrzés, és lepusztulnak ezek a házak, akkor fokozatosan csökkenő ára lesz.

Ahol az idős ember panelben lakik, ott szerintem a fiatalabb generáció is panelben lakik, és ha felnő az unoka vagy dédunoka, ő fog beleköltözni, kivéve ha nem szereti, és eladja, hogy az árán máshol vegyen ingatlant, vagy kiadja.

Én nem tudom, hogy honnét jött az ötleted, hogy senki nem fogja lakni. Most is lakáshiány van.

"sosem voltak bérlakások."

Ez így nem teljesen igaz.

Felénk több konstrukcióban épültek.

Voltak "otp"-s lakások (otp volt a beruházó, ezeket lehetett megvenni), épült néhány 4 emeletes panel honvédségi beruházásban. És nem kevés lépcsőház épült Tanácsi (állami) beruházásként (ezek voltak az elsők a telepen) és ezekből árult ki nem keveset az önkormányzat a rendszerváltás után.

Ha szüksége van rá, beköltözik, ha nem, kiadja vagy eladja.

A mai panelárak mellett a leglecsúszottabb réteg nem fog tudni beköltözni. A gettósodás akkor lenne valós veszély, ha önkormányzati bérlakásokról beszélnénk, és bár VANNAK köztük önkormányzati bérlakások, egy-egy házban ezek száma elenyésző, mert szinte mindenki élt a potom áron való megvásárlás lehetőségével, amikor felajánlották.

Amúgy lakóteleptőól is függ: az elitebb helyeken magasabbak az árak, ami még inkább szűr a vásárlókra.

Az értelmiségi szüleim egyébként egy közepesnek tartott lakótelepen laknak, a ház helye (közlekedés, szolgáltatók, üzletek) és a lakás tájolása (parkra néző, örök panorámás) miatt soha nem akartak elköltözni, bár lett volna rá lehetőségük. Nekem is jobban tetszik az a környék (elsősorban a parkosítás és a közlekedés miatt), mint a lakótelep felkapottabb része, ami messzebb esik a központtól, és szerintem sokkal sivárabb is. - Szóval sokféle szempont létezik.

Baj akkor lesz, ha ezek a házak is a belvárosi téglák sorsára jutnak műszakilag, de addig még eltelik vagy 50 év...

Ha Budapesten élsz sejtheted,hogy ott egy lakás sem marad lakatlan, ez nem kérdés.

-megöröklik az örökösök, akik általában a gyerekek, és vagy külföldön élnek, vagy Magyarország bármelyik részén

-lehet unokáé is a lakás, ez generációból adódóan nagyon elképzelhető,

-sőt, az is,hogy a vidéken élő 60 éves leszármazó, aki megörökli a lakást úgy dönt,hogy idős korára Budapestre költözik

A külföldön élő örökösek vagy eladják a lakást, vagy kiadják albérletbe, mindkettőre hatalmas a kereslet.

Nem kell attól tartani,hogy Budapest egyes részei (amit nem tudsz kor alapján behatárolni) elnéptelenednek, a kereslet óriási, mind a befektetők, mind a Budapestre költözők részéről.

Budapesten ez nem gondolom, hogy éles problémát jelentene. Az örökös a lakást eladja, vagy a gyerekét költözteti bele, esetleg kiadja bérlőknek. A jelenlegi ingatlanárak mellett mindegy hogy dönt, biztosan nem marad a lakás parlagon. Ezek az idős lakók nem egyszerre egy időben fognak meghalni, így én nem gondolom az általad gondolt jelenség valós félelem lenne.

Mi egyébként újszerű társasházban élünk, többnyire átlagos családokkal. Egy idős néni van a tetőtérben. Mivel szegény szellemileg nincs a toppon, van is vele baj bőven (mindenbe beleköt, ellenben semmit nem ért meg). Mindenki sajnálja, így segíti őt, de nehéz lenne nagyobb százalékban ilyen közösségben élni. A másik 28 lakást fiatal családok/párok lakják. Összetartó a közösség, szellemiségben nagyon érzékelni, hogy mindenki hajlandó áldozni a fejlődésre. Nem veszekszünk 1-2 ezer forintos közösköltség emelésen, vagy egy 15 ezer forintos célbefizetésen valamilyen javítási munkára.

Laktam idős közösségben, lepukkant házban. Már amikor kétujjnyi repedés keletkezett a lépcsőn sem akartak felújításban, vagy legalább szakértői vizsgálatban, alátámasztásban gondolkozni. Az ember méretű vakolathullásokról, vagy panel esetében a panelprogram elmaradásáról már ne is beszéljünk. Laktam pár helyen az eddigi életem során, de én mindig azt tapasztaltam, hogy a kis nyugdíjas idősökkel azért nehéz.

Amikor lakást néztünk is számtalan helyen jártunk és összességében már a lépcsőházból látni lehet szerintem, hogy érdemes-e az adott lakóközösségben bajlódni.