Azt mondják, nem csapnivaló egész Budapest. Akkor melyik része konrétan, ami még jó?

Engem semmilyen atrocitás nem ért még Budapesten, éjjel sem. Egyetlen általam ismert embert sem.

Én tősgyökeres budapesti vagyok. Kelenföldön nőttem fel, miután otthonról elköltöztem laktam először a Nefelejcs utcában(VII.ker), aztán a Vámház körúton, a Blahához közel(Vass utca),megjártam a XII. kerületet is (Fodor utca), sőt laktam a Margit körúton is, sőt a Tarr utcában egy olyan házban, amit már elbontottak és szerintem csak mi voltunk a fehérek egyedül, házinyúlra ott sem lőnek, sosem volt gondom, igaz, 3 hónapot maradtam csak. 44 éves vagyok, most családostól a XIII. kerületben élek, Újlipótváros. Soha nem ért semmilyen atrocitás, nyilván szóltak már be, vagy tettek megjegyzést és sok mindent láttam, de nem történt semmi olyan inzultus, ami igazán említésre méltó volna, sem a nagyobbik lányommal, aki most 19 éves. A környezetemben sem tudok ilyenről, pedig értelemszerűen döntő többségük, barátok, család, kollegák is Budapestiek. Nyilván anno a Mártonhegyen volt a legnyugisabb, de evvel együtt is élhető Budapest. Nem való mindenkinek, akinek meg ellenérzései vannak eleve, nem értem miért költözik ide, mikor az ingatlanárak az egekben, venni kell akkor valami vidéki városban, vagy megyeszékhelyen lakást, nem igaz, hogy akinek egy pesti ingatlanra telik, annyira ostoba és alulképzett, hogy csak a fővárosban találhat munkát magának. Nem kötelező itt élni, de fikázni sem szükséges. Nagyváros, az ország vízfeje, minden itt koncentrálódik és csapódik le a leginkább, így a nagy számok törvénye alapján nyilván más lesz egy belső kerület bűnügyi statisztikája is a 450 fős Kalukaböszöméd-alsóhoz képest, ahol se aluljáró, sem odavándorló (mert ugyan minek mennének) tömegek nincsenek és itt az országon belüli vándorlást és nem a migránsokat értem. Mert az például az én ingerküszöbömet végképp nem éri el, mármint a riogatás velük kapcsolatban, amiben csak a propagandát érzem, a valós veszélyével meg még nem találkoztam sosem. Ha valós példát akarsz, egy ismerősöm lányát pár hete érte kisebb támadás megyeszékhelyen, egy fogyatékkal élő, autista fiatalembert pedig szintén nemrég(májusban) vertek félholtra Dunaújváros főterén, csupán azért, mert autizmussal él. Nem kell az ilyenekhez Pestre költözni, arányaiban viszont igenis mindig itt lesz a legtöbb eset, hiszen itt élnek csak több millióan egész Magyarországot tekintve. Nem kell szeretni, de élni sem kötelező itt, pláne ha választhat az ember, márpedig egy fővárosi lakás árával rendelkezve vannak lehetőségek. Ez az este 8 után hazamenni is egy lózung, alkalmazkodni kell a környezetéhez az embernek és nem végiggyalogolni a Népszínház utcán este 9-kor egyedül, spiccesen. Ez egy világváros, annak minden előnyével és hátrányával, nem várhatod el, hogy kisvárosi körülmények legyenek. 44 éve élek itt, mint mondtam, azaz ez nem igaz, mert volt egy 3 éves külföldi kiruccanásom, így csak 41, ismerem, mint a tenyeremet és van sok minden, amit nem szeretek benne, amit már egyre nehezebben tolerálok, pláne, ahogy öregszem. Ezzel együtt is inkább az előnyét látom, ha már nem tanulnak a gyerekeim valószínűleg kiköltözünk a Dunakanyarba, téliesítjük a nyaralónkat és akkor meglesz az időskori nyugi, amire most még nem vágyom. Rengeteg élhető része van Budapestnek és érhet atrocitás a Vérhalom utcában is. Így kákán a csomót keresed tulajdonképpen. Mindenhol vannak jó, biztonságos részek, nekem a Vass utca volt a kedvencem, pedig kerületileg az a 8 ugye. Te meg akkor keresgélj vidéken, mert evvel a hozzáállással sem szeretni, de még elfogadni sem fogod sosem és mint ilyet, egyszerűen élve megrág és kiköp a város, ahogy teszi azt mindenkivel, aki alkalmazkodni képtelen.