Egyedülállóként, gyermektelenül kaphatok valamiféle lakásvásárlási-támogatást az államtól?

"A jelenlegi kormány előtt se kaptunk,"

Rendszerváltás óta szinte folyamatosan van támogatás:

[link]

Nincs. 15 millió alatt és 35 éves korod előtt kaphatsz 2% kedvezményt az illetékfizetésnél, illetve fizethetsz részletekben.

A csok rendszernek sincs az ég világon semmi értelme nagyobb városokban. 20-25-28 millióból (aminek a jelentős része már így is hitel) nem tudsz a kritériumoknak megfelelő lakást venni, amiben 10 évig fogsz élni és potyogtatod a gyerekeket. Szerintem nem létezik olyan gyermektelen pár, akit ez ösztönözne gyermekvállalásra.

Mi már saját lakásban lakunk fiatal párként 10 milliós hitellel. Elvagyunk, hamarosan családot szeretnénk alapítani, de megmondanom őszintén ha azt mondaná az állam, hogy 1-1 gyermek után x forintot betörleszt a hitelünkbe, azt már ösztönzőnek érezném és lehet hajlandó lennék előrébb hozni a gyermekvállalás gondolatát! Csökken a tőketartozásunk, tehát a gyermek nevelését azzal támogatja, hogy a havi törlesztő részletünk alacsonyabb lesz. Ha 2000 forinttal, akkor annyival. Ezen felül a család eladósodási esélye is csökken, nagyobb a kedv a második gyermek vállalására és így tovább.

Azt, hogy pár millióval olcsóbban vehetek használt, vagy új lakást, ha cserébe papíron vállalok y számú gyereket, azt nem érzem ösztönzésnek, inkább öngyilkosságnak. Egy fiatal számára amúgy sem könnyű menet lakáshoz jutni, azt felújítani, bebútorozni, költözni, állandóan az anyagiakon rágódni. Mellé még akasszuk a nyakába azt a terhet is, hogy 4-10 éven belül produkálni tudják a megadott darabszámú gyereket...

Peeersze, ingyen mindent?!

A semmirekellő gyermektelen mire is kapna bármit?

Tessék szülni, szaporodni, mert kihal a Nemzet, kiszorít a cigány a saját országunkból.

Szerintem meg kellene végre érteni, hogy senki sem kötelez senkit semmire. Az is igaz, hogy kívülről nézve az irigység nagyon félreviszi a gondolkodást. Én senkit sem irigyelnék, aki több gyermeket is vállal. De senki se higgye azt, hogy az az állami támogatás jólétbe "taszítja" a nagycsaládosokat. Hiszen a történelemben bármikor is gyermeket vállalni mindig áldozatot jelentett. De a világon mindenütt - ott is, ahol nem támogatják semmivel a nagycsaládosokat, vagy akár nagy szegénységben élnek az emberek - gyermeket vállalni természetes dolog egy házaspárnak. Amellett, hogy belénk van kódolva a fajfenntartó ösztön, mindig is biztosíték volt a szülőknek az általuk vállalt gyermek. Felnőve átvette a család tevékenységének továbbvitelét, másrészt biztonságot nyújtott az öregedő szülők eltartásában. Tehát a gyermek nemcsak nyűg volt, nemcsak az államnak jelentett "hasznot", hanem a szülők és a család javára is volt.

Az "akkoriban igen, de ma ez másképp van" szintű ellenérv csak részben helyes. Mert abba is bele kell gondolni, hogy hol csökken a gyerekszám a legjobban. A leggazdagabb családoknál és a leggazdagabb országokban, ahol aztán tényleg nem lenne anyagi akadálya a gyermekvállalásnak.

Persze ezt meg könnyedén elintézik azzal, hogy a szegény országokban tudatlanok az emberek, hogy családtervezést végezzenek. Ebben kételkedem. Inkább az ősi ösztön és gondolkodás által igyekeznek biztonságot teremteni maguknak. Nem az az első szempont számukra, hogy kényelmesen éljenek, hanem azt gondolják, hogy ahol 3 gyerek van már az asztal körül, ott jut a negyediknek is.

Nem azért, mert valaki még fizet is érte.

Én pont érintettnek érzem magamat a kérdésben gyermektelen 28 éves nőként. Azt gondolom, hogy a mai modern élettel lassan összeegyeztethetetlenné vált a korai gyermekvállalás. A baráti körünkben csak azon pároknál van már gyermek, ahol a pár (legalább) női tagja nem tanult tovább, vagy ahol olyan végzettséggel rendelkezik, ahol csúnyán szólva anyagi szempontból "mindegy", hogy dolgozik-e, vagy gyeden, gyesen van.

Mi is családot tervezünk, szeretnénk 2-3 gyereket a jövőben függetlenül attól, hogy jár-e utánuk bármilyen támogatás, vagy sem. Félreértés ne essék szerintem nagyon nagyon kevesen vállalnak csak azért gyerekeket, mert felvehető utánuk némi támogatás, ami nagyvárosi viszonylatban valljuk be nem sok. A kormány ösztönözni szeretné a fiatal párokat arra, hogy minél hamarabb vállaljanak gyereket, erre viszont ésszerű eszközöket még nem láttam és én ezt "bírálom". Én ebben a kérdésben azt látom, hogy ösztönözni, sürgetni szeretnének engem/minket a gyermekvállalásra, amire amúgy is sort kerítenénk előbb-utóbb, de nyilván ha én kilépek a komfortzónámból és azt mondom hajlandó vagyok erre a tervezettnél előbb sort keríteni, akkor szükségem van a támogatásra. Az a támogatási rendszer pedig ami most van, az engem nem ösztönöz arra, hogy ezt megtegyem. És itt a kör be is zárult.

Mérnök vagyok, jó állásom van, megfelelő fizetésem, szeretem amit csinálok. Veszélyes munkakörben dolgozom, így azzal, hogy gyermeket vállalunk, azt is vállalom, hogy az eddigi karrieremet azonnal feladom, amint kiderül, hogy várandós vagyok. A munkaköröm jó eséllyel nem fog megvárni mire visszatérnék, máshova helyeznek át, ami vagy tetszeni fog, vagy nem. 3 éve dolgozok össz-vissz, így erre a változásra nem egyszerű felkészülni és tudom, hogy nagyon nehéz lesz feldolgoznom is, hisz hirtelen fog 180 fokot fordulni a világ és hirtelen fogom feláldozni az egész eddigi életemet az anyaság oltárán. Csak reménykedni tudok benne, hogy ez olyan pozitív érzéseket generál majd bennem, amire idővel azt tudom mondani, hogy megérte! A gyedem a fele sem lesz a mostani fizetésemnek, a családunk bevétele jelentősen megcsappan, pedig egyel több életről kell gondoskodnunk. Mindezen változásra hajlandó leszek, ha eljön az ideje, csak arra akarok kilyukadni, hogy az állam nem várhatja el, hogy azzal, hogy adósságba taszítja a fiatal párokat papíron vállalt gyermekekért, az meg fogja oldani a népesedési problémákat. A világ változik, haladni kell a korral. Az a rendszer, ami működött 30 évvel ezelőtt, már nem biztos hogy most is helytáll.